Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-248
2*8. országos ülés május 21-én, kedden 1889. 107 És most néhány rövid megjegyzést kell tennem a t. minister ur, mint vallásügyi ministernek beszéde elején tett nyilatkozatára, külö nősen azon gondosan, nem egyszer, hanem öt ízben is hangoztatott megkülönböztetésére, melylyel a beszéd e részének keretében találkozunk. A t. minister ur, mint Magyarország cultusministere kijelentvén, hogy ő nem egy egyháznak, nem egy felekezetnek cultusministere, gondosan megkülönbözteti a jelzőket, azt mondván egy helyütt „teljes tiszteletben tartása az egyházi, felekezeti jog- és munkakörnek és az egyéni lelkiismereti szabadságnak", majd más helyen ekként nyilatkozik, hogy „az egyházak és felekezetek érdekei követelik íizokat, amelyeket elmondani méltóztatott" és ismét más helyen: „ugy kell, hogy az azokkal ellentétbe nem álló egyházi és felekezeti érdekeket oltalmába vegye a . Én ezen finom megkülönböztetésnél visszagondolok önkéntelenül az 1848. előtti időkre, midőn még „uralkodó egyházról", „bevett felekezetekről", „eltűrt sectákról", „egyének lelki szabadságáról" volt szó. Nem tudom, ily értelemben méltóztatott-e használni ezen igen finom megkülönböztetéseket? Ha igen: akkor hivatkoznom kell ezzel szemközt az 1868: LIII. törvényczikk bevezető szavaira, a melyek ezen megkülönböztetést ma már hatályon kivül helyezték. Ha pedig nem ily értelemben méltóztatott ezt használni: azon reményben vagyok, hogy e vita folyamán e kérdésre megnyugtató feleletet nyerek. A mi pedig végre a tegnapi napon Fenyvessy Ferencz képviselő ur által felvetett katholicus autonómia kérdését illeti, kötelességemnek tartom álláspontomat e tekintetben is röviden jelezni. (Halljuh! Halljuk!) Én, t. ház, egyike vagyok azoknak, kik a helvét és ágostai hitvallás tételt követő evangelicus egyház önkormányzati jogait igen becseseknek tartják. Hálával emlékezem mindenkor, hálával emlékezem ma is azon lélekemelő jelenetre, mikor még a nem rég múltban, az 1850 es évek végén, egyházi és világi katholicus férfiak siettek a két evangelicus testvér-felekezetnek az önkényuralom által megtámadott és veszélyeztetett egyházi önkormányzatának védelmére. (Igás! Ugy van!) Hálámat és elismerésemet nem nyilváníthatom és nem fejezhetem ki máskép, minthogy itt e házban, hol ehhez jogom van, hol ezt tenni az elmondott indokból kötelességem, nyíltan és határozottan kifejezést adok azon óhajomnak: vajha ők is az egyházi önkormányzat jótéteményeiben mielőbb részesüljenek. (Élénk helyeslés.) Én és ezen pártnak minden tagja őszinte törekvéseiket e házban kész szívvel támogatói fogjuk. (Helyeslés.) Azt azonban sietek megjegyezni, hogy ezen önkormányzatnak módozatait én nem vizsgálom; ennek részletébe nem bocsátkozom, mert ez első | sorban és talán mindenekfölött az 8 saját belügyük, (Igaz! Ugy van!) Ezek után, t. ház, az előttünk fekvő költségelőirányzatot én ugy tekintem, mint a tanügyi czélokra fordítható összeg minimumát, kijelentem, hogy ugy én, mint e párt több tagja, a részletes tárgyalás alkalmával benyújtandó határozati javaslattal, esetleg indítványnyal ennek egyes tételeit javítani igyekezni fogunk. Ha önök, a kik többségben vannak s kiket a felelősség a történendőkért első sorban terhel, határozati javallatunkat, vagy indítványunkat most is le fogják szavazni, azon esetben a harmadszori felolvasásnál a költségelőirányzatodéi nem fogadjuk. (Élénk helyeslés balés szélső balfelől.) Elnök: Az előadó ur kivan szólam. Országh Sándor előadó: T. ház! Csak két igen röv'd megjegyzésre bátorkodom a t. ház türelmét kikérni. Az egyik megjegyzés Kiss Albert mélyen t, képviselő úrra vonatkozik, ki előadása közben azt monda, mintha én tegnapi rövid beszédemben azt állítottam volna, hogy a pénzügyi bizottság nézete szerint ezen tárczának költségvetését csakis pénzügyi szempontból szabad megítélni és megállapítani. Hát, t. képviselő ur, bátorkodom hivatkozni a naplóra. Én tegnap annak épen az ellenkezőjét mondottam és pedig mondottam a nevelés- és közoktatásügyről szórói-szóra azt, „hogy a t. ház minden egyes tagjában pártkülönbség nélkül él az a meggyőződés, hogy ezen tárcza költségvetését tisztán és kizárólag pénzügyi szempontból megítélni és megállapítani nem lehet". Hát méltóztassék tudomásul venni, hogy ép az ellenkezőjét mondottam annak, mit állítani méltóztatott. A másik megjegyzésem vonatkozik mélyen t. Kovács Albert képviselő ur szavaira, a ki tegnapi előadásában azt méltóztatott mondani, hogy én mintegy „dicsekedve" említettem fel azt, hogy az idei szükséglet 19 ezer írttal kisebb, mint a múlt évi. Gondolom jól értettem, ezen szót méltóztatott mondani: „ dicsekedve". Bocsánatot kérek, én csak kötelességszerííleg constatáltam, hogy a szükséglet, a mely fedezendő, 19 ezer forinttal kisebb, mint a múlt évben volt; midőn azonban én ehhez hozzá tettem azt, hogy a lefolyt években mennyi volt a, költségelőirányzat és mennyi volt évenkint a s: aporodás és hogy a legutolsó években évenkint 3 —4 százezer frt emelkedés mutatkozott és a midőn hozzátettem még azt is, hogy e szerint ezen költségelőirányzat határozottan megállapodást jelent: ebből kimagyarázni azt, hogy én mintegy „dicsekedve" említettem fel, hogy jelenleg a költségvetés 19 ezerfrttal kisebb, csakis tévedésből lehetett. Én egyébiránt kijelenthetem, t. képviselő ur, azt, hogy legkevésbé sem kívántam ezzel dicsekedni, sőt teljesen egyértelműben vagyok vele és 14*
