Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-248
248. országos ülés máj ns 21-én, Sedden. 1889. jQg és jelentéstétel végett a zárszámadási bizottsághoz utasítani. Elnök : A közmunka- és közlekedésügyi minister jelentése az országgyűléshez a magy. kir. államvasutak és a budapest-soroksári helyi érdekű vasút soroksári állomásait összekötő helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában ki fog nyomatni, szét fog osztatni és lárgyal ás és jelentéstétel végett a közlekedésügyi bizottsághoz utasittatik. Ugyancsak a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minister jelentése az 1888. évi VI. és XVII. t.-czikkekkel abudapest-józsefvárosi keresztezési pont kiküszöbölésére és a hatvan-miskolezszerencsi vonalon a második vágány kiépítésére engedélyezett 3,900.000 frtnyi hitel mikénti felhasználásáról és az említett munkálatokkal kapcsolatos létesítményekről, ki fog nyomatni, szét fog osztatni és tárgyalás és jelentéstétel végett a zárszámadási bizottsághoz utasittatik. Következik a vallás- és közoktatásügyi ministerium 1889. évi költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Madarász József jegyző: Kiss Albert! Kiss Albert: T. ház! (Halljuk!) A tegnapi vita folyamán közoktatásügyünk állapotáról két hivatalos előterjesztést nyertünk. Kötelességem először is ezen két, egymástól lényegesen különböző előterjesztésre a mai napon reá mutatni, hogy arra észrevételeimet megtehessem. Az első volt a pénzügyi bizottság t. előadójának előterjesztése, mely szerint a jelen évi költségelőirányzatban a valóságos szükséglet, melyről gondoskodni kell, 19.000 írttal kevesebb. Rámuta tott a t. előadó ur erre és sietett megnyugtatni a t. házat, hogy ennek daczára a költségelőirányzat számol egyrészt a fokozatos haladással és fejlesztéssel, másrészt a pénzügyi helyzettel. En, t. ház, e kép jellemzésére nem akarok más szót alkalmazni, csak azt, a melyet maga a t. előadó ur alkalmazott, mikor beszédének végén sietett kijelenteni, hogy őt birálatában azon szempont vezérelte, melyet a pénzügyi bizottságnak első sorban kell szem előtt tartania. Azonban meg kell rá jegyeznem már itt beszédem kezdetén, hogy tanügyünk terén a magam részéről nem tarthatom ezen elvet elfogadhatónak, mert tanügyünk fejlesztésének terén meg fogja az magát nagyon szomorúan bosszulni, ha költségelőirányzatunk birálatában minket csakis a pénzügyi helyzet kívánalma vezérel. A közoktatásügyi bizottság előadója, Szathmáry György t. képviselőtársam, előterjesztése kezdetén egész lelkesedéssel rajzolta azon nagy előhaladást, a melyet közoktatásügyünk a közelebb átélt 20 év folyamán keresztül tett. Gondosan keresett meg minden fejlődést, gondosan rámutatott arra részletesen. Megvallom, szinte lelkesedett az ember a beszéd első részének hallásakor, de meg kell jegyeznem, hogy mi szerintünk, a kik ezen az oldalon ülünk, nem az a kérdés, hogy 20 hosszú esztendőn keresztül, annyi küzdelem és annyi áldozat árán volt-e előrehaladás közoktatásunk terén, hanem az a kérdés, hogy az előhaladás megfelel-e a kívánalmaknak, megfelel-e 20 év küzdelmének és áldozatainak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugy hiszem, hogy ezt a kérdést csak ugy hallgatólagosan a t. előadó ur is feltette önmagának, mert beszédének második részében rámutatott az érem másik oldalára is. Elmondotta, hogy 1887. óta főleg elemi iskoláink fejlesztésének terén — a mint ő jelezte — bizonyos megállapodás következett be, a mely még ma is tart; hogy az állami pénztár elemi oktatásunk költségeinek fedezéséhez az összes kiadásoknak csupán V« ü /i,-ával járult és keresni látszott az orvosszert, hogy ezek tol a bajoktól hogyan s mi módon lehetne megszabadulni. Megengedem, hogy pártállásánál fogva ő jobban ismerheti a pénzügyek sorsát vezető hatalmasságok nézetét és talán ez indította őt arra, hogy beszédének végén a helyett, hogy jobb dotatiót követelne, a társadalom buzgóságára, a társadalom áldozatkészségére apellált. Én előterjesztésének czáfolásába itt nem bocsátkozom, majd beszédem folyamán ki fogok térni annak egyes részleteire; most csak rá akartam mutatni, mert ez egy másik kép és pedig ellentétes azzal, melyet a pénzügyi bizottság előadójának előterjesztéséből nyertünk. A harmadik képet a mélyen tisztelt közoktatásügyi minister ur tárta elénk. De minthogy tegnapi programmbeszédében kijelentette, hogy közoktatásügyi politikánk egészben véve immár fordulópontra ért, legyen szabad nekem, t. ház, ennél a fordulópontnál megállapodnom és visszapillantást vetnem az átélt 20 év küzdelmeire, melyekben, különösen az elemi oktatás terén, nekem is volt némi csekély részem. Es most, mikor e fordulópontra jutottunk; most, mikor személyes tekintetek a tárgyilagos vitatásban bennünket, nem akadályoznak; most, mikor nem vagyunk azzal vádolhatók, hogy a minister személyét támadjuk: legyen szabad nekem a múlt tapasztalataiból tanúságot merítenem a jövőre s a múlt tapasztalatai alapján bírálnom a mélyen t. közoktatásügyi minister urnak elsőben is tanügyi programurját. (Halljuk!) A programra l^ső pontja a kisdedóvásról szól. Ezen fontos kérdésnél mindenekelőtt a múltra tekintek. Azok, kik e háznak régebben tagjai, tudják, hogy ezen pártnak egyik vezérférfia, boldogult Simonyi Ernő volt ki évek hosszú folyamán keresztül minden költségvetés tárgyalása alkalmával következetesen sürgette a kisdedóvás ügyének az állam által leendő felkaro-
