Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-244

4 244. országos ülés május 16-án

, csütörtökön. 1689. Elnök: Az állandó igazoló bizottság jelentése alapján Szilágyi Dezső, Pozsony szabad királyi város első választókerületében és gróf Szapäry Gyula, Bars megye újbányái választókerületében megválasztott országgyűlési képviselők, a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolt képviselőknek jelentetnek ki; egyszersmind pedig Szilágyi Dezső az V., gr. Szápáry Gyula a VII. osztályba soroztatik. Több jelentés nem lévén, következik a napirend : a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium 1889. évi költségvetésének tárgyalása. Szathmáry György jegyző (olvassa).- Központi igazgatás. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 1. czím. Személyi járandóságok 238,752 frt Madarász József jegyző: Komlóssy Ferencz! Komlóssy Ferencz I T. ház ! Magyarország földmívelő ország lévén, ebből következik e tárezának fontossága s én,, a ki a magyar népnek nemcsak erkölcsi, hanem anyagi érdekeit is szivemen viselem, örömmel szólalok fel ezen tárczánál, hogy rámutassak azon bajokra, amelyek Magyarországon nemzet és mezőgazdasági válságot előidérhetnek. Madarász József t. képviselőtársam a napokban hozta szóba, hogy népünk annyira szegény, hogy még a kellő sóval sem rendelkezhetik és azon óhajának adott kifejezést, vajha oly vita támadna a képviselőházban, a mely végeredményében arra vezetne, hogy népünk legalább is a kellő sóval rendelkeznék. Ha tehát annyira vagyunk manap, hogy népünknek már nincs elegendő eszköze arra, hogy megszerezze magának a fűszert, a sót, mennyire sajnálatosabb még a helyzet, ha azt mondom, hogy népünk anyagi helyzete még sokkal rosszabb, mert nincs elegendő kenyere és akkor méltán elvárom a háztól, hogy ezen kérdést, a mely kenyérkérdés, méltassa figyelmére s kérem, hogy a mostani tárcza költségvetésénél ne mellőzze s mindazon módokat és eszközöket fogja javasolni, a melyeknek alapján népünk helyzetén segítve leend. Igaz, hogy nagy szónoklatokban nincs a mi parlamentünkben hiány, csak az baj, hogy nem alkalmazkodnak azon gyakorlati elvhez, amelyhez más országokban alkalmazkodnak, hogy tudniillik Primum est vivere, dein philosophari. (TJgyvan! a szélső balon.) Nálunk megfordítva áll e tétel, mert itt sokat bölcselkednek, szónokolnak, de annál kevesebbet tesznek reális közhasznú ügyekben. Nekünk, t. ház, figyelmen kivül Nagyva a kicsinyes tekinteteket, összmííködve kell közreműködnünk népünk jólétének előmozdítására. (Ugy van!) Irányi Dániel t. képviselőtársam, ki szintén kimutatta akárhányszor, hogy szivén viseli a nép erkölcsi és anyagi érdekeit, épen most adta be a vallásszabadságról szóló törvényjavaslatot. Én azt hiszem^ hogy ez nem alkalmas időben történt és hogy sokkal nagyobb bajok vannak az országban, a melyeket gyökeresen kell orvosolni. A szabad vallásgyakorlatra ráérünk akkor, hogyha az anyagi bajokon túlestünk. Tény, hogy a legtöbb nyomor a földmívelő és iparos osztálynál tapasztalható. Tény, hogy más országokban a soeial-politikusok egyesültek párttekintet nélkül arra, hogy a szegények és nyomorultak sorsán, a mennyire lehetséges, segítsenek. A sociális kérdés tehát európai kérdés és mindenütt foglalkoznak vele, csak a magyar parlamentben és journalistikában nem. Én, t. ház, csak egy megmegjegyzést kivánok tenni ezen szomorú tényállás megvilágítására és ez az, hogy miután a zsidókérdés egyúttal sociális kérdés is, azért nem akarják ezt napfényre hozni. Erről a thémáról nem akarok tovább beszélni, de mindenesetre sajnos, hogy a politikusok és journalisták ezen kérdést agyon hallgatják és ha itt-ott felvetik is a sociális kérdést, akkor is tudatlanságból vagy rosszakaratból ellentétes alapon mutatják be a közönségnek, hogy attól elidegenítsék a politikusokat és a sociális kérdéssel foglalkozó komoly tudósokat. Én azonban kijelentem, hogy azon mérsékelt socialismusnak vagyok híve, a mely azon alapon nyugszik, a melyen, hála istennek, keresztény társadalmunk manap még áll. Azt hiszem, hogy ezt senki zokon nem fogja venni, mert mit is kivan a keresztény socialismus ? Nem kivan egyebet, mint azt, hogy miután a szegénynek is van joga a megélhetésre, ezen jog neki bölcs törvényhozás utján biztosittassék. Ezen az alapon nem hiszem, hogy találkozzék a képviselőházban bárki is, a ki a keresztény socialismusnak hive nem volna. Természetes, t. ház, hogy a liberalismus ellensége ezen keresztény socialismusnak, mert egészen ellentétes alapokon jár és ellentétes ezélokat tűz ki. A liberalismust, t. ház, oly értelemben veszem, a melyben magát a kormánypárt szabadelvdiiek vallja. Tény, hogy míg a keresztény socialismus odatörekszik, hogy a népeket megelégedetté, boldoggá tegye, addig a liberalismus a könnyelműségnek, a csalásnak az önzésnek nyit tért. A mai korban legalább azon eszméket látjuk érvényre jutni, hogy az emberek többnyire anyagiasak, önzők, hogy az emberek törekvése saját egójuk szerint irányul, minek következménye, hogy az erősebbnek van kiszolgáltatva a gyenge; ez jellemzi a kort, nemcsak Magyarországban, hanem egész Európában. Még a tudomány is csak pénzszerzésre szolgál, nem pedig arra, hogy kelljen a tudomány hasznosságát az egész emberi társadalomra practice, könnyen alkalmazni. Legjobban illustrálhatom a helyzetet, ha kérdezem, hogy a liberális rendszer hány embert tett boldoggá és hányat szerencsétlenné. Nem ismerek embert, kit e rendszer boldoggá tett volna. Annyi a boldog ember, a hány a hivatal, sine cnra és annyi a boldogtalan, a háüy a kivándorló, az