Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-244

244, országos ülés májú* 16-án, csütörtökön. 1S89. 5 öngyilkos. (Egy hang a szélső báloldalon: És az adófizető!) Ugyan miként is gondoskodott a mai korszak a földmívelő osztály érdekeiről és általában az osztály-érdekekről? Sehogy, csak a militarismust dédelgetik, mintha ebben rejlenek a népek boldogsága. A nejnek zöme igen fel van háborodva, az erkölcsi talapzat alatt forrong a vulkán és csak idő kérdése, mikor tör ki. Az emberek közt oly sok a szerencsétlen, oly sok a nyomorult, hogy nem bánják, bármire fordul is sorsuk, mert rosszabb már nem lehet. A militarismus, megengedem, megvédhet a külföldi támadásokkal szemben, de népünk a fennálló jogrendből nem tud hasznot húzni, ki fog törni az elégedetlenség és a bajonettek ki fognak esni a katonák kezéből. Nem rég olvastunk az olaszországi zavargásokról, a mikor Rómában megmozdult az éhes tömeg és a kenyér nélküli proletárok rettegésbe hozták a kormányt; nem is csoda, mert az éhes nép milliói semmitől sem riadnak vissza, az éhhalálnál nagyobb ellenség nem fenyeget. Ott vannak a mezőgazdasági válságok is, a minő nem rég volt Apuliában. De Nagyjuk a külföldet, maradjunk az országban. A felvidéken, Oláh-Bukovában nem rég éh-tifusz volt kitörőben, mert a népnek rossz termés miatt meg burgonyája sincs. Látjuk a munkás-zavargásokat Vestfaliában, Morvaországban. A strike-ok Magyarországon is divatosak, nem rég az államvasutaknál volt egy. Csak azért mutattam ezekre, hogy indokoljam, hogy eszünkbe és szivünkbe véssük népünk anyagi jólétének előmozdítását; másrészről pedig a haza fenmaradását. Ne beszéljünk mindig csak akkor, mikor olyan törvényjavaslatok terjesztetnek elő, melyek a militarismusról, vagy másról hivatvák intézkedni, hanem beszéljünk a földmívelési dolgokról, ne ijedjünk meg tőlük azért, mert a keresztény socialis dolgokkal szoros kapcsolatban vannak. Nem csoda ezek után, t. ház, hogy az antisemitismus tápot nyert. Volt idő, mikor nevettek az urak s azt mondták: nincs antisemitismus; hogy van, erről a lapok napról-napra szolgáltatnak bizonyítékot. Miért terjed, miért hódít az antisemitismus? Azért, mert a tőke uralkodik a földbirtok és ipar felett, mert a tőke kiváltságot, priveligiumot nyert, a földbirtok és az ipar nem csak hogy nem nyer privilégiumot, hanem csak eszközévé válik a capitalismusnak. Most láthatják be, t. ház, ellenfeleink, hogy az antisemitismus sohasem volt faj és vallás elleni küzdelem, hanem igenis a tőkének megrendszabályozása, ez akar lenni, egyéb semmi, megvonása azon jogoknak és kiváltságoknak, melyeket a tőke manapság élvez. A zsidóknak mindig volt pénzük, ezelőtt 30, 50 esztendővel is, de nem volt akkora az ellenszenv ellenük azért, mert az akkori rendszer meggátolta azt, hogy a töke uralkodjék a földbirtok és az ipar felett. Ma megfordítva áll a dolog. így tehát, midőn az emberek manapság az antisemitismus mellett küzdenek, küzdenek egyúttal a mai liberális rendszer ellen, mely oda viszi a földbirtokos és a földművelő osztályt, hogy napszámossá legyen, az iparost, hogv közönséges rabszolgává fajuljon. Mindez, t. ház, tény és miután a tőke ugy lehet mondani, orgiáit üli, ezért gyűlölt ennyire a tőke uralma. Szomorú dolog az, t. ház, hogy az a földműves, a ki kiaknázza a föld minden kincsét s nekünk úgyszólván készen tálalja, ő maga kénytelen szomjúhozni magánál a forrásnál. Ezek nem egészséges állapotok. (Ugy van! a bal- és szélső bal i gyes padjain.) De hogyan vagyunk az iparos osztálylyal? Az iparos osztály az, a mely rongyosan jár, gyermekei pedig meztelenül, jóllehet ma annyira iparkodik, hogy éjjelét nappallá tenni kénytelen, hogy csak némi existentiát biztosíthasson saját családjának. A nagybirtokosok érdekében történik valami, a nagybirtokosok látván a közelgő veszélyt, a maguk initiativájából gondoskodnak majorátusokról, a kisbirtok az uszhatik, ennek nincs biztos alapja. Én azt hiszem, hogy ezek érdekében is kellene valamit tenni. A hivatali kar, az manap mindenféle kedvezményekben és előnyökben részesül ; az állam gondoskodik a hivatalnokairól, hisz látjuk, minduntalan folyamodnak fizetésemelésekért és a t. ház meg is szavazza. Jól teszi, helyesen teszi, boldogítson annyi embert, a hányat tud és különösen a maga hivatalnokait, kik hozzájárulnak az állam fentartásához és boldogításához. A nyugdíjtörvény biztosítja a hivatalnok özvegyét és gyermekeit. Ezekről tehát gondoskodva van. A katonaságnál ugyanazt látjuk, a gondoskodás sorsuk iránt még kedvezőbb, mint a hivatalnoki karé. Ha valaki magánhivatalnok, magán társulatok gondoskodnak az illető ex istentiájáról, esetleg gyermekei jövőjéről; csak a földmíves osztályról nem gondoskodik senki. (Igaz! balfelől.) A földmíves osztálynak nincs protectora, ennek érdekeit manap nem viseli szivén komolyan senki, ennek sorsa bizonytalan, mert az elemi csapásokon kivül, amelyek folyton bizonytalanságban tartják existentiáját, még a törvényhozás is sújtja, különösen azon kérlelhetetlen adóvégrehajtási törvénynyel, melynek revisióját én már sürgettem ezen helyről, de ugy látszik, hiába. Engedje meg a t. ház — mert hosszasabban ugy sem kivánok szólani — hogy a helyzetnek illustrálására még csak egy példát hozzak fel. (Halljuk!) Az 1887-iki választások alkalmával megfordultam az udvardi járásban, a hol feltűnt nékem egy szegény asszony, ki siránkozva fut az utczán végig; midőn kérdeztem tőle, hogy mi baja, azt felelte: t. uraim, épen most vitték el az utolsó ruhámat és az utolsó ágyneműmet. Erre