Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

84 231. országos ülés május 1-én, szerdán ISSf). mint minden többi túlkiadás. Ugyanazért, midőn I a t. pénzügyminister ur kizárólag csak ezen egy tételre kérte az utólagos jóváNagyást, eljárása, felfogásom szerint, nem volt helyes. De nem ez az, a mit megjegyezni kivánok; hanem az, hogy ha ebben alkotmányos szempont foglaltatik, kérdem — és talán lesz szives reá a pénzügyminister ur felelni — hogy midőn 1886ban a vámvisszamaradásban hasonló természetű 2.330,000 frt túlkiadás jelentkezett, miért nem kérte akkor is a törvényhozás utólagos jóváNagyását'? 1885-ben kérte és erről törvény alkottatott. Vájjon, ha csakugyan alkotmányos szempontról van szó, miért uem kérte azt 1886-ban is? Mert a mi alkotmányos szempont volt 1885-ben és 1887-ben, ép ugy kell hogy alkotmányos szempont legyen 1886-ban is. De én megmondom az okát, hogy miéit nem kérte. Nem kérte azért, j mert ezt 1887-ben 1886-ra kérve, nagyon kellemetlen dolog lett volna,: mert akkor estünk túl az ismert rettenetes túlkiadásokon. Nem kérte tehát azért, mert igaz, hogy állandóan pénzre van szükség az államháztartás folytonossága tekintetében, de ki akarta kerülni a kellemetlenségeket. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én a t. minister urnak figyelmébe csak egyet ajánlok. Ha helyzete gyakran nehéz leszisajövőben, bármily nehéz legyen is az, legyen szives kellő őszinteséggel eljárni a törvényhozással szemben (Ugy van! a bal-és szélső baloldalon) és higyje el, helyzete minden körülmények közt könnyebbülni fog; de ne méltóztassék oly argumentatióval élni, a minek semminemű komoly pénzügyi alapja nincsen. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) r / Áttérek most, t. ház, magára az 1889-ikí költségvetésre,; Én nem fogok annak egyes tételeire kifogásokat tenni sem a bevételek, sem a kiadások tekintetében. Nem azért nem fogok tenni kifogást, mintha annak egyes apróbb tételeihez szó nem férhetne, hanem azért nem, mert nagyban és egészben véve elismerem, hogy a multak hibáin és tapasztalatain okulva, az 1889-iki költségelőirányzat realitás tekintetében — mert csak erről kivánok szólni —a helyzetnek meglehetősen megfelel. 1887-ben felemeltettek a rendes kiadások 8.600,000 frttal, épen azért, hogy a költségelőirányzat betartható legyen, E költségelőirányzat keretei 2 éven keresztül meglehetősen beváltak és igy. midőn tisztán pénzügyi szempontból vizsgálom a költségelőirányzatot, elismerem, hogy az — amint van — habár a pénzügyi helyzet különben nem jó, alig kifogásolható. De mindjárt hozzáteszem, hogy 1889-iki költségelőirányzat pénzügyi végeredményében kedvezőtlenebb, mint az 1888-iki; mert mig í 888-ban a deficit azon keretekben, a melyekben költségvetésünk mozog, 12.400,000 frt volt, a folyó évre pedig 7.400,000 frt, tehátajavulás 5 millió, addig ezzel szemben áll az, hogy a költségvetés bevételi tételei között már az új fogyasztási adók egy része be van állítva körülbelől 12 millió forinttal. Ha most ezen összegből az 5 millió frt javulást levonom, az látszik, hogy a költségvetés 7 millióval relatíve kedvezőtlenebb, mint a múlt évben volt. Ez természetes is, mert a múlt évihez képest 9.400,000 forinttal van több kiadás e költségvetésben s ez megfejti, hogy miért kedvezőtlenebb relatíve ez a költségvetés, mint volt a múlt évi. Én, mint mondám, a költségvetésre vonatkozólag számszerűleg bővebben foglalkozni nem akarván és még csak azt akarom constatálni, hogy a 7.400,000 frtnyi deficit, mely feltüntetve van, ez összegnél sokkal nagyobb lesz. Nagyobb lesz, mert a folyó évben az államadósságok törlesztésére szükséges összeget köztudomás szerint szintén hozzá kell számítanom, nemkülönben az államjavak eladásából — mit szintén deficitnek kell vennem — bejövő 6 milliót is, ezzel tehát a hiány körülbelől 26.500,000 frtot tesz, de ha veszem a rendkívüli hiteleket, melyek időközben megszavaztattak és ha ezek szintén az 1889-iki háztartást fogják terhelni, akkor apénzügjd eredmény, tekintettel arra, hogy a közös ügyekre 14.800,000 frt s egyéb póthitelekre közelebbről 4.200,000 frt szükségeltetik, még ha ebből a vámbevétel visszamaradása czímén kért 3.100,000 frtra nem számíttatik is, a folyó évi háztartásnak ismét 40 millió összeg körül lesz a deficitje. Ez volt az állandó deficit eddig is, ez lesz a folyó évben is. Hogy miképen alakul jövőre, az a megalkotott törvények nyomán a jövő kérdése. Épen azért nem vagyok azon szerencsés helyzetben, melyben a pénzügyi bizottság, hogy a jövő fejlődésének sikere iránt oly feltétlen reményeket tápláljak. Még kevésbé oszthatom pedig azon meleg és mélyreható elismerést, mely a pénzügyi bizottságjelentésében — igaz — a nemzet részére is nyujtatik, de hasonlóképen a t. kormány részére is. Erre vonatkozólag a pénzügyi bizottság jelentése többi között a következő sajátságos passust tartalmazza (olvassa): „. . . mert az államháztartás rendezésére még csak kilátásaink és tényezőink javultak; még csak az annak elérésére vezető út czélszerűsége felől győződtünk meg az eddigi eredmények alapján; és annak következetes követésében van a czél elérésére biztosítékunk; de az egész eredmény még nincs kezünkben és igy azt koezkáztatnunk sokkal könnyebb, hogysem szabad és megengedhető lenne. De ha már erre minden meg van téve, minden eszköz megszerezve, ebben is ilyen erőfeszítése nyilvánul a nemzetnek, melyet csak hálával kell említenünk és másfelől van ebben — és erre kérem a t. ház figyelmét — olyan érdeme a kormánynak is, melyet csak a leg-