Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

281. országos Ölés májas 1-én, szerdán. 1889. 85 melegebb elismerés illet meg; (Derültség a bal- és szélső baloldalon) ugy is mint jutalom, ugy is mint biztatás jövő magatartására nézve." (Derültség és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Legelsőbben, t. ház, különböztessünk egy kissé. Én szerintem az egyensúly helyreállítása és az államháztartás rendezése két különböző fogalom. Az egyensúlyt helyre lehet állítani rideg és ba­nális adóemelésekkel, a miként ez munkában is van. Ehhez nem szükséges más, mint a számvevő­ségi személyzetnek, a pénzügyőröknek és az adó­végrehajtóknak szaporítása. (Ugy van! Ugy van! abal-és szélső baloldalon.) Az államháztartás rende­zése más fogalom; ebben kell, hogy ingredientiája foglaltassák az államférfiúi felfogásnak, actióknak, ténykedéseknek és azok eredményeinek. Az állam­háztartás rendezése oly jogügyi politikai eljárást igényel, melyben a nemzet összes közgazdasági tényezőivel számol; a hol a pénzügyek rendezése nem tisztán és kizárólag azon alapszik, hogy több kell', tehát vessünk ki több adót. Pedig, t. ház, a kormány csak az előbbit tette és ha ezen hason­lítással szemben az ország adózó polgárai részére meleg elismerést szavazunk, az rendén van; de hogy ezt a kormány részére is akarják tenni, ez oly durva megsértése azi gazságnak. (Élénk helyes­lés a bal- és szélső lalfelöl) méltatlan provocálása a nemzet áldozatkészségének, (Élénk helyeslés a bal­és szélső balfelől) a mely pedig az önök bűne és az önök eljárásainak eredményei, de a melyekért ha a kormány részére ily meleg és mélyre ható el­ismerést szavaznak meg, az csak oly országban történhetik, a hol általában kritikai közérzület nincs és a hol (Egy hang balfelől:ahol Tisza minis­terelnök !) minden a feje tetejére van állítva. (Élénk helyeslés balfelől.) Hát azt akarják, hogy a hivata­los szépítgetések ideje újra kezdődjék? Elfelej­tették,t. ház, az 1885-ikiköltség-vetést, amelyben az egyensúly az ordinariumban helyre volt állítva s a melyet szintén megtapsoltak, de melyre azután 40 millió deficit válaszolt. Elfelejtették azon reális költségvetéseket, a melyekre vonatkozólag, a mint azt már említettem, az 1887-iki költség­vetésben az ordinariumban 8 millió 600 ezer frttal kellett a kiadási tételeket emelni, hogy azok be­válhatok legyenek? Elfelejtették a 22 milliós túl­kiadást a földmívelési ministeriumi palotákat, a vasúti beruházásokat, az ismételten elkopott pénz­tári készletek történetét? Avagy azért szavazunk a kormánynak meleg és mélyreható elismerést, hogy az adókat, az utóbbi indirect adókat is bele­számítva, mintegy 70 millióval emelték s hogy a járadék kibocsátásánál a folyó évben talán az 1000-ik millió jubileumát (Elérik tetszés balfelől) megfogjuk érni? Vagy, hogy az államjavak jó részét elköltöttük s költségvetési czélokra hasz­náltuk fel; vagy hogy a conversió kamat­eredményeinek figyelembe vétele nélkül tisztán prolongatio utján a törlesztési kölcsönök felvéte lének elodázása kedveért áldozatul hozatott; avagy azért hevüljünk s szavazzuk t meg a kormány ré­szére a meleg és mélyreható elismerést, hogy egészséges és igazságos^ adópolitikát követni nem tud, vagy nem képes. És mentől igazságtalanab­bak az adóknak kivetési alapjai, annál nagyobb igazságtalanság az, ha azokra további emeleteket rakunk.(Élénk helyeslés balfelöl.) Vagy azért sza­vazunk meg meleg és mélyreható elismerést a kormány részére, hogy a pénzügyi administratió­ban még mindig dívik az a valóságos ázsiai álla­pot, (Élénk helyeslés balfelöl) a melyet önök orvo­solni nem tudnak vagy nem akarnak. Méltóztas­sék megengedni, t. ház, a kormány csak elnézésért s bocsánatért könyöröghet a nemzetnél, hogy ily súlyos hibáit bocsássa meg, (Elénk helyeslés bal felől) de hogy az önök részére a nemzet miaga — mert hiszen fájdalom más a pénzügyi bizottságban az eféléket elismerni és ezt közérzületnek viszo­nyaink között nem fogadhatom el — elismerést szavazzon, ez semmi egyéb, mint az igazságnak provoeatiója és a komoly politikával nem biró oly eljárás, melyet igenis elítélünk, de melyért elisme­rést szavazni semmi körülmények közt nem lehet. (Élénk helyes 1 és boJfe'ől.) Egyébiránt, miként említeni bátor voltam, én a pénzügyi kibontakozási politika sikereinek esé­lyeivel szemben ezúttal állást elfoglalni nem kívá­nok, hanem megelégszem avval, hogy figyelmez­tessem a t. kormányt és a t. házat azon körülmé­nyekre, melyek a kormány calculusát már eddig is megzavarták. A volt t. pénzügyminister ur, midőn kibonta­kozási tervezetét a törvényhozás és ország elé terjesztette és a melynek csak véderedményeiről kívánok szólani, azt mondotta, hogy ha azon három feltétel bekövetkezik, melyekhez a pénzügyek tanulását és tanulhatását kötötte, hogy tudniillik a külügyi viszonyok nem ugy fognak fejlődni, hogy azok egy háború közelségét kilátásba helyez­zék, ha továbbá a benyújtott adótörvényjavas­latok kellő időben megszavaztatnak és végre az államháztartás ama keretben fog megmaradni. melyben akkor mozgott. — gondolom, hogy ez mind bekövetkezett. — (A ministereinők tagadólag int.) Megengedem, hogy a katonai hitelek némi­leg megzavarták a számítást, bár ezek előre lát­hatók voltak, de megengedem, hogy nem voltak előre láthatók. De hiszen ez nem sokat változtat a dolgon, mert ezeknek csak kamatai jelentkeznek a költségvetésben. Ismétlem tehát, hogy a t. minis­ter ur azt monda, hogy 1889-ben a deficit az elő­irányzatban legfelebb 2—3 millió lesz. íme most látjuk, hogy az előirányzatban a valóságos deficit 7 és fél millió. Igen, de itt meg egy utolsó tétel­lel kell számolnunk. A volt pénzügyminister ur kibontakozási tervében ugyanis 1889-re már

Next

/
Oldalképek
Tartalom