Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-231
281. országos Ölés májas 1-én, szerdán. 1889. 85 melegebb elismerés illet meg; (Derültség a bal- és szélső baloldalon) ugy is mint jutalom, ugy is mint biztatás jövő magatartására nézve." (Derültség és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Legelsőbben, t. ház, különböztessünk egy kissé. Én szerintem az egyensúly helyreállítása és az államháztartás rendezése két különböző fogalom. Az egyensúlyt helyre lehet állítani rideg és banális adóemelésekkel, a miként ez munkában is van. Ehhez nem szükséges más, mint a számvevőségi személyzetnek, a pénzügyőröknek és az adóvégrehajtóknak szaporítása. (Ugy van! Ugy van! abal-és szélső baloldalon.) Az államháztartás rendezése más fogalom; ebben kell, hogy ingredientiája foglaltassák az államférfiúi felfogásnak, actióknak, ténykedéseknek és azok eredményeinek. Az államháztartás rendezése oly jogügyi politikai eljárást igényel, melyben a nemzet összes közgazdasági tényezőivel számol; a hol a pénzügyek rendezése nem tisztán és kizárólag azon alapszik, hogy több kell', tehát vessünk ki több adót. Pedig, t. ház, a kormány csak az előbbit tette és ha ezen hasonlítással szemben az ország adózó polgárai részére meleg elismerést szavazunk, az rendén van; de hogy ezt a kormány részére is akarják tenni, ez oly durva megsértése azi gazságnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső lalfelöl) méltatlan provocálása a nemzet áldozatkészségének, (Élénk helyeslés a balés szélső balfelől) a mely pedig az önök bűne és az önök eljárásainak eredményei, de a melyekért ha a kormány részére ily meleg és mélyre ható elismerést szavaznak meg, az csak oly országban történhetik, a hol általában kritikai közérzület nincs és a hol (Egy hang balfelől:ahol Tisza ministerelnök !) minden a feje tetejére van állítva. (Élénk helyeslés balfelől.) Hát azt akarják, hogy a hivatalos szépítgetések ideje újra kezdődjék? Elfelejtették,t. ház, az 1885-ikiköltség-vetést, amelyben az egyensúly az ordinariumban helyre volt állítva s a melyet szintén megtapsoltak, de melyre azután 40 millió deficit válaszolt. Elfelejtették azon reális költségvetéseket, a melyekre vonatkozólag, a mint azt már említettem, az 1887-iki költségvetésben az ordinariumban 8 millió 600 ezer frttal kellett a kiadási tételeket emelni, hogy azok beválhatok legyenek? Elfelejtették a 22 milliós túlkiadást a földmívelési ministeriumi palotákat, a vasúti beruházásokat, az ismételten elkopott pénztári készletek történetét? Avagy azért szavazunk a kormánynak meleg és mélyreható elismerést, hogy az adókat, az utóbbi indirect adókat is beleszámítva, mintegy 70 millióval emelték s hogy a járadék kibocsátásánál a folyó évben talán az 1000-ik millió jubileumát (Elérik tetszés balfelől) megfogjuk érni? Vagy, hogy az államjavak jó részét elköltöttük s költségvetési czélokra használtuk fel; vagy hogy a conversió kamateredményeinek figyelembe vétele nélkül tisztán prolongatio utján a törlesztési kölcsönök felvéte lének elodázása kedveért áldozatul hozatott; avagy azért hevüljünk s szavazzuk t meg a kormány részére a meleg és mélyreható elismerést, hogy egészséges és igazságos^ adópolitikát követni nem tud, vagy nem képes. És mentől igazságtalanabbak az adóknak kivetési alapjai, annál nagyobb igazságtalanság az, ha azokra további emeleteket rakunk.(Élénk helyeslés balfelöl.) Vagy azért szavazunk meg meleg és mélyreható elismerést a kormány részére, hogy a pénzügyi administratióban még mindig dívik az a valóságos ázsiai állapot, (Élénk helyeslés balfelöl) a melyet önök orvosolni nem tudnak vagy nem akarnak. Méltóztassék megengedni, t. ház, a kormány csak elnézésért s bocsánatért könyöröghet a nemzetnél, hogy ily súlyos hibáit bocsássa meg, (Elénk helyeslés bal felől) de hogy az önök részére a nemzet miaga — mert hiszen fájdalom más a pénzügyi bizottságban az eféléket elismerni és ezt közérzületnek viszonyaink között nem fogadhatom el — elismerést szavazzon, ez semmi egyéb, mint az igazságnak provoeatiója és a komoly politikával nem biró oly eljárás, melyet igenis elítélünk, de melyért elismerést szavazni semmi körülmények közt nem lehet. (Élénk helyes 1 és boJfe'ől.) Egyébiránt, miként említeni bátor voltam, én a pénzügyi kibontakozási politika sikereinek esélyeivel szemben ezúttal állást elfoglalni nem kívánok, hanem megelégszem avval, hogy figyelmeztessem a t. kormányt és a t. házat azon körülményekre, melyek a kormány calculusát már eddig is megzavarták. A volt t. pénzügyminister ur, midőn kibontakozási tervezetét a törvényhozás és ország elé terjesztette és a melynek csak véderedményeiről kívánok szólani, azt mondotta, hogy ha azon három feltétel bekövetkezik, melyekhez a pénzügyek tanulását és tanulhatását kötötte, hogy tudniillik a külügyi viszonyok nem ugy fognak fejlődni, hogy azok egy háború közelségét kilátásba helyezzék, ha továbbá a benyújtott adótörvényjavaslatok kellő időben megszavaztatnak és végre az államháztartás ama keretben fog megmaradni. melyben akkor mozgott. — gondolom, hogy ez mind bekövetkezett. — (A ministereinők tagadólag int.) Megengedem, hogy a katonai hitelek némileg megzavarták a számítást, bár ezek előre láthatók voltak, de megengedem, hogy nem voltak előre láthatók. De hiszen ez nem sokat változtat a dolgon, mert ezeknek csak kamatai jelentkeznek a költségvetésben. Ismétlem tehát, hogy a t. minister ur azt monda, hogy 1889-ben a deficit az előirányzatban legfelebb 2—3 millió lesz. íme most látjuk, hogy az előirányzatban a valóságos deficit 7 és fél millió. Igen, de itt meg egy utolsó tétellel kell számolnunk. A volt pénzügyminister ur kibontakozási tervében ugyanis 1889-re már
