Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-230

230. országos ülés április 80-An, kedden. 1889. 73 ügyi eredményének tekintetében sem lesz az ellenőrzés nagy megzavarásnak kitéve. Mindegyik ministerium hatáskörében eléggé fontos s bizonyos szaporítás folytán hasznosan és üdvösen betölthető feladatok maradnak. A mi pedig a közreműködést illeti a különböző, minden esetre még létező eltérések és érdekek összeegyeztetése tekintetében, arra való a cabinet-rendszer, hogy — az összműködés úgyszólván naponta biztosítva lévén — a hiányokon és a gyakorlati élet követelményein megfelelően segítsen. Ennek előrebocsátásával van szerencsém a pénzügyi bizottság nevében a törvényjavaslatot a t. háznak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. ííagy István jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Oly felette fontosnak tartom e törvényjavaslatot, hogy mind az indokolás, mind pedig a t. előadó ur meggyőzni óhajtó indokai alapján kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy a t. kormány által választott elnevezéseket szerencsétleneknek tartom s igy ezen elnevezésekhez, sőt ha a t. kormány azokat fenn akarja tart mi, magához a törvényjavaslathoz még általánosságában sem járulok. Ugy tudom, hogy 1848-ban, de azóta is mindenki meg van győződve a felől, hogy Magyarországnak érdeke a földmivelés s hazánknak első lényeges jövedelmi forrása. De e mellett okvetlenül szüksége van minden országnak s hazának is az iparra és kereskedelemre. A földmivelés felkarolása mellett tehát lehetetlen, hogy önök fel ne karolják az ipart is egész mérvében s lehetetlen, hogy ennek kifejezését —ha már 1848-ban szükségesnek tartotta azt az ország — most elejtsék. Ezért tartom véleményem szerint szerencsétlenül választva az elnevezéseket, mert remélem, hogy a földmivelés és kereskedelemügyi ministerium által csak nem akar a t. kormány ismét Bécsnek kedvezni vagy legalább az örökös tartományoknak az által, hogy mintegy kifejezést adjon annak, mikép Magyarországon ma már az ipar előmozdításával ég fejlesztésével kevesebbet gondolnak, mint 1848-ban azok, a kik e törvényt megalkották. Nem hiszem, hogy e véleményben van a t. kormány és ennél fogva azt vélem, nem tagadhatja meg, hogy — ha elválasztanak is bizonyos tárgyakat, a melyek eddig egyik vagy másik ministeriumhoz tartoztak és azokat szükségesnek tartják is egyik vagy másik ministeriumba áttenni — meg kellene tartani azon elnevezést, melyet 1848-ban jónak láttak, tudniillik ipar-, kereskedelem- és közlekedésügyi ministerium. Mert Magyarországon a t. ház tagjai és a KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XI. KÖTET. t. kormány jól tudják, hogy nemcsak az ipar, kereskedelem és földmivelés, hanem egyúttal a közlekedés fentartása és fejlesztéséig egyik főfeladat. Azért mondtam tehát, hogy én ezen elnevezést szerencsétlennek tartom és mindenesetre óhajtanám, hogy — ha már önök bizonyos tárgyakat az egyik ministeriumból a másikba áttenni akarnak, tegyék — mondják meg itt a háznak, hogy vegyük ki például a közieke lésügyi ministerium kebeléből ezt és ezt és adjuk át a földmivelési ministeriumnak ; de a neveket az én meggyőződésem szerint megváltoztatni nem helyes és igy azon törvényjavaslatot, a mely megszüntetni látszik nevében legalább az ipari ministeriumot, általánosságban el nem fogadhatom. Egyébiránt ki lehetne terjeszkedni arra a kérdésre is, vájjon kell-e Magyarországon főfontosságot tulajdonítani a közlekedésnek és igy a vizszabályozásnak is. És én azt hiszem, hogy ha a vasutak tekintetében főfontosságú volt azok kifejlesztése, még nagyobb fontosságú volna hazánkban a folyóvizeknek — a mennyire lehet — teljes hajózhatóvá tétele. És nem fogják önök tagadhatni, hogy ha a belvizek szabályozása összefügg is a földmíveléssel, a folyóvizeknek a szerint való szabályozása, hogy az a kereskedelemnek és a közlekedésnek használjon, semmi esetre sem a földművelési, hanem inkább a közlekedésügyi minister tárczájába való és igy a folyóvizek szabályozását a földművelési tárczába áttenni, én nem tartom a legszerencsésebb gondolatnak. Én általában azon nézetben vagyok, hogy ha Magyarországnak tele volna a kincsesládája s annak tartalmát nem emésztené fel az 1867-ben szerencsétlenül megkötött egyesség következtében folyton és folyton növekedő kiadások tömege: akkor igenis megtehetné Magyarország azt, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumokat kétfelé osztja és lenne külön földmivelési ministerium a; de a mai pénzügyi helyzetben, bármilyen rózsás színben tűntette is fel az előadó ur. Hegedüs Sándor előadó: Nem tettem! Madarász József: Hát annyit mondott az előadó ur, hogy egyelőre semmi esetre sem fogaz egyensúly megzavartatni, vagyis nem fognak nagyobb áldozatok az országtól követeltetni. De én már megszoktam ezt és félek még az ajándéknak tetsző dolgoktól is a t. szabadelvű párt és annak előadójától. Tartok tőle, hogy előbb-utóbb ez a törvényjavaslat, ha törvénynyé válik, alighanem új terheket is fog róni az országra. De eltekintve ezen terhektől — ismétlem — meg vagyok a felől győződve, hogy Magyarországnak nem lehet, nem szabad, ha már ministeri elnevezések változtatásáról van szó, az ipari ministert kiNagyni a szakministerek elnevezéséből. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az előadottaknál 10