Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-230

74 280. országos ülés április 39-án, kedden. 1589. fogva én a törvényjavaslatot általánosságban nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon. Polónyi Géza! T. ház! Midőn előre is tisztelettel kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el, méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag csak néhány szóval terjeszszem elő azon indokokat, melyek engem e tekintetben vezérelnek. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Első sorban óhajtandónak tartom, hogy azon motívumok, a melyek ezen törvényjavaslatnak benyújtására vezettek, ne maradjanak titok a nemzet, a közvélemény és az ország szine előtt. (Egy hang a jobboldalon: Ki vannak nyomatva!) Én akkor, midőn tudom, hogy oly rendkívüli sok fontos és mélyreható reformok várnak megoldásra Magyarországon, felteszem magamnak a kérdést: vájjon mi az a rendkivüli ok, a mely sürgős szükségnek tekinti, hogy ilyen aprólékos, minutiosus csekélységgel jönnek a törvényhozás elé, inig a nagyobb reform-kérdések mind hevernek. Nem kell messzire mennem, hogy megtaláljam erre a feleletet. Megtalálom a feleletet, a midőn látom, hogy az eddigi közlekedésügyi ministeri tárczából a vizszabályozás ügye most egyszerűen kivétetik. Senki előtt sem lehet titok — és midőn azt most constatálom, azt hiszem, hogy ez a szabadelvű pártnak is jól fog esni — hogy a mostani közlekedésügyi minister ur épen a vizszabályozás terén szerezte azon érdemeket, a melyek az országban sokakat hálára kötelezett iránta. Szerezte pedig azért, mert szakított a múltnak azon irányával, a mely a Tisza mentén csak a nagybirtokosok érdekeit dédelgette, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) de eltiporta a kisbirtokosok érdekeit. (Ellenmondás jobbfelöl.) E törvényjavaslatban ezen rendszerrel való szakítás van inaugurálva és ennek — szerintem — semmi más motívuma nincs, mint az, hogy ezentúl megint oly kezekbe kerüljön a vizszabályozás kérdése, a hol a nagybirtokosok érdekei mások hátrányára legyenek dédelgetve. Én, t. ház, nem akarom, nem akarhatom, hogy ezen motívum, a mely a culissák mögötti dolog, titok maradjon, azért kötelességemnek tartom ezt itt elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De van még egy másik dolog, t. ház. Kétségtelen, hogy a kereskedelmi táreza, a mely újra alakul, egyike a legtágasabb hatáskörrel biró ministeriumoknak. Ha tekintetbe veszem, hogy ugyanaz a minister vezet egy másik legnagyobb tárczát, a belügyi tárczát, habár ideiglenesen, legalább fel kell vetnem azt a kérdést — habár ugy látom, hogy erre feleletet nem nyerek, mert a feleletet adni illetékes ministerelnök ur nincs jelen — hogy egy ember — bármikép bízzék is is erejében, erélyében és tetterejében az ország — két ily fontos tárczát helyesen, pontosan vezethet-e ? Kérdem tehát, hogy meddig fog ezen ideiglenes állapot tartani, hogy két ily fontos tárcza egy ember kezében összpontosuljon? Mondhatnék még sok más indokokat is, de ezeket most mellőzöm, mert ezen egy politikai indokból sem járulhatok a törvényjavaslathoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Darányi Ignácz: T. ház! Én megvallom, nagyon csodálkozom, hogy t. képviselőtársam ezen törvényjavaslatot olyan csekély jelentőségűnek tartja. (Ügy va •! Ugy van! jobbfelől.) Polónyi Géza: A többi reformhoz képest! Darányi Ignácz: Akár úgyis. Magyarország, t. ház, első sorban földmívelő ország. A kik a földiníveléssel, a földmívelés érdekeivel foglalkoznak, tudják, hogy mezőgazdáinknak évtizedek óta gazdasági körökben, gazdasági egyesületekben, congressusokon egyértelmtíleg hangoztatott óhaja és kivánsága volt az, hogy Magyarországnak külön földmívelési ministeriuma legyen. (Igaz! jobbfelől.) De miután a képviselő ur vízszabályozási kérdésekről is szólott, engedje meg részemről azt a kijelentést, hogy minden érdekeltnek különbség nélkül osztatlanul, akár kisbirtokos, akár nagybirtokos legyen, az volt eddig és az a nézete ma is, hogy a vízügyek akár egy, akár más ministerium kezében, de mindenesetre egy kézben összpontosítandók. (Egy hang szélső balfelöl: Hói az Alduna f) Mert kérem, hogy állott eddig a helyzet? Az ármentesítési ügyekben competens volt a közlekedési minister, az öntözési és talajjavítási ügyekben a földmívelési minister, a belvizszabályozási ügyekben pedig, a melyeknek jelentőségét senkisem fogja tagadhatni, két ministerium volt competens s e két ministerium között a hatáskört — jóllehet annak idején ugy a törvényhozás, mint az illető bizottságok hosszasan foglalkoztak e kérdéssel, úgy megállapítani, hogy az tiszta és világos legyen, nem sikerült. Mindenki tudja, hogy az ármentesítések által elérni kívánt czélokat a belviz-szabályozás gyöke res rendezése nélkül biztosítani nem lehet. Ha malmost tovább is módot és alkalmat akarunk adni arra, hogy ilyen, a competentiát illető kérdések miatt szenvedjen ez ügy, akkor a mindnyájunk által egyformán szem előtt tartott czélt teljesen elérni sohasem fogjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Én a jelenlegi közlekedési minister ur érdemeit a vizszabályozás körül kisebbíteni nem akarom; de tagadom azt, hogy csak a vizszabályozás körül szerzett érdemei adnának jogezímet neki arra az elismerésre, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) melyben részesül, mert az ő érdemei a vasúti politika terén s egyéb tekintetben legalább