Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-229

gg 229. országos ülés április 29-én, hétfőn. 1889. leg; vájjon nem inkább arra kell e számítani, hogy az a magyar sereg az osztrák oldalán, a közös fejedelem főparancsnoksága s nemzeti lobogó, magyar tisztek alatt és magyar vezényszó mellett még vitézebbül fogna harczolni, még vitézebbül védené ugy az országnak, mint a közös monarchia területét, mint a fekete-sárga zászló, osztrák tisztek alatt, német szóval vezényelt magyar hadsereg. (Ugy van! Ugy van! szélső balfelol.) Gróf Károlyi Gábor: Akkor mit csinálna Fejérváry! (Derültség szélső baloldalon.) Irányi Dániel: Folytatva a nehézségek elősorolását, melyek a külön magyar had--ereg ellen szólnak, a tisztelt gróf a költség kérdésére tér át, azt állítván, hogy a külön magyar hadsereg sokkal több terhet róna Magyarország népének vállaira, mint a mekkorát most a közös hadsereg létezése alkalmával e czímen viselünk. Nekem már a véderő-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával volt szerencsém kijelenteni, egyrészt azt, hogy én nem gondolom, hogy ügyes szervezet mellett egy külön magyar hadsereg fentartása nagyobb költségeket vonna maga után, mint a minőketaközös hadsereg czímén most viselünk ; de hozzá tettem egyúttal és hozzá teszem most is, hogy ugy a magyar alkotmány, mint területünk és jövőnk biztosítása érdekében a magyar nemzet nem fogna vonakodni bár nagyobb terheket viselni, feltéve, hogy önálló külön hadserege lenne (Helyeslés a szélső baloldalon) és maga gróf Andrássy Gyula is megengedte, hogy ha a külön hedsereg szükségességéről meg lenne győződve, a nagyobb terhek viselésétől sem irtóznék. De ki szavazza meg a költségeket, kérdi tovább a t. gróf. Ha két külön hadserege lesz a kettős monarchiának, akkor az a delegatiók elé többé nemtartozik, hanem a két ország országgyűlései, vagyis a négy törvényhozó testület szavazná meg, a miben ő nagy veszélyt lát a kés;delein miatt, a mely a két ország törvényhozó testületeinek tanácskozásaiból keletkezhetik akár a mozgósítás létesítése, akár a háború folyamában külön szükséges pótkiadások megszavazására nézve. Csakhogy, ugy látszik, gróf Andrássy Gyula ur nem vette számba azt, hogy a háború folytatására nem csak pénz, hanem a támadó hézagok pótlására ujonezok is szükségesek és hogy az ujonczok megszavazásának joga még az 1867-iki kiegyezés alapján is a két országot, annak törvényhozásait illeti. Megfordítom tehát a kérdést, vagy inkább kiegészítem, (Ralijuk! Halljuk! a szélső baloldalon) azt kérdezvén: mi történnék, ha akár a magyar, akár az osztrák országgyűlés késedelmesen szavazná meg az njonczokat, vagy épen az egyik megtagadná; de mi történnék, kérdem, ha a delegatiók egyike, vagy másika a jelen körülmények között is, ha nem tagadná is meg — mert annak elejét lehet venni a közös szavazás által — de húzná, halasztaná a tárgyalást, mert sem a tárgyalás, semazizenetek váltása közii időtartam megszabva nincs és nem is lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Húzná, halasztaná addig, mig a kellő pillanat a mozgósításra elmúlik és e miatt meglehet, a háború megkezdése, illetőleg védelmi eszközök beszerzése halasztást szenvedne ? Ezen nehézségekre csak egy a felelet, az, hogy szerencsére ugy Ausztriának, mint Magyarországnak külérdekei lényegesen megegyeznek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nekünk, mind a két államnak eddigelé — és reménylem sok ideig csak egy ellenségünk van, illetőleg lesz. Ezen epy ellenség ellen a két állam népe mindenkor kész harczra szállani s a szükséges kötségeket és a szükséges haderőt megszavazni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És csak egy érdekünk van a Balkán-félszigeten is: a már létesített kisebb államok függetlenségét fentartani, bárki igyekezzék is azt megtámadni. (Helyeslés a szélső balon.) Mig tehát ez az érdekközösség fennáll s reménylem, kiszámíthatatlan ideig fenn fog állani: addig nem tartok attól, hogy akár Magyarország, akár pedig Ausztria országgyűlése, ha védelemről lesz, szó, a szükséges eszközöket a kormánytól megtagadja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A t. gróf továbbá mindig újabb és újabb akadályokat és nehézségeket látván, nem mulasztja el azt a kérdést is felvetni, hogy kinek vezérletére fogna háború esetén a két hadsereg bízatni? Ha két külön hadsereg lesz, ugy — azt mondja — logicailag két külön fővezérnek is kell lenni; ez esetben azonban akár a mozgósítás kérdésében, akár a további harczi tervek készítése, vagy végrehajtása körül a két hadvezér között bizonyosan nézeteltérések, meglehet súrlódások fogván előfordulni, ez által a hadjárat sikere koczkára tétetik. Vagy pedig, miután mind a két hadseregnek főparancsnoka a közös fejedelem, ő maga helyett egy fővezért nevezne ki mind a két seregre nézve, de akkor — gróf Andrássy Gyula szerint — ha netán magyar emberre esnék ő felségének választása, az osztrákok, és megfordítva, ha osztrák számazású lenne a fővezér, a magyarok irigykednének. Azon kivül pedig az alvezérek nehézségeket gördítenének útjába, mi által, meglehet, a győzelem kétessé s talán a vereség bizonyossá válr>ék. T. ház! Én megvallom, hogy ezen aggodalmakat az eddigi tapasztalás szerint nem tartom igazoltaknak; ínég azon esetre sem, ha ő Felsége a közös fejedelem nem vezérelhetvén a két hadsereget, maga helyett egyetlenegy fővezért bízna meg a két hadsereg vezetésével Mert vájjon akkor, mikor gróf Andrássy Gyula, tehát magyar ember vezette a külügyeket, hallottunk-e emiatt neheztelést az osztrákoktól ? Vagy pedig most, midőn ugy a külügyministeriumot, mint a hadügyministeriu-