Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-229
229. országos ülés április 29-én, hétfőn. 1889. 6" mot osztrákok vezetik, feltűnik-e nekünk az ő nemzetiségük és ha bíráljuk is tetteiket, vájjon nemzetiségük kérdésbe jön-e valaha? (Tetszés a szélső hátoldalon.) Volt, t. képviselőház, magyar ember közös pénzügyminister: gróf Lónyay Menyhért; a mostani közös pénzügyminister szintén magyar ember, de én nem emlékszem, hogy akár hallottam, akár pedig olvastam volna valaha, hogy oda át a Lajthán túl e miatt támadták volna meg e férfiaknak a kinevezését. Én tehát meg vagyok győződve, hogy ha netán a közös fejedelem személyesen nem vezethetvén a sereget, maga helyett nem olyat, kit mint kegyenczet ismer a nemzet vagy a hadsereg, hanem az arra legalkalmasabb férfiút állítaná a két hadsereg élére: ugyaz osztrák, mint a magyar nem azoknak nemzetiségén akadna fenn, hanem tetteiket birálná (Ugy van! a szélső baloldalon) és a sikert, a mit elérni képesek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Úgyde, vájjon az osztrákok, a kiknek a t. grófúr szerint szintén van joguk hozzászólani, belegyeznek-e abba, hogy a hadsereg kettéválasztassék s ez által, a mint ő állítja, a monarchia védképessége csökkentessék ? T. képviselőház! Előrebocsátván azt, hogy nem szabad elfelejtenünk, miként jött létre az 1867: XII. törvényczikk, a mely nem a két nemzet közötti alkudozásoknak az eredménye, hanem, miután a magyar országgyűlés a magyar királylyal megegyezett, az osztrák császár által terjesztetvén az osztrák országgyűlés elé, ott és az által fogadtatott el; ha tehát a magyar országgyűlés a maga királyával a külön hadsereget illetőleg megegyezésre jutna, ugyanazon módon terjesztetnék elő egy ez iránti törvényjavaslat az osztrák császár által az osztrák országgyűlés elé. (Helyeslés a szélső balolalon.) Ez az, a mit az eljárás formájára nézve megjegyezni szükségesnek tartottam ; a dolog lényegére nézve pedig azt mondom, hogy nem lenne nehéz meggyőzni osztrák szomszédainkat, hogy ők, az ő biztonságuk, az ő jövőjük is nemcsak hogy nem lenne veszélyeztetve a hadsereg különválasztása által, hanem miután, a mint mondottam, meg vagyok győződve, hogy a magyar hadsereg az osztráknak oldalán még vitézebbül harczolna, mint harczolhat jelenleg, ez által a kettős monarchiának szilárdsága, biztonsága még fokozva lenne. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem engedve meg, hogy osztrák szomszédaink abba beleegyeznének, vájjon, kérdi továbbá gróf Andrássy, találnánk-e szövetségest, h mint o hiszi, a kettős monarchiának védképessége csökkenvén, különösen a két országgyűlés közötti tárgyalások szüksége folytán, megtarthatnók-e különösen Német- és Olaszország szövetségét? Én, t. képviselőház, a ki szintoly meleg szószólója vagyok ugy a német, mint az olasz szövetségnek, ; azt gondolom, hogy az önálló magyar hadsereg i felállítása egyáltalán nem változtatna a mostani , helyzeten és a mi szövetségeseink meg lehetnének ! és reménylem, meg lennének győződve arról, hogy ugyanazon hűséggel és ugyanazon erővel fogjuk támogatni őket közös veszély esetén, a melyet részükről magunk megkívánunk. (Ugy van!) | Beszédének végére érve, gróf Andrássy Gyula megemlíti Deák Ferencznek egy ismeretes nevezetes mondását: „Vessünk fátyolt a multakra". Bölcs mondás volt —teszi utána gróf Andrássy — az akkori körülmények között, minthogy a múlt, a melyről szó volt, még igen közel volt. Ma azonban, midőn az már messzebb van mögöttünk, fel kell tárni a multat, hogy abból tanuljunk: leplezzük le tehát a multat, lebbentsük fel a fátyolt. Jól van, követem tanácsát. De ha fellebbentem a fátyolt, mit látunk a mögött? Látjuk azt, hogy mióta Magyarország a habsburgi dynastiát ültette a magyar trónra, azóta annak tagjai folyton-folyvást Magyarország alkotmányának, szabadságának megcsonkítására törekedtek. (Nagy zaj a jobboldalon. Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! (Felkiáltások a szélső baloldalról: Történeti tényt állít! Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalról: Halljuk az elnököt!) A képviselő urak, ugy látszik, jobban tudják, hogy mit akarok mondani, mint én. (Derültség jobbfelöl. Zaj a szélső í baloldalon.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy nekem is vannak bizonyos kötelességeim, melyek állásomból folynak. Azt hiszem, azon állítás, hogy mióta Magyarország a mostani dynastiát trónta emelte, annak tagjai folytonosan az ország szabadságának csonkítására törekedtek, (Ugy van! a szélső baloldalon) semnnesetre sem. állja ki a kritikát. Különben is soha és sehol sem lehet száz és száz embert collective egyenlően megítélni. De ettől eltekintve, sem állhat meg az, a mit a képviselő ur mondott. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső balon) Hoitsy Pál: Ki volt köztük a kivétel? Tesí sék megnevezni. (Zaj) 1 Gróf Károlyi Gábor: Halljuk! Kérjük megnevezni. Elnök: Kérek csendet. A képviselő urat j pedig kérem, hogy ne méltóztassék a szónokot I folytonosan zavarni, mint ezen beszéde alatt is I tette. A szónokra igen zavarólag hat, ha onnan | mellőle folytonosan észrevételeket tesznek. (Helyesi lés a jobboldalon.) Hoitsy Pál: Az elnök szól közbe! (Zaj.) I Elnök: Nekem kötelességem. (Helyeslés a \ jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel: . . . úgyannyira, hogy alig háromnegyed század múlva a nemzet fegyverhez [ nyúlni volt kénytelen, hogy jogait, állami létét megvédelmezze és a XVII. század elejétől fogva, ! kevés megszakítással aXVIII. századnak,kezdetéig 9*
