Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-241

241. országos ülés május 18-án, hétfőn. 1889. $35 ban felhozott, arról teljes joggal mondhatom, hogy hasonló kihágás alkalmával felbátorítja a rendőrséget, mert azt mondotta, hogy ily esetekben, a , mikor tüntető csoportosulások vannak és a tömeg a felszólításra nem hallgat, akkor nem lehet kíméletes eljárást követni. Ha ez a t. minister ur meggyőződése, akkor módosítani kell az 1881; XXL törvényezikket, mert abban világosan benne van, hogy kötelessége a rendőrségnek pártatlan erélylyel, de emberszerető kímélettel eljárni. Az tehát semmi körülmények közt som bánhat kíméletlen ül s nem a törvényes eljárás nyer biztosítékot, hogy ha ily helyről a törvénynyel ellen kezőre nyer az illető bátorítást. T. ház! Azt hiszem, hogy már magában ebben oly tényező van, hogy miért nem talál a t. belügyminister ur megdorgálni valót. Mert hiszen ha a törvényben világos a kötelező, a kíméletes eljárás minden körülmények között és a minister ur mégis azt mondja, hogy bizonyos esetekben a kíméletes eljárást mellőzni kell, akkor soha sem fog a t. minister ur törvényszegést találni, még hogy ha a legflagransabb törvényszegés fordul is elő. Én soha sem tartozhatom azok közé, á kik azt mondják, hogy mikor a törvényben kitett jellel felszóllittatik a tömeg a távozásra és az ellenszegül, hogy akkor erőt ne alkalmazzanak. Én igenis azt mondom, hogy minden esetben az erőt törvényesen és humánusan kell alkalmazni. Már pedig arra bátran hivatkozhatom, hogy mikor constatálva van — a mint bátor leszek hivatkozni tényekre, hogy constatálva van — hogy felszólítás nélkül, a futni, távozni akaró tömegbe rohannak, vágtitnak belé, akkor semmiféle nézettel, felfogással nem lehet azt igazolni; mert itt a kíméletes eljárás kétszeres kötelesség, itt a futóknak aranyhidat kell építeni, nem pedig körülkeríteni és sportot űzni abból, hogy hát mennyi embert lehet elfogni és ekkor még a rendőrségnek dicséretet, jutalmat adni azzal, hogy egész éjjelen dolgozott, valóban nem helyes eljárás. Épen azért, méltóztassanak megengedni, nagyon furcsának találom a t. belügyminister ur azon nyilatkozatát, hogy felszólít mindenkit urbi et orbi, hogy a kin sértés történt, a kinek baja történt, jöjjön hozzá panaszavak ö igazságosan és pártatlanul fog eljárni. Én meg vagyok győződve az iránt, hogy igazságosan és pártatlanul igyekszik eljárni; de micsoda értelme van ennek akkor, midőn a képviselő urak tényeket hoztak fel, saját szemükkel látták, tanúi voltak annak, hogy így történt, mikor a minister ur sem tagadhatta azt, hogy napokon át történt az, hogy minden felszólítás nélkül, trombita-vagy dobszó nélkül rohanták meg a tömeget; midőn mindenki látja azt, hogy felszólalások történnek e miatt a parlamentben, sőt ma már két birói ítélet van, mely jogérvényes s igy nem lehet azt mondani, hogy a hivatkozással praeoccupáltatik a birói ítélet és midőn ezen két birói ítéletből is kitűnt az, hogy minden felszólítás nélkül tartóztattak le egyeseket és bántalmaztak; mikor mindez valóságos tény, akkor azt hiszem, hogy ez a ministeri felszólítás egyáltalán nem biztathat senkit sem arra, hogy a minister úrhoz menjen panaszkodni; mert ha azt látja az ember, hogy már ismételve és ismételve történik felszólalás oly értelemben, hogy legyen igazság, büntessék meg azon rendőrközegeket, a kik visszaéltek hatalmukkal és hónapok múlnak el, de ezen közegekkel semmi sem történik, ugyan hogyan menjen valaki a minister úrhoz panaszra. Legfeljebb annak tenné ki magát, nem mondom, hogy meg fog történni, mert nem fognak lenni panaszok, hogy a rendőrség, melynek annyi eszköz van a mindennapi életben alkalmazhatólag kezében, folyton szekírozhatná azon polgárokat, kik panaszra mennének. En azért voltam bátor felszólalni, hogy midőn nyilvános tényekről van szó, tévedhet ugyan a közvélemény, de ha egyes képviselő urak felhoznak egyes tényeket, melyekről azt állítják, hogy közvetlen tapasztalati tények, ha már folynak birói eljárások, melyekről szintén lehet következtetést vonni, akkor, az én meggyőződésem szerint, ennek legalább is oknak kell lenni arra, hogy mindezen dolgok megfelelő módon megvizsgáltassanak és megvizsgáltatván, a büntetleneknek mondassák ki ártatlansága, a bűnösnek mondassák ki bűnössége. És, t. ház, épen ezen szempontból hoztam én fel annak idején azt, hogy ha e helyett még jutalmazások történnek, ez csak elkeseredést szülhet és ebben a t. belügyminister ur szintén félreértett, mert egész felszólalásából azt látom, hogy beszédem ezen passusát ugy értette, mintha általában azon rendőrközegektől, kik kötelességüket nagy buzgalommal, fáradsággal teljesítették, a kik sokkal nagyobb mértékben voltak igénybe véve, mint rendesen, én ezt a kárpótlást bármily körülmények közt megóvni akarnám. Épen ellenkezőleg, ha a pénzügyi helyzet olyan volna — a mely helyzetet pedig nem ezen az oldalon csináltuk — ha olyan volna, a milyennek kellene lenni, ha nem követtetett volna olyan eljárás, melyet 14 év óta tapasztalok, akkor én tartanám kötelességemnek indítványozni, hogy ily nehéz, ily fontos állásban működő hivatalnokoknak és közegeknek sokkal jobb és megfelelőbb fizetés adassék, mert ez volna fő garantiája annak is, hogy minél több oda való, minél műveltebb és a humanismus terén mindinkább helyes felfogással biró egyének alkalmaztassanak. Én volnék az, ki indítványoznám, ha erre alkalom volna, hogy azok, kik a törvény szerint, humánus és kötelességszerű eljárással kitüntették magukat, megjutalmazásban részesittessenek; de midőn ezen jutalmazások különbség nélkül osztatnak azoknak