Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-241

241. országos ülés májns 13-án, hétfőn. 1889. 333 mely a t. képviselő urat arra jogosíthatta volna, hogy ily súlyos váddal lépett fel, épenséggel nincsen (Helyeslés jóbbfelöl) és a t. képv;selő ur igen lekötelezne, ha állítását — mivel mindenki, a ki állít valamit, igazolni is tartozik — concrete igazolná. Én, t. képviselőház, kérem, méltóztassék ezen tételt megszavazni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnöki Kérelem a t. házat, méltóztatik-e a hivatalos lap jövedelme gyanánt előirányzott bevételt, 36 ezer frtot megszavazni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem a képviselőház azon tagjait, a kik azt megszavazzák, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A ház többsége megszavazta. Szathmáry György jegyző (olvassa): Országos törvényekés rendeletek tárának jövedelme 45,400 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Fővárosi rendőrség átalánya 489,042 frt. Elnök: Megszavaztatik. Madarász József jegyző: Győry Elek! Győry Elek: T. ház! A szombati ülésben — ugyan már az ülés vége felé — nagy türelmetlenséggel találkozott ez a tárgy, de én mindamellett kötelességemnek tartom itt a fővárosi rendőrség tételénél ismét felszólalni (Halljuk! Halljuk!) és pedig épen azon okból, mert nézetem az, hogy minden körülmények közt a képviselő legelső kötelességeinek egyike az, hogy maga a ház iránt azon t'sztelettel viseltessék, hogy egyrészt mindig igazolhassa fellépését és eljárását, másrészt pedig, hogy az állítottakra vonatkozólag bizonyítékait elő is adhassa, nehogy azután azon színben tűnjék fel, mintha olyanokat állított volna, a miknek, mint az igen tisztelt belügyminister ur mondta, egy szó igaz alapja nincsen. (Halljuk!) A szombati ülésen már kimerítettem volna e tárgyban előadandóimat, de a t. elnök ur azon nézetben levén, hogy azon felszólalás keretéhe nem tartozik, a urt mondandó vagyok, én abban Nagytam a felszólalást, a mit azért vagyok ez alkalommal is felemlíteni, mert sajnos, több lapban azt olvastam, mintha megvonatott volna tőlem a szó. Én azt hiszem, hogy az igen t. elnök ur igazat fog nekem adni abban, hogy én nem vártam be a szó megvonását; nem tettem azért, mert meggyőződésemhez híven, mindig lehetőleg kerülni igyekszem az ilyet és ha a t. elnök ur azt nyilvánítja, hogy azon felszólalás túlterjeszkedett a mondandók keretén, én a szó elvonását meg nem várom. (Helyeslés.) Elnök : T. ház! A képviselő ur leült maga. GyŐry Elek: Igen, azért mondom; és épen azért úgy volt minden lapban úgyszólván, nem is vádképen hozom fel, de azt hiszem, annak a képviselőnek, a ki azt tartja, hogy lehetőleg kerülni kötelessége a képviselőnek — a ház bármely oldalán üljön — azt, hogy ily szómegvonáenak tegye ki magát, annak kötelessége fel is hozni azt, hogy miért nem tette ki magát annak; és ezzel én nem egyéni hiúságomnak teszek eleget, hanem a ház iránti tiszteletnek. (Helyeslésbalfdől.) És épen ezért, t. ház, midőn ezt megemlítettem, ugyanazon tisztelet követeli meg azt, hogy némelyekre, a miket már akkor mondandó voltam, ez alkalommal visszatérjek. Én azon felszólalás alkalmával, melyre a t. belügyminister ur nekem válaszolt, jóakaró, sőt tehetségeimet és érdemeimet felülmúló dicséretben részesültem a belügyminister részéről; és azzal kapcsolatban mondotta nekem azt, hogy csodálkozik, hogy egy szó igaz alapja nincsen azoknak a vádaknak, a melyeket én felhoztam; közvetlenül ezután pedig mindjárt azt hozta fel akkor az igen t. minister ur, hogy ő azoknak érdekét is védi, a kik a békét és a rendet fen tartam óhajtják. Ezt teljes joggal véltem olyannak, a mit személyes megtámadtatásnak lehet nevezni, mert azt hiszem, az én akkori felszólalásom által semmiféle okot és alapot nem adtam arra a föltevésre, mintha nem tartoznám azok közé, a kik a rendet és békét megóvni akarják; sőt ellenkezőleg épen én tartottam kötelességemnek ismételten hangsúlyozni, hogy legyen egyenlő a mérték, a melylyel rendet és békét akár hivatalos, akár nem hivatalos egyénekkel szemben fentartani akarjuk, hogy mindenkivel szemben egyenlő igazsággal kell elbánni. Így nagyon természetes, hogy csak személyes megtámadtatásnak vehettem azt, midőn a t. belügyminister ur azt mondja: Győry Elek képviselő ur felbátorítja azokat, kik állandóan veszélyeztetik a fővárosban a békét és rendet. Erre vonatkozólag akkor nem válaszolhattam, mert úgy méltóztatott a t. elnök ur találni, hogy ez nem személyes megtámadtatás. Meglehet, igen hosszasnak tűnt volna fel, ha ezen kérdéseket személyes megtámadtatás és félreértett szavaim helyreigazítása czímén igyekeztem volna megvilágítani, de nem tehetek róla, ha a belügyminister ur szombati beszédét végig olvasom, nem tehetek róla, de azt látom, hogy az határozottan ily személyes megtámadásokat és szavaim félreértését tartalmazza. Ezért tartottam kötelességemnek mindjárt szombaton nyilatkozni, mert megvallom, bár köszönettel vettem azt, hogy a t. belügyminister ur — mint mondám — érdemeim feletti dicséretben részesítette képességeimet és ezzel kapcsolatban csodálatának adott kifejezést: mégis méltóztassék megengedni, hogy szintén őszintén elmondhassam nézeteimet. Pártszempont soha vissza nem tartott attól, hogy valakinek érdemeit, képességét elismerjem (Helyeslés a szélső balon) és azt hiszem, ennek jelét soha nem is adtam, ki nem ma vagyok először a parlamentben. Volt szerencsém a t. belügyminister úrral érintkezhetni már akkor, midőn