Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-239

23». országos ülés május 10-én, pénteken. 1889. 907 T. ház! Mindent összevetve (Halljuk! Rali­juk 1) és líjból osztozván azon nézetben, hogy ez nem az az alkalom, a mely felhasználandó lenne mélyreható reformok kifejtésére, mely concret eredményre vezetne, kérném a t. házat, hogy ezek után a belügyministeri tárczának e tételét is meg­szavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: BáróKaaslvor! Báró KaasIVOr: T.ház! Félremagyarázott szavaim igaz értelmének helyreigazítása czéljából kívánok szólani. (Halljuk!) Hivatkozom mind­azokra, a kik beszédemet hallották, hogy én nem azt állítottam, hogy az egész magyar administratio eorrumpált, hanem csak azt mondottam, hogy corruptio létezik és a hol létezik, megrontja és compromittálja a közigazgatást ott is, a hol nincs corruptio. Ez az egyik megjegyzésem ; a másik pedig az, hogy én a főispánok kara ellen, mint testület ellen, nemcsak hogy nem emeltein vádat, hanem ellenkezőleg annak igen sok tagja s azok hazafias érdemei iránt tiszteletemet nyilían kifejeztem. (Igás! ügy van! balfelől.) Igaz, hogy egyes vármegyék főispánjait meg­támadtam, megtámadhattam volna legjobb tudo­másom szerint még többeket is, de e példákat csakis mint olyan példákat akartam felhozni, a melyek köztudomásxmk s a melyek esetében bírói ítélet, vagy más efféle factumok forognak fenn, ugy hogy a gyanúsítás és rágalmazás vádjának magamat ki nem tettem s azért nem is szóltam sok másról. Ezzel csak eljárásomnak correctségét kívántam a minister urnak félreértésével szemben felhozni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom s kérdem a t. házat, méltóztatik-e a főispánok és a budapesti főpolgár­mester fizetései és lakbérei czímén kiadásként előirányzott 333,298 forintot megszavazni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a tételt megszavazzák, méltóztassa­nak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége meg­szavazta a tételt. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Egész­ségügyi tanács. Rendes kiadások: XV. fejezet. 6. czím. Kiadás 1,800 forint. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Szín­művészeti kiadások és bevételek. Rendes kiadások : XV. fejezet, 7. czím. Rendes bevételek: IV. feje­zet, 3. czím. Kiadás 1. rovat. A magyar királyi operaház állami segélyezésére 245,300 forint. Dárdai Sándor előadó: Van szerencsém a t. házat ez alkalommal felkérni, hogy az opera ügyeinek rendezésére vonatkozólag a pénzügyi bizottság múlt évi jelentésében foglalt határozati javaslatot tudomásul venni méltóztassék. Elnök." A határozati javaslat fel fog olvas­tatni. Josipovich Géza jegyző (olvassa a határo­zati javaslatot). Dárdai Sándor előadó: T. ház! E határo­zati javaslat genesisére nézve a következőket va­gyok bátor előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk !) Az opera ügyeinél évek előtt előfordult terhes tál kiadások folytán a pénzügyi bizottság a múlt évi költségvetés alkalmával a túlköltekezésnek az által kívánt korlátot szabni, hogy az opera költségeire fordítandó állami segély maximumát 210 ezer írtban állapította meg s felhívta a kor­mányt arra, hogy az opera, ügyeinek rendezése és a létező állapotokból való kibontakozás iránt részletes előterjesztést tegyen a ház elé, mert ha ezen megállapított maximális tétellel kijönni nem lehetne, még a bérbeadástól sem kellene vissza­riadni. A kormány a ház előtt lévő vaskos jelen­téssel tett eleget azon felhívásnak, melyben az opera ügyeinek rendezésére három eszközt jelölt ki. A kormány ugyanis első sorban az eddigi vi­szonyok rendezése czéljából azt kivánta, hogy 92,000 frt boesájtassék rendelkezésére, főképen végkielégítések eszközölhetésére, mely összegnek mikénti felhasználása a pénzügyi bizottság jelen­tése és határozati javaslata szerint a zárszámadás­ban leend elszámolandó. Ezenkívül kivánta azon szaktanácskozmány eredményéhez képest, a mely a színészet! ügyekben még 1887-ben tartatott, hogy 27,750 frt, mely a befektetésre fordított na­gyobb összegeknek törlesztésére és ezek kamatai­nak fedezésére fordittatik, a belügyi tárcza költség­vetésében számoltassák el s így az operának művészi czélokra fordítandó segélye a maga egé­szében színművészeti czélokra legyen fordítható. A kibontakozás harmadik eszközeként kivánta a kormány, hogy az 1889-ik évre a rendes állami segélyen felül még 35,300 frt, mint átmeneti ki­adás bocsáttassák rendelkezésére. Ezen összeg tehát csak rendkívüli költségtöbbletet képez, mely már a jövő évi költségvetésben nem fog előfordulni, hanem ajövő évben az előterjesztett módozat mel­lett csakis a 210,000 frtnyi állami segélyből, mint maximális tétellel fog normal-budget megállapit­tatni. Hogy ezen czél eléressék, szükséges a fen­tebbi áldozatok meghozatala, mely a pénzügyi bizottság múlt, évi jelentésében foglalt határozati javaslatában elfogadásra ajánltatik. (Helyeslés a jobboldalon.) Vadnay Károly: Tisztelt képviselőház! Midőn a színművészeti kiadások czíménél felszóla­lok, a belügyi tárcza e tételének pénzügyi bírála­tába csak annyira kívánok belebocsátkozni, meny­nyire az teendő indítványom támogatására szük­séges. Pedig volna ok a részletezőbb kritikára is. Már egymagában az is kihívja a kritikát, hogy az operaház részére törvényhozásilag megállapított

Next

/
Oldalképek
Tartalom