Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-239

239. országos ülés május 10-én, pénteken. 1889. 281 s«n mondotta a t. minister ur, hogy a főispánok a kormány hivatalnokai, a kormány bizalmi férfifii: a kormány ismeri őket legjobban, a kormány képes leginkább megítélni administrativ ^képességeiket, mert hiszen nemcsak a corruptio, hanem lehet a betegség, a hanyagság, lehet az aggkor az, mi a főispánt hivatala további viselésére képtelenné teszi. Lehetnek tehát mindenféle okok arra, hogy a főispánok állásaiktól felmentetnek : de én, igenis, azt hiszem, hogy ez a kezdet biztató ugyan, de távolról sem elég. Hogy nem elég, azt talán tudja s nagyon jól tudja Beniczky t. államtitkár ur, ki, ha hitelt adhatunk a „Politische Correspondenz" nevű félhivatalos lapnak, (Derültség a baloldalon) 21 főispánt tartott hivatalos állásának további viselésére, egy vagy más okból alkalmatlannak. Én óhajtottam volna, hogy mind a 21 egyszerre menesztessék, egyszerre mobilisáltassék, (Derültség balfelöl) mert ez a tisztesség megadása lett volna valamennyire, (Igaz! ügy van! bal- és szélsőbalfelől) minthogy senki kétségbe nem vonhatná nyilvánosan — a privát tudomásokról nem szólva — hogy egyik, vagy másik főispán miért helyeztetett a menesztendok névlajstromába. Én azt hiszem, hogy a ministerelnök akadályozta meg azt, hogy az epuratio radicalis legyen (Derültség és ellenmondások jőbbfelöl) és a belügyminister ur tegnapi nyilatkozatára alapítom ezen nézetemet. A további főispánok megtartása, valamint ezeknek egyenkint való elbocsátása oka annak, hogy ezen rendszabályhoz különböző és kellemetlen commentárok főzettek. Másrészt azonban a dolog nehézsége nemcsak az elbocsátásban, hanem a kinevezésben is rejlik. Ha azokat el kell bocsátani, nincs ok rá, hogy miért ne menjenek; senki sem szereti a bizonytalanságot, még egy főispán sem. (Derültség.) Én értem azt, hogy Magyarország administratióját nem lehet egyszerre megfosztani 21 főispántól, a nélkül, hogy ezek helyére másokat ki tudna nevezni a kormány és az igen t. ideiglenes belügyminister ur genirozva lehet a választásban azért, mert nem akarhatja utódjának kezeit megkötni, ki talán más reformeszmékkel, talán más tervekkel bir és ismét azon helyzetbe jöhet, hogy Magyarország kiadásait újabb méltóságos pensiókkal gyarapítsa. (Derültség a bal- és szélső lalodalon.) Én azonban rendületlen bizalmamat fejezem ki, hogy miután közigazgatásunk teljesen tarthatatlan állapotával szemben nem fog késni az ideiglenes minister ur, már lelkiismereténél, erélyénél és hazafiságánál fogva munkája folytatásában a nélkül, hogy itt különbséget tenne a szerint, hogy főleg csak olyan főispánok buktathassanak ki, a kikre politikai okokból a kormánypártnak neheztelni oka van, azok pedig, a kikre politikai KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XI. KÖTET. okokból bizton számíthat, de a kiknek elmozdittatását közigazgatási, közerkölcsi szempontok parancsolják, hogy azok megtartassanak helyeiken. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel befejezhetném e czímnél való beszédemet, csakhogy néhány szót kívánok még szólani. (Halljuk!) Azt jelentem ki ugyanis, hogy részemről az állami administratiónak vagyok hive, első sorban azért, mert az állam hivatásának és kötelességének tartom, hogy a polgárokat administrativ teendőik elvégzésében jól kiszolgálja. Az administratio munkakérdését nem kivánom összetéveszteni, a politikai szabadság kérdésével, nem kivánom egyiket sem feláldozni a másiknak. A politikai, valamint az egyéni szabadságnak biztosítékait az állami administratio mellett hogy mikép értelmezzük mi, kik ennek vagyunk barátai, azt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam már kifejtette, arra visszatérni nem akarok. Csak egyet vagyok bátor a magam részéről hozzátenni és ez az, (Halljuk!) hogy azon alapos aggodalmakkal szemben, melyek a kinevezési rendszer politikai következményei gyanánt ezen az oldalon hangoztatnak, én mindenek felett szükségesnek, sőt nélkülözhetetlennek, az állami administratio behozatalával együttesen, nem iunctim, de egyszerre behozandónak tartom az írj választási törvényt, a választási törvénynek alapos és radicalis revisióját, a mely lehetetlenné tegye mindenkorra,, hogy Magyarországon a corruptio a választásoknál kezdődjék és ott folytattassék a kormányon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Csak ezen föltétel alatt vagyok hajlandó az állami administratióhoz járulni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Röviden kívánok e tételhez szólani s administratiónk jellemzésére, egyszersmind pedig* azon módra, a melylyel éveken keresztül a mai naphoz értünk, rámutatva, egy kis statisticai elsorolást kívánok tenni. (Halljuk!) Nézzük, t. ház, az administratio költségeit, nevezetesen a törvényhatósági gyám- és közigazgatás költségeit. Ezek 1876-ban 4.950,000 frtra mentek, most pedig 1889-ben 4.515,000 írtra rúgnak. E kis statisticára csak azért voltam bátor utalni, hogy kimutassam azt, hogy míg minden téren a haladás igen természetesen maga után vonja a kiadások emelkedéseit, csak egy tér van Magyarországon, a hol a kiadásokban visszaesést találunk és ez a közigazgatás. Nekem senki sem fogja bebizonyítani azt, hogy Magyarországon az állapotok olyanok lettek volna, hogy 13 — 14 év alatt az adininistrationalis kiadásokat le lehetett volna szállítani, a helyett, hogy az igényekhez képest emelkedtek volna. 36