Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-238
238. országos ülés miijus 9-én. csütörtökön. 1889. 265 nem vállalkozott. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Ha valaki méltóvá tette magát arra, hogy a Tisza ministerteriumban ilyen alkalommal a belügyi tárczát ne vezesse, az kell, hogy előttünk tisztelet tárgya legyen. (Tetszés szélső halon,) T. ház, az a kérdés, vájjon az ő Felsége személye körüli ministerium, mint ilyen, mai alkotmányos szervezetünk mellett fentartható e vagy sem? képezheti közjogi szempontból discussio tárgyát. Én azonban e thémát most vitatni nem szándékozom; én ismerem történeti missióját ezen hivatalnak és ha arra reflectálok, ugy látom, hogy az adott viszonyok között, kivált, miután a Tiszakormány alatt belekeveredtünk azon helyzetbe, a melyben vagyunk, az ő Felsége személye körüli ministeriumra szükség van, nemcsak alkotmányossági, hanem opportunitási okoknál fog v a 18, a mit röviden leszek bátor illustrálni. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) A minister ur hivatkozott sok mindenféle hatáskörére, de én az ő Felsége személye körüli ministerium missiójät abban látom, hogy Magyarország örökös képviselője akkor, mikor ő Felsége nem Magyarországon lakik oly értelemben, hogy a nemzet közvéleménye alakulásáról és áramlatairól Felséges urunkat és atyai királyunkat mindig hűségesen informálja és ne engedje, hogy a eamarilla, a mely miatt ezen állás alkottatott, befolyását ő Felségére gyakorolja. (Élénk helyeslés szélső balon.) Hogy szükség van ezen állásra, arra legnagyobb bizonyítékot a ministerelnök ur kormányzatával szemben szolgáltatja nekünk Austria, mert ha alkotmányos szempontból szükség volna az ő Felsége személye körüli ministeriumra, az osztrákok bizonyára volnának oly okosak, hogy maguk is tartanának ilyen ministeriumot, de ők ugy gondolkoznak, hogy midőn ő Felsége, a király Budapesten van, mellette van Tisza Kálmán, elég jól van képviselve Austria érdeke. (Derültség és tetszés a szélső balou). Ez a kérdésnekalkotmányjogi, jobban mondva közjogi oldala, t. ház. Ami mármost a democratia kérdését illeti, arra nézve nem akarok ma, a 19. század vége felé a szabadelvűnek nevezett kormánypárttal vitát kezdeni, vájjon helyes-e az 1848-iki korszaknak legdicsőbb emlékét lábbal tiporni, elmosni, elsöpörni; helyes dolog-e a törvénybe letett azon alapelvvel szemben, mely szerint Magyarországon nem a nemességet szüntették meg, hanem felemelték a nem nemeseket a nemesek sorába, midőn kimondatott, hogy Magyarországon mindenki nemes, helyes-e tisztán a fiscalítás, hogy ne mondjam, korteskedés szempontjából ilyen, a demoeraticus áramlatok, a korszellem haladását megbélyegző módon azt az elvet állítani föl, hogy taxa mellett adják azt a nemességet, melyet az előtt hazafias működések és áldozatok KÉPVH. NAPLÓ. 1887 —92. XI. KÖTET. árán szereztek meg az illetők. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, van egy másik kérdés is. Itt van például a rendek vagy kitüntetések adományozásában egy, szerintem legalább is antidemoeraticus, anacronistieus intézkedés, mely egyenesen kihívja a eriticát s azt hiszem, erre nézve minden elfogulatlanul gondolkozó ember egyet fog velem érteni — s ez ••> k imarási kérdés. (Ugy van! a szélső baloldalon) T. ház, én jó néven veszem, ha valaki történelmi descendentia utján büszkén és önérzettel hivatkozik őseire, elődeire. Magam is büszke volnék arra, ha oly családból származnám, melynek ősei nagy és fényes érdemeket szereztek a haza körül. De, t. ház, hogy maga a:- ; tény, hogy valakinek ennyi meg ennyi előde volt, elég legyen arra, hogy az illető az államban kitüntetésben részesüljön, ezt nem tartom helyesnek, nem tartom demoeraticusnak és nem tartom liberálisnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha, t. ház, valaki akad, a ki be tudja bizonyítani, hogy hét őse volt apai és anyagi ágon s ha bebizonyítja azt, hogy becsukva nem volt: (Derültség) akkor ő kap Magyarországon egy arany kulcsot és kap méltóságos czímet, mely a polgári erények s a polgári munkával biztosított érdemek terén, csak annak jut a ki legalább a curiai birói rangban áll. Én nem hiszem, t. ház, hogy magának az aristocratiának tagjai is magukhoz méltónak és magukkal egyenrangúnak ismernék el azt, a ki tisztán ilyen okból, mert hét apja és anyja volt, (Élénk derültség) a méltóságos czímet megszerezte. Tisztelettel ajánlom ezt a körülményt az igen t. minister ur figyelmébe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt tartom, nem teszünk vele semmi roszszat, ha ezt az intézményt megszüntetjük, ellenben elnyomunk egy törpe s a jelen század korszelleméhez semmi esetre nem illő kapzsiságot és kapkodást oly czímek és rang után, mely az illetőket csak a legritkább esetben szokta megilletni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De nem is magyar kamarási méltóság ez, t. ház, mert hiszen Magyarországon kamarási czímet és rangot nem isismerünk. (Ugy van! Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) Mire való nekünk az Anjou és vegyes házakból származott királyoknak ilyen antediluvialis reminiscentiáit még most is alkotmányos elv gyanánt érvényesíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És még egyet akarok őszintén a t. minister ur szives figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Lehet a t. minister urnak fontos szerepe, annak a delegatiónak háza és pénzfizetései körül, hanem én azt óhajtanám, hogy az ő Felsége személye körüli minister ne legyen a delegatiónak házfelügyelője 34
