Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-238

266 238. országos ülés május 9-én, csütörtökön. 1889. (Derültség a szélső balon) s ne legyen eseompteur, hanem legyen olyan, a nádori méltóságnak meg­felelő állást betöltő egyén, kinek magára a kül­politikára is befolyása van és gondoskodjék arról, hogy azok a kitüntetések, ha már a korszellem egyáltalán meg nem engedi eltörlésüket, legalább csakugyan pártkülönbség nélkül az érdemeseknek osztogattassanak. (Élénk derültség jobbfelöl. Fel­Máltások a szélső balon: b. Prónay!) Nem a magam számára vindicálom, t. kép­viselőház. Rólam mindenki tudja, hogy nincs is érdemem, de ha volna, sem aspirálnék reá. Azon­ban egy concrét esetet hozok fel annak bizonyí­tására, hogy még sem olyan nagyon pártkülönbség nélkül történik ezeknek a kitüntetéseknek az osz­togatása. {Halljuk!) Eltekintve attól, hogy egy évtized elmúlt, a mióta nem olvastam, hogy egy ellenzéki ember Magyarországon a tudományok terén rendkívüli érdemeket szerzett volna; van egy concrét és flagrans eset, tudom, hogy az ille­tőnek szerénységét sértem vele, de kénytelen vagyok felhozni, akár tetszik neki, akár nem. Az ágostai evan<relieu ; í egyház felügyelője (Igaz! ügy van! a szélső balon) eddig még mind­egyik valóságos belső titkos tanácsos volt. (ügy van! a szélső baloldalon.) Miután véletlenül egy szélső baloldali képviselő lett azzá, báró Prónay Gábor, ez, t. képviselőház, elég indok volt arra, hogy ezen kitüntetés mellőztessék; pedig érdemek tekintetében, talán mindnyájan elismerjük, elődjei­vel legalább is mérkőzött. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Többet mondani erről nem akarok, de, t. képviselőház, itt van a kitüntetésnek a polgári osztályra nézve egy oly része, amely — hallom — már szóba is hozatott s ez az „udvari szállító"-i czím adományozása. (Derültség a szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, ha már ilyen rangkórságról van szó egy társadalomban, a polgártól sem vehetem rossz néven, haőis kapaszkodik ilyenekbe, de kétségtelen, hogy ezekkel a czímadományozá­sokkal, melyekkel Bécsben irtóztató mérvben élnek és visszaélnek, tisztán üzleti érdekeket szolgálnak ; és még ezen a téren is mivel talál­kozunk? Tudunk és látunk Magyarországon „császári és királyi" udvari szállítókat (Felkiáltások a szélső balról: Csak „császári-királyi 11 !) Hát „császári-királyi"-akat; annál rosszabb. En tisz­teletteljesen kérdeném a ministerelnök urat, legyen oly kegyes, világosítson fel engem az iránt, min alapul az, hogy Magyarország fővárosában egyik ház a másik mellett ilyen czímtáblákkal vannak ellátva? Ismerünk-e ilyen közjogi fogalmat, lehet­séges-e Magyarország alkotmányos királyságában, magának a királyságnak negatiójával, ilyen titulus adományozása, amely Magyarországon egyáltalán nem létezik? S ha már van ilyen czímadományozás, kérdezem, ki adományozza ezt? Pázmánüy Dénes: A főudvarmester! Polónyi Géza: Tudom, nem a főudvar­mester, hanem a k. k. Oberhofmeisteramt, (Derült­ség a szélső baloldalon) ez adományozza; mert fő­udvarmesteri hivatal Magyarországon nincsen, csak kellene, hogy legyen. Ugron Gábor: Van! Gróf Szapáry Géza! Polónyi Géza: Mint zászlós ur van, de tényleg csak czím. Megegyeztethetőnek tartja-e a t. minister ur Magyarország alkotmányával azt, hogy ilyen, az alkotmányos kereten kivül álló, sehol felelősségre nem vonható, semmi tekintetben nem nemzeti institutio, Magyarország ilyen közjogi absurdumokkal, mint az a „császári-királyi udvari szállító" czím, pénzt kereshessen? Mert pénz­keresés ez, t. képviselőház; ezért a czímért díjak fizettetnek s habár tudom, hogy a nemességi díjak elszámoltatnak a pénzügyminister ur tárczájában, az udvari szállítói czímért adományozott és fizetett összegek a k. k. Oberhofmeisteramtnál fizettetnek, ott is nyugtáztatnak, mert a diploma addig ki nem adatik; vairy a kereskedelmi ministerium közvetíti azokat, mint kereskedelmi dolgokat, de akkor is oda folyik be a pénz. Tisztelettel kérnék tehát felvilágosítást az iránt, hol számoltatnak el ezek a díjak és kinek a javára foiynakazok be? (Helyes­lés a szélső baloldalon) Ismétlem, t. képviselőház s ezzel fejezem be ezen előterjesztésemet, hogy mi a t. minister ur személye iránti tiszteletből, nem akarunk többet elmondani, de ennyit elmondani kötelességünk volt. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs fel­jegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az ő Felsége személye köriili ministeriumnál a rendes kiadások és pedig a személyi járandósá­gok között fizetések és lakpénzek czíinéu 37.468 írt van előirányozva. Kérdem a t. házat, inéltóz­tatik-e ezen összeget megszavazni, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a tétel megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző: Tiszti, személyi és működési pótlékok 4,150 fit. Madarász József jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! A miket Polónyi Géza t. képviselőtársam elmon­dott, oly fontosak és annyira a közérdekbe vágók, hogy a t. minister úrtól azt vámok, hogy e tekin­tetben tájékozást és felvilágosítást adjon, mert ha ezen dolgok ugy állanak, a mint á t. képviselő­társam előadta és a t. minister ur megtagadja a felvilágosítást, a czímet és a tételeket, daczára annak, hogy Polónyi t. képviselőtársam azokat megszavazta, én a minister ur részére meg nem szavazhatom. Ha ily fontos kérdések intéztetnek a t. minister úrhoz, vagy tud azokra válaszolni, vagy nem. Ha nem tud, mondja meg; (Derültséga

Next

/
Oldalképek
Tartalom