Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-238

^64 288. országos ülés május 9-én, csütörtökön. 1889. vagy ki az, a ki e rendeket ajánlatba hozhassa. De, t. ház, a közjogi törvények szerint minden fejedelemnek nemcsak ma, de századok óta azon joga megvolt mindig, hogy kitüntetéseket osztogathatott s természetes, hogy ezek adományozására az ajánlás az ellenjegyzés felelőssége mellett mindig azon ministeriumot illeti, a mely ő Felsége körül van. Állította a képviselő ur azt is, hogy ezekben változás történt. Történt s ez akkor volt, midőn a vaskorona rendszabályai szerint a rendfokozat elnyerésével összekötött azon előny, hogy bizonyos rangfokozattal bizonyos rangemelkedés is összekötve volt, a magyar kormány tudtával és beleegyezésével megszüntettetett. De ha egy magyar alattvaló,a régi szabályok idejében, a rendjellel összekötött rangemelkedést el is nyerte, az hivatalosan soha el nem. ismertetett és azt hivatalos jelleggel nem is használhatta; ha a vaskorona-rend alapján valaki az akkori időben a lovagi rendet elnyerte, a mely rangnak adományozására a rend a szabályok szerint fel volt jogosítva, azt a magyar kormány sohasem initiálta és el sem ismerte és Magyarországon az illető azt a rangot nem is használhatta. A mi a másik, úgynevezett rendjelt illeti, a melyet a t. képviselő ur felemlített, az nem is rendjel, hanem érem, a melynél az a különbség, hogy azt nem a fejedelem, hanem egy hivatal, a főkamarai hivatal adományozza. Épen olyan, mint a milyet külföldön pro artibus et literis adnak. Ennek általában semmi rendjeli jellege nincs, hanem tisztán érem, melyet az illető az irodalom és művészet terén kifejtett tevékenységeért nyerhet, ugy Bécsben, mint Meiningenben, vagy bárhol is, a nélkül, hogy ez ellen ellenvetést lehetne tenni. A mi az illetékeket illeti, a melyek a nemesség adományozása alkalmával fizettetnek, ezek külön számadásban nem említtetnek, hanem a pénzek a közpénztárba szolgáltatnak be és ott azon czím alá tartoznak, melyben általában a jogilletékek fordulnak elő. Ezeket nem is az ő Felsége személye körüli ministerium, hanem a pénzügyministerium szedi. És most engedje meg a t. ház, hogy még egy észrevételt tegyek a t. képviselő urnak egész általánosságban. (Haljuk! Halljuk!) 0 azt mondotta, hogy a mostani democratieus világban ezímeknek, nemességnek, rendjeleknek osztogatása sérti a jogegyenlőséget. (Közbeszólások a szélső baloldalról : Nem ezt mondta!) Győry Elek: Azt mondtam ! Báró Orczy Béla: Én, t. ház, felteszem mindenkiről — bármilyen legyen az életpálya — melyre őt a sors helyezte, a közélet szolgálata, tehát polgári, vagy katonai szolgálat, irodalom, művészet, ipar, kereskedelem, gazdászat — hogy legszebb és legnemesebb kötelességének tartja, azt, hogy saját hatáskörében hazájának jólétét, nemzetének felvirágozását előmozdítsa. Ebben találom én jelentőségét és magyarázatát annak az elvnek, hogy: noblesse obiige! (Helyeslés a jobboldalon.) így tartora én ezt magamra, igy alkalmazom mindazokra, a kik életpályájukon az önfentartás követelménye mellett magasabb mívelődési, társadalmi állásra törekedvén, mindazt, a mit cselekszenek, alkotnak és teremtenek, azon szempontból teszik, hogy az által az országnak közvagyonosodását és az országnak jólétét és a nemzet emelkedését segítik elő. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ezen felül valaki családi és társadalmi igényeinek kielégítéséül azt óhajtja, hogy ő alakilag is a magyar nemesség sorába vétessék fel, — azon nemesség sorába, a melynek szerepe a hazában mindig előkelő volt és lesz — én ezen óhajtásban nem látok mást, mint azon törekvést, hogy a ki azt elnyeri, még jobban emlékezzék meg azon általános hazafiúi kötelességről, melyeket említeni előbb szerencsém volt; és még fokozottabb mértékben tegye magának és utódainak feladatai azt, hogy azoknak megfeleljenek. Ezen indokok azok. t. ház, melyek engem vezérelnek, ha a ministertanács határozatát — mert ezen alapszik minden kitüntetés — legfelsőid) helyen hatáskörömben előmozdítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Én biztosíthatom a t. házat, hogy minden részrehajlás, minden rokon- vagy ellenszenv nélkül, minden párt- vagy vallási tekintet kizárásával teljesítem ezen kötelességemet és terjesztem elő az ilyen dolgokat. Nem fogadhatom el tehát, hogy bármi más indokok vezérelhetnének engem ezen eljárásomban és gondolom, hogy a t. képviselő ur is nem szándékolta ezt másként értetni, mikor említette. Ezen felvilágosításokat bátor lévén a t. háznak előterjeszteni, kérem, méltóztassék a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: T. képviselőház! A magam részéről készségesen constatálom, hogy a t. felszólalt minister ur irányában, e parlamentben a köteles tisztelet mértéken túl is adózom az ő egyéniségének; mely tiszteletet nemcsak hajlott kora, hanem egyéb cselekedetei által is megérdemli. Ez magyarázza meg részben azt, hogy ezen tárcza keretében ily hangon szólunk, mint a hogyan szólunk. Az iránta érzett tisztelet fokozódott a legutóbbi időkben — legalább az én szemeim előtt — mert köztudomású az, hogy ugyanezen t. minister ur ideiglenesen betöltött tárczájától azon kritikus pillanatban volt kénytelen megválni, midőn a hazafias tüntetést a véderőjavaslat alkalmából elnyomni és a közvélemény nyilvánulását eltiporni czélozták és ő elég jó hazafi volt arra, hogy erre a törvénytelen és erőszakos feladatra