Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-238

288. orseAgos ülés május9-én, cstitörtBkön. Í889. §gg gyarországnak törvényes befolyását a külügyekre nem gyakorlom és ezért Magyarország befolyása megsemmisült, azon szavakkal válaszoltam, hogy bátran merem mondani, hogy nem az egyéneknek, — tehát magamat épen mellőztem, hanem a nemzetnek a külpolitikára soha olyan befolyása, mint ma van, nem volt. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Ez szavaim helyreigazítására szolgál. Továbbá meg kell jegyeznem azt, hogy én igen is jól ismerem azokat a felhozott békekötéseket, azokat a képviseltetéseket egy Bethlen, egy I. Rákóczy György idejében; de azok nem hasonlíthatók a mostani helyzethez. (Derültség a szélső balon.) Engedelmet kérek, nem, mert azok elismert erdélyi fejedelmek voltak és mint ilyeneknek, természetesen volt külön békekötési joguk és képviseltették magukat. Én nem beszélhetek más viszonyokról, mint azokról, melyek 300 esztendő óta és Magyarországnak egészében, Erdélyt is beleértve, a mostani felséges dynastia uralkodása óta fennállanak. Különben, t. ház, a mi ezen külügyi befolyást illeti, mindenekelőtt meg kivánom jegyezni, hogy a mi a párisi kiállításra vonatkozik, mihelyt egyszer a kormány kimondta, hogy abban hivatalosan részt nem vesz, attól a percztől fogva, lett légyen az helyes, vagy nem, de hisz ezt, mint jól méltóztatnak tudni, nemcsak a magyar kormány tette, attól a percztől fogva, mondom, nem is igé nyelhetett, a mint nem is igényelt magának befolyást hivatalos úton arra, hogy ott mi történjék. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ez határozott igazság. Különben pedig, ha ott magánosok magyar-osztrák név alatt alakítottak egy bizottságot, ezt ismét nem lehet szemrehányásként használni a kormány ellen ; mert hiszen magánosoknak szabad ilyent alakítani, Vannak Magyarországon is különböző' nemzetek nevét viselő magánegyesületek, segélyegyletek, vállalatok s azért senkinek sem jut eszébe sem az, hogy ez által Magyarországnak, sem az, hogy Francziaországnak, vagy Angliának államisága sértetnek, vagy vonatnék kétségbe. Azt gondolom tehát, hogy ezt jogosan úgy tekinteni, mint a kormány megbízásából eredő sérelmet, valósággal nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) De különben, t. ház, Pázmándy t. képviselő szives volt felhozni, hogy az én múlt évi nyilatkozatomnak ránk nézve mily káros hatása volt Eraneziaországban. Felhozta, hogy az orosz búzának előnyt adnak a magyar búza felett. Ez, gondolom, csakugyan nem az én nyilatkozatomnak, hanem az általános politikai helyzetnek következése, melyet itt fejtegetni nem kívánok. Arról pedig biztosíthatom, hogy franczia tőkepénz ép úgy keres elhelyezést Magyarországon, mint azelőtt. (Zaj a baloldalon.) Most a legközelebbi időkből is tudhat erre példát mindenki, ki a viszonyokat figyelemmel kiséri. De ha állna, hogy nekem, mint magyar ministerelnöknek, az a nyilatkozatom ily nagy hatást idézett elő: mit gondol a képviselő ur, arra mutat-e ez, hogy Magyarországnak és a magyar ministerelnöknek — eltekintve az én személyemtől — szava nem bír hatással a világon? (Tetszés jobbról. Mozgás balfelöl. Felkiáltások: De csak ronthat! Zaj jóbbfelől.) Mit gondol a képviselő ur, ha 1848 előtt valamelyik magyar cancellár oly nyilatkozatot tett volna, hederített-e volna arra bárki a világon ? Senki! És igy épen az, a mit arra akarnak felhozni bizonyítékul, hogy nincs meg a külügyekre a befolyás, annak bizonysága, hogy igenis megvan! (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De egy képviselő ur azt is felhozta — erre ugyan már gróf Apponyi Albert képviselő ur szerintem is helyesen felelt, a nélkül, hogy megnevezte volna — hogy hisz a magyar országgyűlésnek a külügyek körül semmi joga nincs, mert azt mondja, az az interpellatio, az egy kis alkotmányos szemfényvesztés. Ezt, t. ház, nem hiszem és én legalább ezt igy nem fogtam fel soha s nem is hiszem, hogy még a t. ellenzéknek egy része is ugy fogná fel; mert csakugyan szeretném látni azt a ministert, ki külpolitikai kérdésben egy interpellatióra felelvén, nem birná a többség megnyugvását elérni, hogyan állhatna meg azután a magyar ministerelnöki székben. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon : Hát a boszniai occupatio ? Zaj.) Hiszen talán a képviselőház többsége akkor is megszavazta. (Tetszés a jobboldalon.) Ha leszavazta volna a magyar ministeriumot akkor a ház többsége, a kormány nem maradhatott volna meg. (Ugy van! a jobboldalon.) Báró Kaas Ivor .* Ez megint egészen új! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: És még egyet, t. ház. Hiszen azt nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy elkezdve az akkor annyira megtámadott berlini szerződésen, a nemzetközi szerződéseket be kell czikkelyezni a magyar törvények közé. Vájjon ez nem ad alkalmat a külügyekre való befolyás érvényesítésére? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy a képviselő uraknak kár azt, a mivel bírunk, ha nem tartják is elégnek, kisebbnek állítani, mint a milyen valójában. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Különben abban tökéletesen igazat adok gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak, hogy a külügyekre gyakorolt befolyás, Magyarország tekintélye a külföldön és államisága elismerésének gyarapodása és növekedése, directe legalább, nem függ az egyénektől, hanem igenis, a dolog természeténél fogva, erősödvén a magyar állam jelen helyzetének maradandósága iránti bizalom, erősödött és nőtt természetszerűleg az elismerés a külföldön és a befolyás a külügyi politikában. De azt az egyet