Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-238
§56 238 ' országos ülés május 9-én, esütörtökÖB, 1889. azután még is kénytelen vagyok megmondani, hogy azoknak, kik ezen helyzet eonsolidatióját elősegítették, előmozdították, ezen indirect utón igenis van bizonyos érdemük abban, hogy az igy van. (Helyeslés és tetszés jóbbfélöl.) Pázmándy Dénes képviselő ur felhozott bizonyos pénzgyüjtéseket, gondolom, 1884 bői. Megengedem, talán történtek —- a mihez szerintem minden pártembernek joga van — pártczélok előmozdítására, de a rendelkezési alap növelésére ugyan azokból soha egy krajczár sem fordíttatott. Ezt határozottan mondhatom. (Tetszés jobbfelöl.) A mi pedig b. Bornt illeti, kit megnevezni szives volt, ő küldött hozzám többször pénzt; egyszer küldött a magyar aeadémia számára alapítványként, másszor ugyancsak ő, de kérve, hogy meg ne neveztessék, ugyanarra a czélra; az utóbbi években pedig igenis évenkint egy bizonyos összeget, de nem a rendelkezési alap számára, hanem egy általa meghatározott czélra, hogy, gondolom, magyar mííipari tanonczok, kik érdemesek rá, külföldre küldethessenek s azt a pénzt mindig át is tettem a cultusministeriumhoz és a cultusministerium jelölte ki azokat, a kik a külföldre kiküldendők voltak. így áll a dolog. (Egy hang a szélső baloldalon: Egyszer erre a czélra, máskor másra küldötte!) Pázmándy Dénes: A magyar fegyvergyár építése után mire küldött? (Nagyság és mozgás jobhfelöl. Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: A fegyvergyár alapítása után ugyan hozzám nem küldött pénzt, de a magyar fegyvergyárat nem is ő alapította. Pázmándy Délies: De részt vett benne! Tisza Kálmán ministerelnök: Meglehet, utólagosan. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) De, t. képviselőház, még egy pár szóval tartozom reflectálni Irányi t. képviselő ur felszólalására. (Halljuk!) A mi először is a zászlókérdést illeti, sokszor voltam abban a helyzetben én is, más magyar ministerelnök is, hogy e tekintetben nyilatkozzunk. Mindenki tudja, hogy a zászló használatára nézve elfogadta a törvényhozás a magyarázatot, ugy, a mint azt Deák Ferencz még 1867-ben megadta; elfogadta akként, hogy az a közös fejedelem családi zászlója, amelynek ennélfogva ngy a külügyi hivataloknál, mint a hadseregnél helye van. (Élénk ellenmondás és mozgás balfelől.) Mondom, azt elfogadta a törvényhozás, tessék a naplóban meg nézni. (Zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfdöl.) A másik kérdést illetőleg egész őszintén akarok nyilatkozni. (Halljuk!) Mondhatnám ugyanitt is, hogy az 1867-iki törvényekből mi következik, azt legjobban megítélhetik azok, a kik ama törvényeket alkották; és a mit azok e törvények következményeként nem tekintettek, azt ma azokba magyarázni nem lehet; (Ellenmondás és derültség « bal- és szélső baloldalon) de én ezt nem mondom. Én is azt hiszem, hogy miután a közös hadsereg — már az elfogadott szólás szerint — hadurának, a közös fejedelemnek czíme az, hogy „császári és királyi," semmi aggodalom az iránt alaposan nem lehetne, hogy ez a hadserég- czímzésére nézve is elfogadtassák. Csak azt kívánom megjegyezni, hogy tekintettel arra, a mi mindenütt a világon, de különösen oly testületnél, minő a hadsereg, megvan, hogy minden változás mindig meglehetős idegességet idéz elő, (Nagy mozgás a balés szélső baloldalon) miután 1867-ben és azután 8 évig — csak azt az időt számítva, mielőtt én a kormány tagja lettem — azt nem tartották szükségesnek, erre nem olyan momentumot kell választani, mint a mostani, midőn egy erős mozgalom a hadsereg közösségét és egységét akarta megbontani ós ez által a susceptibilitásokat természetszerűleg növelte. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Élénk nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Csak ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Pázmándy Dénes: T. ház! Személyes kérdésben kívánok csak egy pár szót szólani. Elnök: T. ház! Pázmándy Dénes képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. (Halljuk!) Pázmándy Dénes: T. ház! A ministerelnök ur egyik adatomra hivatkozva, elismerte, hogy neki az az idegen báró ur csakugyan többször küldött pénzt. Én tudom azt, hogy külföldön minden hivatalnok, ha valakitől bizonyos czélra pénzt kap, azt a hivatalos lapban nyugtázni szokta. Azok a pénzek, a melyet itt említettem, Tisza Kálmán urnak személyéhez vannak czímezve — csak egy esetet hoztam fel, majd szolgálok később többel is — sohasem lettek nyugtázva a hivatalos lapban. Azzal, hogy most a ministerelnök urnak méltóztatott mondani, hogy két-három esetben jótékony czélra érkeztek ezen pénzek, nem czáfolta meg azt, hogy már 15—20 esetben jöhetett — a mint jött is — egészen más czélra. Mivel pedig egy eset alkalmából, gondolom, a Hock-féle reversalis kérdésének alkalmából, azt méltóztatott mondani a ministerelnök urnak, hogy ilyen dolgokba ő nem avatkozik, ma pedig hallgatólag elismeri, hogy hatvani Deutsch Bernát által s bécsi bankár czégektől gyűjtetett pénz épen választási czélokra, ennél fogva állításomat fent irtom s ha szükség lesz reá, utána fogok járni, hogy újabb adatokat terjeszszek elő. (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) Alkotmányos elv és egyáltalában a hetyes kormányzati rendszer mellett, bármiféle pénzek érkeznek egy hivatalnokhoz, méltóztassék azokat a hivatalos lapban nyugtatni, mert utólagosan, igy elmagyarázni a dolgot lehet, de ez nem
