Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-237
237. országos ülés má válságait és azt fogja látni, hogy azon, különben annyi tekintetben irigylendő Amerikától az administratio tisztaságát nincs miért irigyelni, (ügy van ! Tetszés a jobboldalon.) Mert Európában soha és sehol nem hallott eorruptio az, a mi miatt ott pártküzdelmek és pártválságok voltak. (Élénk helyeslés és tetszés jőbbfélől.) A t. képviselő ur Hegedüs Sándor barátomra hivatkozik, azt mondván, hogy midőn ez kimondta: „nyissuk ki a jobb ajtót, hogy jöjjenek be a reformok", elismerte, hogy 14 év óta semmi sem történt. Sajnálom, hogy ő nincs ma itt. mert bizonyosan megmagyarázná szavait; de én igen csodálom a képviselő ur azon felfogását, mely szerint, ha valaki azt mondja ma: „reformokra van szükség, ereszszük be azokat", azaz, nyissuk ki az ajtót, hogy a reformjavaslatok tárgyalhatók legyenek — mert erről van szó — azt mondja, hogy ez azt teszi, hogy 14 év óta semmi reform sem történt. Csak nem tartozik a képviselő ur azok közé, kik azt hiszik, hogy egy állam viszonyait ugy lehet rendezni, hogy többé reformra soha többé szükség ne legyen? Hisz még sokkal szerencsésebb, haladásukban századokon át meg nem akadályozott nemzetek, mint mi, kik annyi időn át és önhibánkon akadályozva voltunk abban, folyton reformokon dolgoznak és reformokat sürgetnek. (Helyeslés és tetszés jőbbfélől.) Mert hiszen az állam élet természetében van az, hogy a reformoknak egymást követniük kell, hogy soha megállapodás, stagnatio az állam életében be nem állhat. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Igen kérem a képviselő urat, ilyen erőszakolt állítások által ne Nagyja magát félrevezettetni, mert bizony, a ki kevésbé közelről ismeri, mint mi ismerjük, azt hihetné, hogy a világtól nagyon messze elmaradt. (Helyeslés a jobboldalon.) Visszatérve,t. képviselőház,Irányi t. képviselő ur határozati javaslatára, ismétlem, hogy azt, ha ehelyett „a jövő ülésszak folyamában a az tétetik bele „lehetőleg mentől előbb" tudniillik „terjeszszen be törvényjavaslatot", az elmondott indokokból elfogadom-, de záros határidőhöz kötötten hona fide ily fontos dologra nézve utasítást elfogadnom nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nagy István jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. képviselőház! Azt, amit Irányi Dániel t. barátom a közigazgatásra nézve elmondott és erre vonatkozó határozati javaslatát teljesen magamévá teszem, mert én is, candidatio nélküli szabad választásnak vagyok barátja, mivel ebben láttam a múltban és ebben reményiem feltalálni a jövőben is a szabadság egyik erős garantiáját. De ezzel nem kivánok tovább foglalkozni, csak a ministerelnök ur tiszti, vagy személyi pótlékára nézve szándékozom pár rövid szóban észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) jus 8-án, szerdán. 1889. 337 1 Megvallom, t. ház, hogy ugy mint népképviselő, de ugy is mint magyar ember, pirulok a ministerelnök ur miatt, (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Oh! Oh!) mert én abból a korból való vagyok, mikor a hivatalok dignitása még ismeretes volt, a mikor ez országban nemcsak haszonért és pénzért tettek mindent, hanem hazafiságból is. Ezen ősi erény, mely nemzetünknek egyik kiváló dísze volt, fájdalom, hanyatlóban van. Ma bizonyos kapzsiságot és haszonlesést látunk mindenütt és nem szeretem, ha a ministerelnök ur e I tekintetben rossz példával megy elől. Hogy a j ministerelnök ur nem tractál, nem ad ebédeket, 1 azt helyeslem, de hogy az erre utalt 12,000 frtot | elteszi, azt nem helyeslem, (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon) mivel ez 15 év alatt csaknem 200,000,frtot tesz ki és kivánnám, hogy a ministerelnök ur, a ki egyike Magyarország legnagyobb földbirtokosainak, vagy legalább a nagyobbak között van, sokkal büszkébb legyen, semhogy ezen szegény nemzettől ajándékot elfogadjon. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A ministerelnök ur azt mondja, hogy azért nem fogadja el a határozati javaslatot, mert az nemcsak reá, hanem minden ministereinökre vonatkoznék. Ez bizonyos reményt nyújt nekem arra, hogy a ministerelnök ezen személyi pótlékot tőkésíti, hogy majd 20 éves jubileuma alkalmával vagy más alkalommal, miként azt a nagylelkű boldogult Rock Szilárd tette, nagyszerű, százezrekre menő jótékony alapítványokat fog tenni. (Derültség a szélső balon.) Bátor vagyok ezen reményben akkorra, mikor majd a jótékony adakozás idejét eljöttnek látja és vele a világot meg fogja lepni, neki mint félerdélyi embernek figyelmébe ajánlani az erdélyi közművelődési egyesületet, Austriának kiszolgáltatott szegény lelenczeinket és szegény protestáns iskoláinkat. Különben az Irányi Dániel t. képviselőtársam által benyújtott mindkét határozati javaslatot magamévá teszem. (Élénk helyeslés a szélső balon ) Madarász József jegyző: G-rófApponyi Albert! Gróf Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon többrendbeli igen érdekes eszmére nézve kivánok nyilatkozni, mely a ministerelnökség költségvetésénél megpendittetett. Mindenekelőtt avval akarok végezni, illetőleg — a mennyire az igy incidentaliter lehetséges — véleményemet arra nézve óhajtom elmondani, a mi 1 kevésbé áll összefüggésben magával a ministerelnöki tárczával, a miről azonban Hoitsy t. képviselőtársam bővebben és érdekesen szólt, a mint szóltak arról az általános költségvetési vitaalkalmával többen és a mire a ministerelnök ur is kiter1 jeszkedett válaszában. Arról a controversiáról
