Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-237
238 237. országos ölés május 8-Aii, szerdán. 1889. akarok tudniillik néhány igen rövid megjegyzést tenni, hogy van-e haladás vagy hanyatlás ebben az országban és ha van haladás, mily mértékben érdeme ez a kormánynak, kielégítő-eetekintetben a kormány tevékenysége. Hogy van fejlődés és haladás az anyagi és szellemi életnek számos ágában ebben az országban, azt senki sem tagadja s hála Istennek, senki sem tagadhatja, szomorú volna. ha igy nem volna. Mert ez azt bizonyítaná, hogy ez a nemzet többé nem él, hogy ennek a nemzetnek az organismusa többé nem működik. A mig él, a mig működik, különösen egy fiatal nemzet, mint a mienk, mely csak nemrég szabadult fel minden törvényes vagy törvénytelen, de a hatalom által reátett békók alól, melyek természetes fejlődését megakadályozták, mondom, különösen egy ilyen fiatal nemzetnél, mely az organicus fejlődésnek lehetőségét csak nemrég érte el, lehetetlen, hogy tetemes fejlődés ne legyen. És ennek folytán valahányszor e felett a controversia felelevenittetik, valahányszor e théma megérintetik, mindig igen könnyű lesz a kormány bármely tagjának, vagy bármely védelmezőjének előállani. még pedig nagy számú oly ténynyel, mely a haladást, mely az erőknek duzzadását, a nemzetnek fejlődését bizonyítja. De ezek a tények önmagukban véve, hozassanak fel bármily nagy számban, a controversiát el nem döntik, azok azt a kérdést, hogy meg lehetünk-e elégedve nemzetünk állapotával, a kormányzatnak és a kormány által vezetett állami tevékenységnek befolyásával a nemzeti életre, el nem dönthetik. Mert hiszen, ismétlem, a legrosszabb kormányzat mellett, nemzetellenes kormányzatok alatt is, a gazdasági, a, társadalmi életnek és ezen élet tüneteinek bizonyos duzzadása, fejlődése okvetlenül előáll, láttuk ezt hazánkban is azon szomorú időszakban, a melyben az alkotmány szünetelt. (Igaz! ügy van! a hal- és szélső halóidalon.) Hogy ítéletet mondhassunk a közállapotoknak megnyugtató vagy meg nem nyugtató voltáról, hogy ítéletet mondhassunk a kormányzat befolyásának kielégítő' vagy nem kielégítő voltáról, egészen más mértéket kell alkalmaznunk, a mely mértéket ez alkalommal csak megjelölhetek, mert hiszen az államéletnek minden ágára kiterjeszkedő beszédet kellene tartanom, ha ezt alkalmazni akarnám. Ez a mérték az, hogy először is, mint Hoitsyt. képviselőtársam utalt, össze kell hasonlítanunk a fejlődést, az előmenetelt, melyet egy bizonyos időszakban nemzetiiuk tett, más nemzeteknek hasonló időszakon át elért fejlődésével, az általuk hasonló időszakon át befejezett pályafutással. Ezt az összehasonlítást megtéve, tekintetbe véve e mellett azon különböző nyomokat, a mely viszonyok közt ama nemzetek vannak, szóval ez összehasonlítást észszerűen s minden körülménynek megérlelésével megtéve, fogunk csak annak megállapításához juthatni, hogy vájjon a haladásnak az a mértéke, a melyet egy bizonyos időszakon át nemzetünk tett, megfelelő, kielégítő, megnyugtató-e? Ez az első munkálat, melyet tennünk kell. (ügy van! a haloldalon.) A másik mérték, a melyet alkalmaznunk kell, illetőleg a második kérdés, a melyet fel kell tennünk, az, hogy vájjon arányban álbe a nemzet erejének fejlesztése azon terhek fejlődésével, a melyeket viselnünk kell, (Felkiáltások a hal- és szélső baloldalon: ügy van! ügy van! Ez a kérdés!) az államháztartás duzzadása a nemzeti erő növekedésének természetes kifejezése-e, vagy olyan nyűg, a mely a nemzeti fejlődés gyorsaságát lassítja, arra reá nehezedik ? Ez az összehasonlítás nemcsak azon kérdésmegítéléséhez vezet, hogy a közállapotok megnyugtatók,vagy*aggályokat keltők-e, hanem arra is, hogy helyes politika és bölcs kormányzati rendszer követtetik-e ? És, t. ház, azt hiszem, hogy a kormánynak legbuzgóbb védelmezője is némi kérkedéssel fog válaszolni, ha a kérdés akképen tétetik fel, hogy nem szárnyalta-e túl az államháztartási terhek növekedése azt az erőfokozást, melyet az állam tevékenysége részint a természetes fejlődés, a nemzet hasonló időszakában elért? En azt hiszem, hogy tálszárnyalta, (ügy van! a hal- és tzélsö baloldalon.) A harmadik kérdés azután, midőn az államháztartás keretének ily óriási kiterjesztését s a számoknak ily óriási duzzadását látjuk, az, vájjon az állam intézményeinek tökéletesbítése, az, amivel az állampolgárnak jobb igazságszolgáltatása, jobb közigazgatása van, mint előbb volt, vájjon ez a javulás arányban áll-e azzal az árral, melyet érte kifizetett. Es. t. ház, ekképen igy felvetve a kérdést, a válasz szerintem nem is lehet kétséges. Mert hogy lényegesen jobb legyen ma az igazságszolgáltatás, mint 1875-ben volt,\hogy lényegesen jobb legyen a közigazgatás mint 1875-ben,hogy közállapotaink lényegesen javultak volna azóta azokban az ágakban,melyekben az állami tevékenységnek tulajd onképeni 1 ényege mutatkozik, no t. ház, a ki ezt állítani meri és a ki ennek bizonyítására vállalkozik, az csakugyan csodálatra méltó bátor ember. (Tetszés, helyeslés balfelöl.) Hiszen, t. ház, az áUami költségvetés nagymérvű duzzadása úgyszólván önönmagát emészti fel; hiszen a terheknek ez a nagy növekedése, mely progressiv mértékben mindig-mindig inkább előállott évről-évre, jóformán semmi egyébre nem fordittatik, mint magának az államháztartásnak az összeroskadástól való megóvására. Ez, t. ház, ami a legszomorúbb és ez az, a miért a t. túloldal szónokainak és a t. kormánynak nagyon ajánlom, hogy ne méltóztassanak azokkal az úgynevezett pénzügyi eredményekkel, melyeket elérni véltek.
