Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-237

i>35. országos ülés május 8-án, szerdán. 1889. 235 És itt hiába hivatkozik az igazságügyminister ur arra, hogy a kellő helyre a kellő embereket fogja állítani; mert akkor, midőn a kellet emberek hiányoznak, ilyen problematicus javításokat az országban keresztülvinni nem lehet. (Igaz! TJgy van ! a szélső báloldalon.) Beteg ez az ország, t. ház! Nagyon beteg! (Igás! TJgy van! a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur hivatkozott arra, hogy ministertársai megbetegedtek. Ez nem volna nagy baj! De az egész cabinet beteg és még sokkal betegebb maga az állam. Kceonstruetíonálisniűdumokkai egészségessé lehet tenni a minister urakat is, a eabinetet is; ámbár én nem láttam, hogy a paripa, mikor már ilyen medicamentumokhoz fordultak a pókja ellen, valamikor megnyerte volna a nagy Derbyt. (Derültség a szélső baloldalon.) De ezt lehet valaha reparálni; az azonban, a mit a ministerelnök ur a nemzet ellen vétett, nem reparálható soha. Egész generatiónak lesz dolga vele, hogy kijavítsa az ön által elkövetett botlásokat és hibákat. Ilyen ministerelnök költségvetését el nem fogadhatom.. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk i Halljuli l Hoch-kiáltások balfélől.) Irányi t. képviselő ur módosítványáról és határozati javaslatáról kivánok mindenekelőtt szólani. (Halljuli!) A módosítványt a képviselő ur — mint maga is monda — minden budget-tárgyaláskor meg szokta tenni. Ép ugy, mint ő meg szokta tenni, én is csak azt mondom, a mit máskor is mondtam, hogy azon kiadás régi. Egyébiránt a ház bölesesége fog határoznia felett: fentartja-e az összeget vagy sem. (Helyeslés jobbfelöl. Derültség balról.) Igen, mert ez nem az én személyemet, hanem a mindenkori ministerelnök személyét illeti. (Igaz! TJgy van ! jobbfelől. Halljuk!) A mi a határozati javaslatot illeti, ez két nagyfontosságú tárgyat ölel fel. Az egyik a tisztviselői pragmatica, a másik a közigazgatási bíróság és mindakettőre nézve arra akarja utasítani a kormányt, hogy a jövő ülésszakban okvetlenül terjeszsze be a törvényjavaslatot. A pragmaticára nézve mindenekelőtt megjegyzem, hogy Irányi képviselő ur kívánja apragmaticát a hivatalnokok megóvása czéljából, szemben a ministernek esetleges szeszélyével vagy önkényével ; legalább így értettem indokolásából; és most az utána felálló képviselő ur — mert az ő okoskodásába ágy illett — azt állítja, hogy itt voltaképen nem az írnok, vagy a fogalmazó fél a ministertől, hanem a minister fél az írnoktól, mert az írnoktól fél a képviselő és a képviselőtől a minister, (Felkiáltások a szélső balról: Ez nem komoly beszéd!) Kérem, ha valaki nem komolyat állít, nem lehet rá másként, mint ép oly modorban felelni. (Derültség és tetszés jobbfelől.) A mi pedig a pragmatikát illeti, ez iránt igen régen és igen sok előmunkálat van és bizonyára a kormány lehető rövid idő alatt igyekezni fog a pragmatieát előterjeszteni. De két oly nagy fontosságú, nem könnyű kérdés megoldását — miről pár szót még szólok — milyet a. t. képviselő ur fölvetett, a jövő ülésszakra megigérni, megvallom, bizonyos könnyelműség nélkül, nem tartanám lehetőnek. Fontos, szükséges mind a kettő. A közigazgatási bíróság iránt is folytak, folynak előmunkálatok. Meg fogja nekem Irányi t. képviselő engedni, hogy igazam van, ha azt mondom, hogy ez nem tartozik a könnyű kérdések közé. Mert épen ez az a kérdés, a hol összeegyeztetni kell, hogy egyfelől legyen meg a jogbiztonság a felek számára; de másfelől ne bénítsuk meg a közigazgatást, melynek meg nem bénult volta épen az ország érdekében szükséges. Báró Kaas Ivor: Ez abc! Tisza Kálmán ministerelnök: Hogy ez mennyire abc, nem tudom, hanem azt igenis, hogy a legműveltebb, a közigazgatás terén legelőbbre haladt nemzeteknél vannak már közigazgatási bíróságok, nem mindenütt, de hogy teljesen jól elérni ezt a határt sehol sem tudták, azt maguk is bevallják, (Igaz.' Ugy van / balfélől) igyekeznek is az életben tapasztalt hiányokat pótolni. Ez nem azt teszi, hogy én a közigazgatási bíróság intézményét, mely a legutóbbi trónbeszédben is a, megoldandó kérdések közt benn van, nem óhajtanám megoldani, sőt még azon reményemnek adok kifejezést, hogy igenis a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot sikerülni fog úgy elkészíteni, hogy az a jövő ülésszak i alatt a t. ház asztalára letehető legyen. (Élénk helyeslés) Midőn mondom, hogy ezt remélem, mégis miután utoljára mindkettő, ugy a pragmatica, mint a közigazgatási bíróság egyaránt nem könnyű kérdés, egyszerűen ígérni, hogy a legközelebbi ülésszakban benyújtom, nem merem. Én tehát, ha a t. képviselő ur ragaszkodik határozati javaslatához, azt elfogadom, hogy a kormány utasittatik, hogy minden lehetőt tegyen meg, hogy e két nagy kérdés legközelebb megoldassék. de positiv záros határidőre magamat nem kötelezhetem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az, a mit erre vonatkozólag mondhatok. A mi már a közvetlenül előttem szólott t. képviselő urat illeti, a költségvetési tételek bírálatába, a minek most már ezen tárczánál alig van helye, nem megyek; de hiszem, hogy nem lesz szükséges, mert fel fog alóla menteni t. barátom a pénzügyminis ter ur, annakidején, a maga helyén, bizonyosan a képviselő ur adatainak nem helyes voltát ki fogja mutatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban egy pár megjegyzést még is kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) Igen könnyű azt mondani, hogy saját fejlesz30*