Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-237

234 i'd'i. országos ülés május 8-án, szerdán. 1889. mindent, a mi megteendő arra, hogy ezen országnak virágzó ipara legyen. És mit tapasztaltunk mindezen idő alatt ? Semmit! Egynéhány spiritusgyár, malom s gépgyár kivételével, melyek működése tisztán a gazdasággal van összeköttetésben, semmiféle tekintet ben haladást nem tapasztaltunk, sőt meg kellett érnünk, hogy azon vidékeken, hol némi tekintetben fejlett háziipanmk volt, az is veszendőnek indult. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vagy talán az admiuistratio, az állami közigazgatás terén tett-e oly nagy reformokat a ininisterelnök ur; ez volt különben kedvenez szak mája, hisz maga is belügyminister volt. Én itt, t. ház, csak azt látom, hogy Magyarországon a Kokán-ok faja szaporodott meg, (Derültség a balés szélső baloldalon) hogy sikkasztás, a közpénzek elkezelése s egyáltalában ilyenek történjenek, az igen szomorú s megtörténik más országokban is ; de Magyarországon oly nagy mértékben történnek, a hogy azt máshol Európaiján nem tapasztaljuk. Valóságos Eldoradója Magyarország az állami sikkasztoknak, mert az, a mi itt történik, az nem véletlen dolog, az egy egé^z rendszer, a mely rendszernek oka abban rejlik, hogy a mi politikai közintézményeinkben nincs meg a becsületesség. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ott, t. ház, hol az államhivatalnokok az állami és közigazgatási hivatalnokoktól nemcsak elfogadják, de el is várják a kortesérdemeket; ott, hol nekik elnézik, síit érdemül tudják be, hogy meg nem engedett módokon a kormánypárt jelöltjét támogatják, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) ott, hol nemcsak az van, a mit Irányi t. képviselő ur előbb mondott, hogy a belügyministertől függ a főispán, a főispántól az alispán, ettől a szolgabíró, azután az írnokok s nem tudom én miféle hivatalnokok egész sora, hanem ennek fordítottja is áll, hogy az utolsó irnok is érzi, hogy ime, én segítettem ezen képviselőt megválasztani, én nagy politikai factor vagyok a hatalomnál fogva, melyet én képviselek; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) az a képviselő' nekem köszöni megválasztatását és az a minister az én képviselőmnek köszönheti azt, hogy ő minister, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) ott, hol a lánczszem meg van lefelé és felfelé és hol érzi az egyes ember és a tévútra lépett hivatalnok, hogy neki bűnei megbocsáttatnak, ha ő a kormány szolgálatába adta magát: ott csak egy lépés van már, t. ház, ahhoz, hogy azt gondolja és azt mondja magában az a hivatalnok, miért ne próbálnám meg máshol is ; hisz a hatalmas embereknek szükségük van én reám, ezek engem nem fognak elkergetni, mert én tettem őket valamivé. Ok függnek ép ugy tőle, mint ő függ tőlük. Nekik szemet kell hunyni a miatt, ha ez bizonyos törvénytelen, meggondolatlan lépést tesz és talán készek lesznek azt eltussolni, csakhogy lárma ne legyen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Meg is teszik!) Ott, t. képviselőház, a hol ilyenek az állapotok, ott alapjában van megtámadva a közerkölcs, (Igaz! Ugy van! bal felöl) ott hiányzik a politikai becsületesség. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindazon irók, a kik meglátogatták Amerikát és irtak annak szabad institutiói felől, csodálkozásuknak adtak kifejezést, hogy ott, a hol úgyszólván a világ mind az öt részének gonosztevői összegyűlnek, az állami administratio mégis a becsületességnek oly fokán áll, mint a minőt máshol hiába keresünk és minden író arra vitte ezt vissza, (Halljuk!) hogy ott az administratiónak és országiásnak formáit azon puritánok alkották meg, a kik Skócziából vallási viszályok elől menekültek oda. Ezeknek az ősöknek a becsülete ott hosszú időkön keresztül megmaradt az ínstitutiókban úgyszólván egészen a mai napig. De, t. képviselőház, a hogy a becsületesség megmarad ott, a hol a jjolitikai becsületesség megmételyezve nincs, ugy ott, a hol a politikai morált— csak a közdolgokban értem — megrontjuk, annak átka hosszti időn keresztül meg fog maradni, még akkor is, ha a t. ministerelnök ur már rég elNagyta a helyét. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) S ez az, t. ház, a mit én neki leginkább rossz néven veszek. Mert hogy ő ott ül, hogy 15 esztendő alatt nem tett semmit, az még reperálható. Ez csak annyit tesz, hogy ezen időszak ki fog esni Magyarország történelméből, ugy, hogy kétháromszáz esztendő múlva azt sem fogják tudni, hogy mi is történt ez alatt a 15 esztendő alatt, hogy ki vezette az ország dolgait, ki volt az ügyek élén, ki kormányzott ? És a ministerelnök ur talán azért szokta minden középületre márvány táblába vésetni, hogy: „Épült Tisza Kálmán ministereinöksége idejében", hogy valamikor, ha majd a romok közül kiássák ezeket, legyen legalább az ő nevének is némi nyoma. Félek, hogy vele is ugy lesz az utókor, mint lia ma valaki megnézi a redoute szobrait s a Szilágyiak és Zrínyiek között meglátva Varula Jakab szobrát, (Élénk derültség) csodálkozva kérdi, hogy miféle nagy hős ez, ki volt és mit csinált ? És csak a historicusok tudják megadni rá a feleletet, hogy ő volt Pest városának első ismert polgármestere, (Derültség.) Azt tehát, a mit a t. ministerelnök 14 év alatt nem tett, sokkal kevésbé veszem rossz néven tőle, mint a mit 14 esztendő alatt tett, hogy corrumpálta ezen nemzetnek egész politikáját s lehetetlenné tette, vagy legalább igen nagy nehézségeket gördített útjába még annak is, a ki valaha utána fog következni.