Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-237

237. országos ülés május 8-án, szerdán. 18SS). 233 óta közvagy onosodási állapotunk nagyon kevéssel haladt előre. (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) Nem mondom, hogy haladás egyáltalában nincs, hiszen ez messzemenő állítás volna s én szinte lehetetlennek tartom, hogy HA évtized alatt valamely ország a mai viszonyok közt ne menjen előre; hiszen a Zuluk földje is előre ment és a Szamoa-szigetek állapota is egészen más, mint volt ezelőtt 13 évvel, hiszen akkor, a mikor minden halad a korral, szinte lehetetlen egy államnak megállapodnia; hiszen a folyó-árnak még maga a partja is mozog, mert abból is magával visz az ár egy-egy darabot. A kérdés tehát nem ez, hanem az: hogy vájjon haladtunk-e oly mértékben, a mily mértékben más országok haladtak s hogy vájjon a vagyonosodás. mely nálunk némi tekintetben érezhető és tapasztalható volt, megfelel-e annak a vagyonosodásnak, melyet más szomszéd államokban tapasztalhatunk. És ne is hivatkozzunk NémeTörszág esetére, a mely egy egészen új ipart fejlesztett magának, a melylyel elhódította azon piaczokat, a melyekre eddig bemenete nem volt, mely világkereskedelmet alapított és világipart hozott fejlődése tetőpontjára. Megelégszem azzal is, hogy egy Szerbiával, Romániával, Bulgáriával hasonlítsuk magunkat össze és félek, hogy ez összehasonlításnál is ;iz jön ki, hogy ama mértékben sem haladtunk, melyben e kis országok. {Ügy van! balfelöl.) Melyik tér az, melyen haladásunk oly rohamos? Legnagyobb haladás a közoktatás és vallásügyi tárczánál van. Legalább a boldogult ministernek igen sok érdeme volt ez irányban és ott is mit látunk? Azt, hogy 500,000 gyermek felnő ez országban a nélkül, hogy iskola küszöbét átlépte volna és hogy az irás és olvasás legelemibb fogalmaival megismerkednék. Hát oly eredmény az, melynek láttára ölbe kell rakni kezünket és imádni a nagy vezérférfiut, Tisza Kálmánt, hogy ime meddig fejlesztette az országot? Vannak-e valamire való közművelődési egyleteink, melyeket az állam csinált? Van-e egyetlen lelenczházunk, a hol a magyarság számára megmentenők a gyermekek ezreit? Kern azt tapasztaljuk-e, hogy bizonyos intézményeink, melyekre már 14 évvel ezelőtt szükségünk lett volna, még ma is várják a megvalósító igét? Vagy talán az igazságszolgáltatásban tapasztaljuk azt a rohamos haladást? Nem ugy van-e a dolog, hogy midőn ma ki van mondva, hogy minden polgár a törvény előtt egyenlő, addig az ország egy részében, például Erdélyben egészen más igazságszolgáltatás van, mint Magyarországon, például a bányaadó egészen más Magyarországon, mint Erdélyben. A bányaadóra nézve vannak Magyarországra nézve bizonyos kivételek, melyek Erdélyre nem szólnak. Azok az anomaliKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XI. KÖTET. tások nem fordulnak elő, hogy például a régi Kraszna megyének, mely Magyarországhoz tartozott, egy része Zaránd, másik része Hunyadlaegyéhez csatoltatott. A megye ama részében, mely Magyarországhoz tartozott, más törvénye van a megyének, mint abban, mely Erdélyhez tartozott; emitt még mindig erdélyi vagy osztrák törvénynyel mérnek, mig a kőrösbányai kerületben, mely Magyarországhoz tartozott magyar törvénynyel. Oly állapotok ezek, melyek tarthatók ? Vagy igazságszolgáltatásunk reformja az, hogy az erdélyi ember felett válási perben máskép ítélnek, mint magyar ember felett ? Hogy a hány polgára van az országnak, mind maga határozza meg, hogy mely törvény szerint kívánja elbíráltatni dolgait"? Ez a reform? Nem látjuk-e szaporodni évről-évre a pörök számát a táblán és a Curián, tisztán, mert az emberek lutriuak nézik az igazságszolgáltatást, a hol semmiféle szabályokra nem lehet számítani, a hol tudják, hogy akármiféle határozatokat hoztak eddig, még is lehetséges, hogy az ő esetükben mást fognak határozni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ezer szerencse, hogy a ministerelnök ur még nem tette a kezét a birói karra ésinsti tuti ókra. mert ha ez is megtörtént volna, akkor ez országból ki kellene vándorolni? (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Vagy tán a személyszabadság garantiái szaporodtak e 13 év alatt, a mikor látjuk, hogy a rendőrök betolakodnak a .magánlakásokba és a detectivek megszállva tartják a képviselőház karzatait. A fogházban ülnek egyes emberek, kik semmit sem vétettek, 12 —13 hónapon keresztül (Felkiáltások bal- és szélső balfelöl: Igaz! Ez az!) s várják, hogy ügyöket elintézzék s készek bűnt is elkövetni csak azért, hogy onnan kiszabaduljanak. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek azok az állapotok, ezek azok a reformok, melyeket a t. ministerelnök ur ennyi idő alatt nekünk az ország érdekében meghozott? Vagy talán iparunkat fejlesztette ? Nem ott vagyunk-e ma, hol 15 teljes esztendő előtt voltunk? Tud-e a ministerelnök ur egy pamutszövőgyárt, mutatni, mely virágzásnak indult kormányzása alatt? (Igaz! Ugy van! bal- és szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Csak mamelukokat fabrikált. (Derültség a bal- és szélső baloldalon ) Hoitsy Pál: Tizenhárom esztendő előtt hangoztatták már azt, hogy ezen országnak ipart kell teremteni, hogy ezen ország nem lehet vagyonos, hogy nem haladhat, mig neki ipart nem teremtünk. És mi történt, t. ház? A ministerelnök urnak volt 14 esztendeje — most van a 1 5-ik — melyben megvalósíthatta volna az ígéretet és ha nem is ígért volna semmit, meg kellett volna tennie SJ