Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-237

232 237. országos ülés május 8-án, szerdán. 1880. nem emelkedtek 18 esztendő lefolyása alatt. A közmunka- és közlekedésügyi ministeriumnál ma az utakra 400 ezer forinttal van több felvéve, mint akkor. Tehát a mit a közutak fentartása és építésére adunk ki, az csak 400 ezer forinttal több, mint akkor; erre ebből az egész 125 millióhói csak ennyi jut. A vizi utakra 400 ezer frt volt akkor, ma csak 200 ezer frt., tehát kevesebb. A vasutaknál természetesen, a mint említettem, a kiadás nagyobb, mert maga a forgalom is nagyobb. A kereskedelem és ipar fejlesztésére, az összes kereskedelmi ezélokra ma csak 341 ezer frttal költünk többet, mint 1876-ban. A gazdaság különböző ágainak felsegélyezésére — ez volna pedig gondolom Magyarországnak legfontosabb kérdése — ma 67 ezer forinttal költünk többet, mint 1876-ban. Tehát 67 ezer forinttal szaporodtak azon kiadásaink, melyeket a gazdaság emelésére tudunk fordítani ugyanakkor, midőn összes kiadásaink 125 millióra ragnak; a gazdasági tanintézetekre 190,000 írttal több, mint a mennyit kiadtunk akkor — akkor 236,000 frt volt, ma 428,000 frt. A valláség közoktatási tárczánál a tanintézeteknél — ez az egy, a mely örvendetes haladást mutat — ma 2.400,000 írttal több adatik ki, mint 1876-ban. Az ösztöndíjakra akkor 176,000 frtot, ma csak 80,000 frtot, tehát körülbelől 90,000 frttal kevesebbet adunk ki. Közművelődési ezélokra egy tétel alatt együttesen 138,000 frttal van több mint akkor. Itt van az igazságügyministeriuni költségvetése. Itt a királyi törvényszékekre, igaz. hogy 800,000 frttal több vétetik fel, mint akkor, valamint a királyi ügyészségeknél 523.000 frttal több, valószínűleg azért, mert attól fogva több lett a gonosztevő, a kik ellen fel kell lépni. Ezen kivül ott van a honvédség, melynek költségei 4.359,000 frttal szaporodtak. Ha ezeket az adatokat csak felületesen is nézzük, a belügyministeriumnál 4 millióval több a kiadás, az ipar- és kereskedelemügyi ministeriumnál 800,000 frttal több, a vallás- és közoktatási tárczánál 2.700,000 frttal, az igazságügynél 2.400,000 frttal, a honvédségnél 4.400.000 frttal, a közmunka- és közlelekedésügyi tárczánál kihasítván a vasutak kiadásait 1.400.000 írttal, ez tesz összesen 15.800,000 forintot. Mindazon költségek és kiadások tehát, a melyeket arra használtunk fel, hogy az ország erejét neveljük, összeségükben 15 milliónál többet nem tesznek, mikor 125 millióval emeltük összes kiadásainkat. Az államadósságok kamatja azon időtől fogva 45 millióval emelkedett és az államadósságok átlaga,ha jól emlékszem, 14.000,000 írtra ment fel. Már most, t. ház, ha ilyen alapon hasonlítjuk össze az állam költségvetésének adatait, akkor igenis kész vagyok, hajlandó vagyok akár Hegedüs előadó úrral, akár mással szemben annak bizonyítására vállalkozni, hogy vájjon ebben az országban a haladás arányban áll-e a költségek szaporulatával, hogy vájjon aránylag növekedtek-e azon kiadások, melyeket mi országunk, nemzetünk erősítésére fordítottunk, azokkal a kiadásokkal, melyeket teherként a nép vállára raktunk. (Ugy van! Ugy van! a ssétsö baloldalon.) Hegedüs Sándor t. képviselő ur felhozta azt is, hogy igenis az adók is szaporodtak ezen idő alatt ós hogy ezen adóbeli szaporulat épen azt mutatja, hogy a vagyonósodás ezen idő alatt előre ment, mert — úgymond — magát az adótételt nem emeltük sok adónál; ha tehát mégis több bevétel állott elő, ez onnan keletkezett, hogy a nép jövedelme is szaporodott s az, hogy — a mint kifejezte magát — a házadóban, tőkekamat- és járadékadóban a bevétel több, mint akkor voit, csak azt mutatja, hogy most vagyonosabbak vagyunk, több házunk, tőkénk, járadékunk van, mint volt akkor. Ezt megengedem, hanem akkor ennek ellenkezője is igaz, hogy tudniillik ezen idő alatt ezekben az adókban semmi, vagy igen csekély előhaladás mutatkozik, akkor kell, hogy ez megint annak jeléül vétessék, hogy a nemzetnek ebbeli jövedelme nem fokozódott; már pedig a dolog igy áll, 1876 óta legalább a nemzetnek ezen adói egyáltalában nagyon csekély emelkedést mutatnak. így például a házadó 1876-ban 9.100,000 írttal volt előirányozva, ma előirányozva van — hogy vájjon a tényleges eredmény el fogja-e érni az összeget, az más kérdés, de megengedem, hogy eléri — 10 millió frt; az összes szaporulat tehát 14 év alatt a házadó czímén 900,000 frt. A kereseti adó 1876-ban a zárszámadások szerint 17.596,000 frtot jövedelmezett, ma e czímen 18.400,000 frt van előirányozva, következőleg a szaporulat ismét csak 800,000 frt. ha ugyanez előirányzott bevétel csakugyan be is fog íolyni. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak — a melyekre oly nagy súlyt fektetett a t. előadó ur, felhozván, hogy íme ezek most sokkal nagyobb hasznot érnek el, — adója 2.288,000 frt volt, most e czímen 2,800,000 frt van előirányozva, a szaporulat tehát költségvetésileg, ezt mindig megjegyzem, 512,000 frt. A bányaadó 1876-ban 87,000 frtot jövedelmezett s most e czímen 90,000 frt van előirányozva. A szaporulat tehát 3,0u0frt. A tőkekamat és járadékadó jövedelme egész 2 millióval van többre előirányozva, csakhogy ennek az oka egészen másban rejlik, mert 1876 óta megadóztattuk a takarékpénztári betéteket. így tehát szaporulat itt nem mutatkozik. Ha tehát a t. előadó ur azt mondja, hogy ezeknek az adóknak emelkedése a nép anyagi jóléte haladásának mutatója, akkor viszont áll az is, hogy miután tehát ezek az adók nem mutatnak fokozatos fejlődést, ez annak jele, hogy 1876