Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-237

•237. országos ülés niájns 8-án, szerdán. 1889. 229 20,000 frttal — mert Austriában úgynevezett tiszti, működési és személypótléka nincs: akkor azt gondolom, hogy a magyar ministerelnöknek 24,000 frt pénzbeli javadalmazás untig elégséges, (Helyes­lés aszélsőbaloldalon) annyival inkább, mert Austriá­nak költségvetése, minthogy az ország a miénknél sokkal gazdagabb, a mi költségvetésünket körül­belül 200 millióval meghaladja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a határozati javaslatot illeti, az két pontból áll. Az egyik pont a tisztviselői szabály­rendeletre, vagy úgynevezett pragmatikára vonat­közlik. Ezt a kormány a mi sürgetésünkre már sok izben megígérte, a nélkül, hogy igéretét be­váltotta volna. Szükséges pedig az ugy a tisztvise­lők jogainak és kötelességeinek meghatározására, mint különösen a fegyelmi esetekben ég az azokban követendő eljárás megállapítására nézve, hogy a tisztviselők — nem csorbittatván a mellett a ministeri felelősségnek elve és hatálya — főnö­keiknek mellőzése, esetleg szeszélyeik és ön­kényük ellen biztosíttassanak. (Helyeslés a szélső halon.) A második pont tárgya a közigazgatási bíró­ság felállítása. Ezt, hajói emlékszem, a legutolsó királyi trónbeszéd is, de azóta élő szóval a kor­mány is ismételve megígérte és ámbár a jelen országgyűlésnek második ülésszaka is immár vége felé közeledik, az e végett szükséges előterjesztést a kormány mai napig meg nem tette. Hogy a köz­igazgatási bíróság felállítása szükséges, azt e sze­rintbővebbenindokolnomfelesleges volna, minthogy az nem csak a kormány és pártja, hanem általán fogva minden oldalról el van ismerve. De miután a múlt napokban a közigazgatásról, annak bajai­ról és orvoslásuk módjáról szó volt, lehetetlen, hogy azokra, ezen indítványnyal kapcsolatban én is ne mondjam el véleményemet. (Halljuk .'Halljuk! a szélső baloldalon.) A közigazgatás gyarlóságát, tökéletlenségét elismerik a túloldalon azonképen, mint mi hangoz­tatjuk, csakhogy annak indokait és az orvoslás módját illetőleg a vélemények egymástól lényege­sen eltérnek. Míg ugyanis némelyek a hibát főleg a törvények tökéletlenségében és a tisztviselők szellemi képzettségének hiányában keresik, mig mások a mostani választási rendszert okolják, kap­csolatban az uralkodó kortespolitikával: addig a túloldaliak e rendszernek legalább ideig-óráig való fentartását kívánják, a mi pedig a pártszel­lemet illeti, azt határozottan tagadják. Én, t. ház, a nélkül, hogy a mostani közigazgatási törvénye­ket minden bírálaton felül állóknak tartanám és a meglevő tiszti személyzetnek szellemi kép­zettségét és gyakorlottságát azon fokon állónak hinném, a melyre törekednie kellene, mégis azt mondom, hogy a meglevő törvények mellett is a tisztviselők, ha kötelességöket becsületesen, híven, részrehajlatlanul és pontosan kívánják teljesíteni, a közönség megelégedésére működhetnek. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Szerintem a közigazgatás bajainak főforrása az uralkodó nepotismusban, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és a pártszellemben keresendő, (Igaz! a szélső baloldalon) a mely felülről, a minis­teriumoktól kezdve az utolsó szolgabírói és adó­tárnoki hivatalig leszáll s a közigazgatást meg­mételyezi. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) És ezen a bajon, hacsak a rendszert gyöke­resen nem változtatjuk, lehetetlen segíteni, akár kineveztessenek a tisztviselők, akár pedig válasz­tassanak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) E bajokon maga a közigazgatási bíróság felállítása is csak részben van hivatva segíteni; azoknak gyökeres orvoslására nem képes. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Ha a minister azt kívánja a főispántól, hogy ugy a képviselők, mint a tisztviselők választásá­nál a kormány érdekeit minden áron mozdítsa elő, törvényes, vagy törvénytelen eszközökkel; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobb­felől) ha a főispánnak törvénybe, sőt néha az erkölcsiségbe ütköző ténykedéseit is, ha egyenesen nem helyesli is, legalább elnézi; (Felkiáltások a szélső balon: Helyesli is!) ha ahhoz méri a maga­jóakaratát, vagy haragját, a mint a főispán az ő kívánságának nagyobb, vagy kisebb mértékben tett eleget; ha viszont a főispán a maga aláren­deltjeitől — alispántól, szolgabirótól, polgármester­től — hasonló kortes-szolgálatokat követel: akkor uraim lehetetlen, hogy a közigazgatás tiszta legyen és a közönség megelégedését megnyerje. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A bűnrészes nem vonhatja szigorúan felelős­ségre azt, a kit maga bűnre tanított. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi már az orvoslás módját illeti, e részben két táborra szakadunk. Mig az egyikben azt köve­telik, hogy a tisztviselők választása megszűnvén, az úgynevezett állami közigazgatás hozassék be, addig mi, a választási rendszert megjavítva, fentartandónak véljük. Én, t. képviselőház, legkevésbé sem csudál­kozom azon, ha a kormánypárt a mostani rendszer fentartásáért rajong; de hogy azok, a kik a kor­mányt megbuktatni, a kik a most uralkodó rend­szert megdönteni akarják, a kormánynak még több fegyvert, még élesebb fegyvert akarnak kezébe adni, (Ugy van! Igaz! a szélső baloldalon) a tiszt­viselők kinevezését is ő reá akarják bízni: ez, uraim! előttem megfoghatatlan. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hogyan gondolják uraim azt, hogy az a kor­tes-politika, a melyet eddig tapasztaltunk, meg fog szűnni abban az esetben, ha a tisztviselőket egye­nes kinevezés által ültetik székeikbe? Hiába

Next

/
Oldalképek
Tartalom