Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

211. országos ülés mérezins 26-án, kedäen, 1889. g^l kényszer-rendszabályokról, hogy megtegyék azt, a mi szükséges. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. ellenzék azokat, a mik ezen kényszerrendszabályok gyakorlati következményei lesznek, összeköttetésbe hozta nemzeti nyelvünk megalázásával és a felségjogok kérdésével; nem elégedvén meg az eddigi nehézségekkel, ezeket közjogi sérelmekkel is complicálta. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) A határozati javaslattal, melyet a gyakorlati nehézségek elhárítása czéljából volt szerencsém beadni, érdemileg nem is foglalkozott. Azaz, bocsánatot kérek, nem akarok igazságtalanságot elkövetni, két képviselő ur, a kik azután heetograf módjára — jó és kevésbé jól — többször ismételtek, foglalkozott vele. Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur kifogást tett annak ruházata ellen, mert az, szerinte az eddigi utasítás szabására van, Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam pedig az ő ismert szemérmetességével megbotránkozott annak csupaszsága fölött. (Derültség a jobboldalon.) Hát. t. ház, ha a két képviselő ur közül valamelyiknek igazsága van, az csak Fenyvessy barátom lehet, mert ebben a határozati javaslatban a mi törekvésünk csakugyan teljes nuditásában áll a t. ház és az egész ország előtt. (Felkiátlások a szélső baloldalon: Igaz! Igaz!) E törekvés egyszerűen az, hogy a magyar nyelv a tiszti vizsgán, szemben az eddigi intézkedésekkel, lehetőleg minden korlátozás nélkül érvényesüljön; érvényesüljön pedig a nélkül, hogy a hadsereg szolgálati nyelvére nézve fennálló haduri jog alteráltatnék. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Nem akarjuk mi ezen minden fontossága mellett most csak incidentaliter felvetett kérdéssel a hadúri jogok körét, melyet közösügyi törvény állapított meg, alterálni. Nem akarjuk, hogy addig, a mig elérhetőnek hiszszük azt, hogy agyakorlati nehézségek elháríttassanak és hogy nemzeti aspiratióink lassan, de biztosan érvényesüljenek, a hadúri jogkör újabb megállapításába belemenjünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon, Zaj. Mozgás a bal- és szelő baloldalon.) Ezért választottuk nem a törvénynek, hanem a ház határozatának formáját, mert nem magára a felségi jogkörre, hanem a hadúri jognak gyakorlására és mikéntjére kívánunk — magukat a jogokat nem alteráló — a felelős parlamenti kormányzat által befolyást gyakorolni. (Élénkhelyeslés a jobboldalon.) Ebben nem foglaltatik semmiféle jogfeladás, semmiféle abdicatio. Mert azt, a mit a t. képviselő urak a túloldalon már ma követni akarnak, hogy tudniillik a hadúri jogkör ujabban megállapittassék — ha nem sikerülne a gyakorlati nehézségek elhárítása és nemzeti aspiratióink érvényesítése az általunk javasolt módon — mindenkor nyitva áll és annak ázom határozati javaslat, melyet benyújtani szerencsém volt, semmi tekintetben nem praejudical. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek azon indokok, a melyeket a t. ház türelmére való tekintetből röviden összefoglalva elmondottam, a melyeknél fogva én sem a beterjesztett különvéleményt, sem Beőthy Ákos t. képviselő ur módosítványát, sem Kricsfalusy képviselő ur módosítványát el nem fogadom. (Helyeslés jobbfelöl,) Még csak egy rövid megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nemcsak e vita folyamán, de az egész védtörvény vitatása alatt utalás történt azon hivatásra, melyet az ellenzék betölteni kötelezve van. Azokat, a heves jeleneteket a házban, a tiltakozás azon különös alakzatát, melyek alkalmazásba vétettek (Felkiáltások a bal és szélső balon Revolver! Boxer!) és a melyek odáig terjedtek, hogy a házon kivül álló elemeket is felhasználni kivánták a vita sorsára: az ellenzék eme hivatása által látták megokolva. (Felkiáltások a bah és szélső balon: Elég! Elég! Végezze be!) Hisz még annyi ideig nem beszéltem, mint Bolgár t. képviselőtársam. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy nem!) És midőn én, t. ház, bevezető felszólalásom végén reá utaltam arra, hogy mi azon felszított izgalom daczára is, a mely odáig terjed, hogy a hazafiat]anság vádját dobta felénk, meg fogjuk tenni kötelességünket, a melyet a haza igaz érdeke és lelkiismeretünk élőnkbe szab: (Felkiáltások a szélsőbalon: Mert muszáj!) és ezen vádak ellenében a jövőre és a nemzet józan ítéletére apellálunk. (ÉUnk helyeslés jobbról, ellentmondások és élénk mozgás a baloldalon. Élénk felkiáltásod a szélső baloldalon: Revolver! Boxer!) Ebből egy személyében igen t. képviselőtársunk azt magyarázta, hogy mi fázunk a közvélemény előtt. Nem, t. képviselőház .... Gróf Károlyi Gábor: Talán izzadnak? (Derültség.) Gajári Ödön: Azon képviselő urak, kik az ellenzék küzdelme czéltalanságáról beszéltek és vádként hozták fel ellenünk, hogy bennünket érvekkel meggyőzni nem sikerült s igy a tettek korszaka következik be, (Felkiáltások a bal- és szélső balon: Revolver!) nem fogják fel az ellenzék hivatását ugy, a mint én azt itt méltatni és megbecsülni tudom. Gróf Károlyi Gábor: Majd magától tanuljuk meg! Gajári Ödön: Az ellenzék hivatása még akkor sem meddő küzdelem, t. képviselőház, midőn a positiv javaslatok ellen a negatió, a merev tagadás terére lép. A negatióban is van positiv erő, de ezen erőt az indokok hatalma, nem pedig az erőszakoskodás szolgáltatja, (ügy van! jobbfelöl.) És azért t. ház, ha hivatkozás történt itt a házban arra, a mi megtörtént, hogy a 14. §. helyett az eredeti 11. §. szövegének visszaállítása és a