Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
220 2 ^* orszí te os BM< márczius 26-án, kedden. 188©. többi jogoknak gyakorlati érvényesülése a végrehajtó hatalom által történik. Azért, t. ház, nálunk, kik 1848. előtt felelős kormányzattal nem bírtunk, a régibb törvényekre való hivatkozás mindenkor kétes értékű és hézagos, mert régi törvényeink ilyen distinctiókat még figyelembe nem vettek. Ezért lehet többfélekép magyarázni. Báró Kaas Ivor: Félremagyarázni! (Nagy zaj. Mozgás jóbbfélöl. Halljuk! Halljuk,!) Gajári Ödön: Még azon törvényidézetet is, a melyre gróf Apponyi t. képviselőtársam e részbeni érvelését felépítette, a midőn is az 1840: VI. t.-cz. azon rendelkezéséből, hogy „o Felsége intézkedni fog", azt magyarázta ki, hogy ebből, miután azon intézkedés ily bekezdéssel a törvényben foglaltatik, az következik, mikép ezen intézkedési jog nem ő Felségét, hanem a törvényhozást illeti meg. Igen természetes, t. ház, hogy én gróf Apponyi Albert felfogása ellen a ház ez oldalán ülőkre, mint tekintélyre nem hivatkozom, hanem hivatkozom oly tekintélyre, a ki előttünk is nagy tiszteletben áll, de kétségtelenül tiszteletben áll azon párt előtt is, a melynek ő a vezére. (Halljuk!) Horváth Lajos igen t. képviselő ur 1868-ban, midőn ugyancsak a véderőtörvény tárgyalása alkalmával Ivánka Imre t. képviselőtársam sürgette, hogy a magyar csapatoknál magyar tisztek alkalmaztassanak, (Derültség balfelöl) a következő felszólalással élt 1868. augusztus 6-án: (Halljuk!) „Nekem Ivánka Imre t. képviselő ur egy észre vételére van kijelenteni valóm, t. i. hogy a törvény azt rendeli, hogy a magyar ezredekben csak magyar tisztek alkalmaztassanak. En megvallom, ily törvényről nem tudok. Az utolsó, mely e tárgyban intézkedik, az 1840:11. t.-cz., a mely azt mondja, hogy o Felsége szivén fogj'a viselni azt, hogy a magyar sor- és véghelyi ezredekben mindkét nemzetbeli tisztek, következéskép tábornagyok is született magyarok lehetnek, stb." Ebből tehát világos, hogy a régi törvények ily irányú rendelkezéseit 21 évvel ezelőtt máskép magyarázta, mint ma. (Ugy van! jóbbfélöl) De, t. ház, én azt — mint már érinteni szerencsém volt — csak academieus természetűnek tartom. A kérdés ma az, miként állunk a felségjogokkal az 1867: XII. törvényczikk alapján? Miként áll a gyakorlat ezen az alapon? És mikép akarjuk, hogy álljunk a jövőre is? Ellentétben Irányi Dániel t. képviselő ur felfogásával, én ma is azon nézetben vagyok, hogy az 1867: XII. törvényczikk 1 lik szakaszában, mely a vezérlet, vezénylet és belszervezetről szól, benfoglaltatik az is, hogy a közös hadsereg hivatalos szolgálati nyelvét szintén a legfőbb hadúr van jogosíva megállapítani. De vegyük, hogy ez nem foglaltatik benn s hogy ez pusztán egyéni és indokolatlan nézet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Akkor mivel állunk szemben, t. ház? Két olyan ténynyel, melyre a t. ellenzék csaknem minden szónoka rámutatott. Az egyik tény az, hogy a korona — akár ezen törvény alapján, akár a nélkül — e felségjogot tényleg igénybe és alkalmazásba vette. A másik tény pedig az, hogy Magyarország törvényhozása 1868. óta, a mióta pedig a koronának a felségjogra vonatkozó ezen gyakorlata urbi et orbi nyilvánvaló, jóllehet ezen idő alatt többszörösen foglalkozott véderő-törvényekkel, ezt a kérdést soha napirendre nem hozta, (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Verivirkungstheorie!) Már az imént kijelentettem, hogy elévülést a közjogban el nem ismerek. Már pedig, t. képviselőház, én Magyarország törvényhozóitól, a melyben mindig oly sok kiváló hazafi foglalt és foglal helyet, ilyen kötelességmulasztást feltételezni nem tudok. És ép ez az egyik indok és megnyugvásunk arra nézve, hogy ezen felfogásunk nem puszta indoklat]an egyéni nézet. De ezen felfogásunknak igazat ad magának a dolognak természete; és ez a felfogásunk nem azt jelenti, hogy a nemzet nyelve van alávetve a felségjognak,, hanem hogy a közös hadsereg szolgálati nyelvének megállapítása képezi a felségjog tárgyát. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es ha azután Ugron Gábor t. képviselő ur itt arra hivatkozik, hogy miért akarj'uk mi a német nyelv mellett hozott rendszabályokat — a mik szerinte ezen intézkedések — törvénybe iktatni akkor, midőn csak idő kérdése az, hogy a német elem mikor fogja teljesen elveszteni politikai és culturai jelentőségét a monarchia túlsó államában: akkor azoknak, kik a dualismus hív barátai, még egygyel több kötelességük van arra nézve, hogy ezt a kérdést most ki ne élesítsék. (Élénkhelyeslés jóbbfélöl. Mozgás balfelöl.) De, t. ház, hogy beszédemnek végére érjek, (Halljuk!) összegezzük a vita eredményét. A t. ellenzék a czélnak helyességét, mely szerint a védszervezet helyesen felfogott érdeke okvetlenül megkívánja azt, hogy művelt ifjúságunk abban minél nagyobb részt vegyen, nem tagadja, nem is kívánj a tagadni. Ez az álláspont a hazafiság folyománya, a melyre nézve ez országban egyik párt sem áll a másik mögött. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. ellenzék azon intézkedéseket, a melyekkel mi ezt elérni akarjuk, részben túlszigorúaknak, részben feleslegeseknek tartja. Ez az álláspont az egyéni mérlegelés tárgya. Mi azon meggyőződésben vagyunk, hogy azt, a mire még védszervezetünknek a már eddig hozott óriási áldozatok mellett is szüksége van; nem szabad az ifjúság tetszel sere és kényelmére bízni, hanem gondoskodni kel-
