Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

23fi. országos ülés május 7-én, kedden. 1889. 219 forintról 24 millióra szaporodott? Ez bizony csak az intensiv fejlődésnek jelensége. (Élénk helyeslés jdbbfelöl.) Ugyanilyen intensiv fejlődés mutatkozik a fogyasztási adóknál, nem a tételek emelése folytán, hanem az által, hogy a fogyasztott czikkek meny­nyisége növekedett, (ügy van! jdbbfelöl.) Mutat­kozik ez az intensiv íejlődés a bélyegnél, mutat kőzik a postánál és távirdánál, valamint a vasutak bevételeinél. Azt hiszem, t. ház. hogy akkor, midőn az adók ezen intensÍA r fejlődésének jelenségei oly elvitázhatatlanok, azokból néma közgazdasági visszaesésre, hanem határozottan az előhaladásra kell következtetnünk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De nem foglalkozom, t. ház, ezzel az itt már sokszorosan megvitatott kérdéssel. Én Molnár képviselő urat csak egyre bátorkodom figyelmez­tetni és ez az, hogy ő egy, talán nem minden részében igaz, de tanulságos kritikát mondott a mi közgazdasági viszonyainkról; azért mondom, hogy nem minden részében igaz, mert elmulasztotta egy­szersmind felmutatni ama töhbi jelenségeket is. melyek nem a visszaesésnek, hanem az emelkedés­nek ismérvei, (TJgy van! ügy van! jobbfelöl.) De legyen bár ez a kritika többé vagy kevésbé igaz. egy tekintetben minden esetre hiányosnak kell jeleznem a t. képviselő ur felszólalását, tudniillik abban a tekintetben, hogy mikor azután avval az eszmével foglalkozott, hogy mikép lehetne ezen a bajon segíteni, nem jelölt meg egyáltalában más módot, csak a hadügyi kiadások leszállítását. Engedelmet, kérek, t. képviselő ur, én azt hi­szem, hogy azoknál a hadügyi kiadásoknál bármi Íven rendszert, bármi szigorú takarékosságot alkal­mazzunk is, csak igen kicsinyes megtakarítást le­hetne eszközölni, még más politikai viszonyok közt is; a mai politikai viszonyok közt pedig, midőn elsőrendű kötelességünk az, hogy minden körülmé­nyek között gondoskodjunk a monarchia, Magyar­ország és különösen saját nemzetiségünk biztosí­tottságáról. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) én azt hiszem, a t. képviselő ur által ajánlott kibontakozási esz­köz legkevésbé alkalmas arra. hogy általa ered­ményt érhessünk el. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Minthogy tehát az itt megjelölt módozattal és kifejezésekkel szemben az a meggyőződésem, hogy a kibontakozásnak egyedüli helyes irányai azok, melyeket a kormány ugy korábban tett elő­terjesztéseiben, mint azokban, melyeket most elő­adtam, megjelölt: tisztelettel bátorkodom kérni a t. házat, hogy az előterjesztett költségvetést az általános tárgyalás alapjául elfogadni méltóztas­sék. (Élénk hosszantartó helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Hollaky képviselő ur kivan szemé­lyes megtámadtatás czímén nyilatkozni. Hollaky Imre: T. képviselőház! A pénz­iigyminister ur által én rám vonatkozólagmondot­| takra akarok nyilatkozni. (Halijuk!) Igaz, hogy I létezik Huny admegy ében egy bányatársulat, mely­1 nek igazgatója én vagyok, mivel pedig az a társu­lat külföldi társulat, annak minden kiadásaiért és adójáért én mint igazgató vagyok vagyonilag fe­lelős, igaz az is, hogy lOOOfztot felülhaladó illeték és adóhátralék volt. melynél az én véleményem szerint még sokkal nagyobb összeg megfizetése terhelte a társulatot, nem engemet. És ezért azt kivántam, hogy ez a társulat vagyonából fedeztes­sék. (Derültség jobbfelöl.) Jól ismerve a helyzetet, melyben én a társu­lattal szemben vagyok, mivel én azt kérelmeztem, hogy a társulatot terhelő adók és illetékek erejéig a végrehajtás egyenesen a, társulatra, a társulati pénztárra vezettessék, e kérelemnek az adó felügye­lőség eleget tett. Én nem tudtam akkor, hogy én mint igazgatója e társulatnak, e társulat vagyoná­ból nyújtok fedezetet és az adőfelügyelő e fedeze­tett elfogadni hajlandó, ezért az aáófelügyelőt szemrehányással fogják illetni. Ha ezt tudtam volna, nem intéztem volna hozzá azon kérelmet, hanem engedtem volna azt, hogy a saját vagyonomból vétessék elégtétel s az egész összeget a saját va­gyonomból fizettem volna ki s a társulat ellen ér­vényesítettem volna követelésemet, de miután az adófelügyelőnek ezeu eljárása a pénzügyminister ur felszólalásából kitetszőleg. megrovást érdemlő volt, a t. ház bölcsességére bízom megítélni, hogy vájjon ezen eljárás egy ellenzéki emberrel szem­ben megfelel-e a pártatlanság követelményeinek? (Nagy zaj.). Wekerle Sándor, pénzügyminister: Hogy Hollaky képviselő ur és a társulat között milyen viszony volt, az — mint előbb is megjegyeztem — rám egyáltalán nem tartozik. Vájjon joggal, jó­hiszemüleg jelölte-e meg a képviselő ur. ennek a kérdésnek feszegetésébe nem bocsátkozom. (Fel­kiáltások balfelöl: Ezen fordul meg a kérdés! Sálijuk ! Halljuk!) Bocsánatot kérek, nem ezen fordul meg •A kérdés, hanem azon, hogy midőn valakivel az tör­ténik, hogy egy puszta állításának oly hitelt ad az adófelügyelő, hogy a miatt más ellen intéz végre­hajtást: (Ugy van! ügy van! a jobboldalon) midó'n valakinek puszta állítása alapján ezt fentartják másodfokban is: akkor azt hiszem, nem lehet azzal vádolni a pénzügyi közegeket, hogy azok párt­szempontokat követnek. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Hollaky Imre: (Szavai a nagy zajban nem hallhatók,) Én nem puszta állításra hivat­kozom, hanem valóságos tényre, okmányokra tá­maszkodva terjesztettem elő a kérelmet az adófel­ügyelőhöz. Köztudomású volt az. hogy a társulat igazgatója vagyok, az adóbevallások is az én kezemen mentek keresztül, tehát az adófelügyelő­ség is bizonyosan tudta azt. Tagadom tehát, hogy az adőfelügyelő puszta állítás alapján intézkedett. Í8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom