Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
23fi. országos ülés május 7-én, kedden. 1889. 219 forintról 24 millióra szaporodott? Ez bizony csak az intensiv fejlődésnek jelensége. (Élénk helyeslés jdbbfelöl.) Ugyanilyen intensiv fejlődés mutatkozik a fogyasztási adóknál, nem a tételek emelése folytán, hanem az által, hogy a fogyasztott czikkek menynyisége növekedett, (ügy van! jdbbfelöl.) Mutatkozik ez az intensiv íejlődés a bélyegnél, mutat kőzik a postánál és távirdánál, valamint a vasutak bevételeinél. Azt hiszem, t. ház. hogy akkor, midőn az adók ezen intensÍA r fejlődésének jelenségei oly elvitázhatatlanok, azokból néma közgazdasági visszaesésre, hanem határozottan az előhaladásra kell következtetnünk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De nem foglalkozom, t. ház, ezzel az itt már sokszorosan megvitatott kérdéssel. Én Molnár képviselő urat csak egyre bátorkodom figyelmeztetni és ez az, hogy ő egy, talán nem minden részében igaz, de tanulságos kritikát mondott a mi közgazdasági viszonyainkról; azért mondom, hogy nem minden részében igaz, mert elmulasztotta egyszersmind felmutatni ama töhbi jelenségeket is. melyek nem a visszaesésnek, hanem az emelkedésnek ismérvei, (TJgy van! ügy van! jobbfelöl.) De legyen bár ez a kritika többé vagy kevésbé igaz. egy tekintetben minden esetre hiányosnak kell jeleznem a t. képviselő ur felszólalását, tudniillik abban a tekintetben, hogy mikor azután avval az eszmével foglalkozott, hogy mikép lehetne ezen a bajon segíteni, nem jelölt meg egyáltalában más módot, csak a hadügyi kiadások leszállítását. Engedelmet, kérek, t. képviselő ur, én azt hiszem, hogy azoknál a hadügyi kiadásoknál bármi Íven rendszert, bármi szigorú takarékosságot alkalmazzunk is, csak igen kicsinyes megtakarítást lehetne eszközölni, még más politikai viszonyok közt is; a mai politikai viszonyok közt pedig, midőn elsőrendű kötelességünk az, hogy minden körülmények között gondoskodjunk a monarchia, Magyarország és különösen saját nemzetiségünk biztosítottságáról. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) én azt hiszem, a t. képviselő ur által ajánlott kibontakozási eszköz legkevésbé alkalmas arra. hogy általa eredményt érhessünk el. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Minthogy tehát az itt megjelölt módozattal és kifejezésekkel szemben az a meggyőződésem, hogy a kibontakozásnak egyedüli helyes irányai azok, melyeket a kormány ugy korábban tett előterjesztéseiben, mint azokban, melyeket most előadtam, megjelölt: tisztelettel bátorkodom kérni a t. házat, hogy az előterjesztett költségvetést az általános tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk hosszantartó helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Hollaky képviselő ur kivan személyes megtámadtatás czímén nyilatkozni. Hollaky Imre: T. képviselőház! A pénziigyminister ur által én rám vonatkozólagmondot| takra akarok nyilatkozni. (Halijuk!) Igaz, hogy I létezik Huny admegy ében egy bányatársulat, mely1 nek igazgatója én vagyok, mivel pedig az a társulat külföldi társulat, annak minden kiadásaiért és adójáért én mint igazgató vagyok vagyonilag felelős, igaz az is, hogy lOOOfztot felülhaladó illeték és adóhátralék volt. melynél az én véleményem szerint még sokkal nagyobb összeg megfizetése terhelte a társulatot, nem engemet. És ezért azt kivántam, hogy ez a társulat vagyonából fedeztessék. (Derültség jobbfelöl.) Jól ismerve a helyzetet, melyben én a társulattal szemben vagyok, mivel én azt kérelmeztem, hogy a társulatot terhelő adók és illetékek erejéig a végrehajtás egyenesen a, társulatra, a társulati pénztárra vezettessék, e kérelemnek az adó felügyelőség eleget tett. Én nem tudtam akkor, hogy én mint igazgatója e társulatnak, e társulat vagyonából nyújtok fedezetet és az adőfelügyelő e fedezetett elfogadni hajlandó, ezért az aáófelügyelőt szemrehányással fogják illetni. Ha ezt tudtam volna, nem intéztem volna hozzá azon kérelmet, hanem engedtem volna azt, hogy a saját vagyonomból vétessék elégtétel s az egész összeget a saját vagyonomból fizettem volna ki s a társulat ellen érvényesítettem volna követelésemet, de miután az adófelügyelőnek ezeu eljárása a pénzügyminister ur felszólalásából kitetszőleg. megrovást érdemlő volt, a t. ház bölcsességére bízom megítélni, hogy vájjon ezen eljárás egy ellenzéki emberrel szemben megfelel-e a pártatlanság követelményeinek? (Nagy zaj.). Wekerle Sándor, pénzügyminister: Hogy Hollaky képviselő ur és a társulat között milyen viszony volt, az — mint előbb is megjegyeztem — rám egyáltalán nem tartozik. Vájjon joggal, jóhiszemüleg jelölte-e meg a képviselő ur. ennek a kérdésnek feszegetésébe nem bocsátkozom. (Felkiáltások balfelöl: Ezen fordul meg a kérdés! Sálijuk ! Halljuk!) Bocsánatot kérek, nem ezen fordul meg •A kérdés, hanem azon, hogy midőn valakivel az történik, hogy egy puszta állításának oly hitelt ad az adófelügyelő, hogy a miatt más ellen intéz végrehajtást: (Ugy van! ügy van! a jobboldalon) midó'n valakinek puszta állítása alapján ezt fentartják másodfokban is: akkor azt hiszem, nem lehet azzal vádolni a pénzügyi közegeket, hogy azok pártszempontokat követnek. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Hollaky Imre: (Szavai a nagy zajban nem hallhatók,) Én nem puszta állításra hivatkozom, hanem valóságos tényre, okmányokra támaszkodva terjesztettem elő a kérelmet az adófelügyelőhöz. Köztudomású volt az. hogy a társulat igazgatója vagyok, az adóbevallások is az én kezemen mentek keresztül, tehát az adófelügyelőség is bizonyosan tudta azt. Tagadom tehát, hogy az adőfelügyelő puszta állítás alapján intézkedett. Í8*
