Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

200 236. országos ülés május 7-én, kedden. 1889. volt-e érve a hetvenes évek közepén, akkor, mikor Tisza Kálmán a kormányzatot átvette, a közvélemény arra, hogy az állami közigazgatásról törvény alkottassák ? Azt hiszem, ha valaki azon elemek hangulatát ismerte, a kik mégis első sorban vannak hivatva arra, hogy a megyékben az állami közigazgatás terhét viseljék és a tisztviselői állásokat ellássák, tudja, hogy ebben a tekintetben még csakugyan nem volt kedvezően hangolva a közvélemény. De hiányoztak sok tekintetben a feltételek is; hiányzott először a tisztviselői minősítésről szóló törvény hatása; az akkor választott tisztviselők igen nagy része csakugyan nem válhatott be az állami administratio keretébe, mert hiányzott nála a kellő qualificatio, másodszor mindenesetre hiányzott egy nagyon lényeges feltétel : a pénzerő. Mert hogy az állami administratio behozatala csakugyan nagyobb összeget vett volna igénybe az állam részéről, mint a fennálló megyei közigazgatás, az csakugyan tény, akkor pedig épen deroute-ban voltak Magyarország pénzügyi viszonyai, a jelszó az volt: megmenteni az ország pénzügyi helyzetét, helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt. Hogy lehetett volna tehát Tisza Kálmánnak, midőn ilyen óriási deficittel kellett küzdenie, behozni az állami közigazgatást, nem saját meggyőződéséből, mert ez ellene volt, hanem ha netalán a cabinet tagjainak nagy többsége ezen eszme elfogadását sürgette volna? Tehát nem lehet Tisza Kálmánnak szemére hányni, hogy a hetvenes években meg nem kísérelte és nem lehet szemére hányni, hogy a nyolczvanas években meg nem próbálta az állami administratio életbeléptetését! De hát mi történt? Az, hogy 1870-ben megalkottatott a megyerendezésről szóló törvény, a melynek gyakorlati keresztülvitele kellett hogy intse a kormányt Tisza Kálmán elnöklete alatt arra, hogy lehetőleg igyekezzék javítani a helyzetet addig is, mig állandóan más rendszer hozatik be; megalkottatott tehát a 70-es évek végén a közigazgatási bizottság. Már most, ha ily fontos eszme életbeléptettetik, akkor mindenesetre illő és a helyes kormányzati politika meg is kívánja, hogy várjuk be azon eszmének, mely a törvény által életbeléptettetett, hatását a gyakorlati életben. A hetvenes évek végével lépett életbe a közigazgatási bizottság. A 80-as években szemlélői voltunk mindnyájan, ugy a kormány, mint a törvényhozás és mindenki, a kit érdekelt, hogy miként fog hát működni a gyakorlatban ez a közigazgatási bizottság? Kern lehet tehát az igen tisztelt ministerelnök urnak szemrehányást tenni azért, hogy ő eddig rég táplált saját meggyőződésével szemben nem engedett a másik áramlatnak, hanem igenis, be kívánta várni azt az időt, mikor majd a nemzet értelmiségének és pedis: nemcsak szigorú értelemben vett magasabb értelmiségének, hanem mindazon rétegeinek, melyeket első sorban fognak majd érinteni az új rendszer következményei, köztudatába megy át az a meggyőződés, hogy be kell hozni az administratiót állami értelemben. (Helyeslés jobbfélol.) A másik nagy ellenvetése az igen t. képviselő urnak arra vonatkozik, hogy Tisza Kálmán az ő 14 évi kormányzata alatt állítólag mind az ellenkezőjét csinálta annak, a mit a modern jogállam megkövetelhet a kormányzattól és a törvényhozástól. Őszintén megvallva, én sem rajongok azon állapotokért, melyek nálunk a jogállam szempontjából egynémely tekintetben tényleg uralkodnak. De vájjon lehet-e a kormányt oly mértékben, vagy egyáltalában felelőssé tenni azért, hogy ez a kormány a társadalmat, melyet annyi század szenvedései s annyi visszás állapot sok tekintetben nagyon is félrevezettek ősi geniusától, másrészt pedig nem vezették oda még a nyugoti civilisatio kellő fokához, 14 év alatt nem birta reformálni, gyökeresen átalakítani s nem birta beleoltani nálunk az emberekbe ama törvénytiszteletet, melyre hasztalan mondják a laudatores temporis acti, hogy minden vad népnél nagyobb mértékben van meg, mint a civilisált népeknél ? holott a civilisatio előrehaladásával a törvénytisztelet is lépést tart. Látjuk ezt Európa-szerte, látjuk Angliában, látjuk egyrészt Francziaországban, látjuk NémeTörszágban. Mi e részben kétségkívül hátrább állunk, mint ők. Hazáját, szabadságát véghetetlenül szerette a magyar mindig, ez fénylő lapja lesz mindig történetének; de hogy a törvénytiszteletnek csakugyan oly kivétel nélkül buzgó hivei lettek volna hazánkban gyakorlatilag a társadalom összes rétegében, mint a hogy ezt az érettebb elmék és jobb szivek megkívánják és van is báTörságuk nyíltan megmondani, ezt senki nem állíthatja. És ha nem volt képes Tisza Kálmán 14 év alatt társadalmunk ezen ethicai állapotait ily szempontból gyökeresen kiforgatni és újjá alakítani, ne akarjuk őt felelőssé tenni azért, ha a jogállam követelményei nincsenek még nálunk a gyakorlatban teljesen keresztülvive. (Helyeslés jobbfel ől.) Az igen t. képviselő ur meg lehet győződve, hogy én is óhajtom, mások is óhajtják ezt. És ha azt méltóztatik mondani, hogy nálunk nincsenek jogszabályokkal körülirt és megóvott hatáskörök sem a hivatalok tekintetében, ez igaz és ezt mi sem tagadjuk. Nem léteznek oly mértékben, mint kívánatos volna. De a kormány igenis fog gondoskodni arról, (Élénk derültség a bal- és szélső talon, Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) hogy a még e tekintetben hiányzó részletek is beleillesztessenek az államszervezet ama nagy kiépítésébe, a melynek mestere vob Tisza Kálmán 14 év alatt. (Élénk tetszés. Igaz! Ugy van! jobhfelöl.) Netn ta-