Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
236. országos ülés május T-ón, ki'ddeu 1889. 199 folyást gyakorolhat mindazon elmékre és szivekre hazánkban, melyek egy vagy más indokból nincsenek a jelenlegi kormánynyal megelégedve ; ha — mondom — a nemes grófnak, s igen t. képviselő urnak ideje lett volna megfontolni azt, a mit neki ezen fontos pillanatban, a leviharzott nagy izgalmak után mondania kell ós a mit e részben nemcsak saját pártállása, hanem a haza érdeke is megkívánhat; ha időt vett volna a nemes gróf és igen t. képviselő ur arra, hogy ezt komolyan megfontolja s nem engedte volna magát elragadtatni a szónoki climax által, (Derültség balfelől. Egy hang jobbfelöl: Talán nem tudják, hogy mi az?) hogy minél nagyobbat mondjon s minél nagyobbat durranjon a szónoklat vége : akkor ilyet gróf Apponyi képviselő ur nem mondott volna. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérve az egyes vádakra és panaszokra, melyekkel az igen t. képviselő ur a ministerelnök ur politikáját érinteni méltóztatott, első sorban kétségkívül azon váddal és panaszszal kell foglalkoznom, mely szerint a ministerelnök urnak magatartását az állami administratio behozatalának kérdésével szemben ő nagyban kárhoztatta. Legyen szabad csak egy kis visszapillantást vetnem arra, hogy minő phasisokon ment keresztül az állami administratio behozatalának kérdése Magyarországon, különösen pedig itt e házban. (Halljuk! Halljuk!) A kinevezési rendszer annyira gyűlöletes volt az ország nagy közönsége előtt még a 60-as évek vége felé, hogy emlékezhetnek régi képviselőtársaim, a kik akkor velem együtt a háznak tagjai voltak, hogy minő nagy resensust idézett elő azon első hir, hogy Horvát Boldizsár, az akkori igazságiigyminister, be fogja terjeszteni a bírói h.italom gyakorlásáról szóló törvényjavas1 .tót, oly értelemben, hogy az elsőfolyamodású törvényszékek birái ki fognak neveztetni. Elrémülve állottak akkor az emberek egymással szemközt. Nem múlt el nap, hogy azon kérdés ne intéztetett volna, az akkori kormánypárti tekintélyekhez, sőt nyíltan magában a házban a kormánypárthoz is, hogy tán még arra is rá fog vetemedni, hogy még az administrativ tisztviselők kinevezését is kierőszakolja? Ez volt a hangulat 1869-ben és Horvát Boldizsár mélyen tisztelt képviselőtársam, az akkori igazságügyminister, szükségesnek látta kijelenteni — hogy megnyugtassa az országszerte felháborodott kedélyeket — hogy a kormány, a mely akkor Deákpárti volt, az administrativ tiszttisztviselők kinevezésének behozatalát nem akarja. Ez volt az első stádium 1869-ben. Vajon később szaporodott-e azon tábor híveinek száma, mely az állami administratio behozatala mellett volt ? Igenis, t. képviselőház. A városi elemek, a magasabb műveltségű honoratiorok között nagy számmal akadtak már akkor is férfiak, a kik ugy értvén a leendő kinevezési rendszer behozatalát, hogy az nem annyira a városi munieipalitásokat, mint inkább a megyéket fogja érinteni, kifejezést adtak abbeli meggyőződésüknek, hogy a modern jogállam nem fér össze az elavult, történeti fejleményíí administrativ rendszerrel, hanem igenis szükséges behozni a kinevezési rendszert a megyékbe. Számos röpirat és levél jelent meg e tárgyról; számos értekezések tartattak ugy ügyvédi, mint egyéb egyletekben e kérdésben. Ezen kérdéssel foglalkozó férfiak közül vajmi kevesen ültek itt a képviselőházban, hacsak le nem számítom azon nagytekintélyű publicistát, a kit most is szerencsénk van köztünk üdvözölhetni e házban, a ki németül szerkesztett nagy befolyású lapjában nyíltan a kinevezés mellett szállott a síkra. (Közbeszólások a baloldalon: Ki az?) Falk Miksa. Tehát a 70-es évek közepe táján ilyen volt a helyzet, mikor a nagynevű és csakugyan sok tekintetben a nemzet osztatlan pietását megérdemlő b. Sennyey Pál felállott itt a képviselőházban és fölvetette az állami administratio behozatalának kérdését . . . Beőthy Ákos: Elmondván, hogy léteznek ázsiai állapotok! (Zajos derültség és helyeslés a baloldalon.) SchwarCZ Gyula: És ezután nem sokára alakult b. Sennyey Pál vezérlete alatt — ki ezen szavakat Deák-párti korában mondotta — a fusio létrejövetelével egy díszes, művelt, előkelő, de nagyon csekély számú férfiakból álló párt, mely magát határozottan conservativnak vallotta. Ezen conservativ párt félig-meddig, ámbár még sem egészen ünnepélyesen és nyíltan vette föl az állami közigazgatást a maga programmjába, mert azon conservativ párthoz csatlakoztak oly képviselők is, kik fontos párterőknek látszottak lenni, de a kik lelkük mélyéből hivei voltak azon régibb állapotoknak, melyeket báró Sennyey Pál csakugyan ázsiai állapotoknak nevezett. Csak egyet említek. (Halljuk!) Hivatkozom a boldog emlékezetű, annak idejében miudnyájunk által becsült és kedvelt öreg Paczolay Jánosra, a ki mint Hont vármegye akkori notabilitása, annyira megkedvelte ezen ázuai állapotoknak nevezett megyei administratiót, hogy még akkor is híve volt annak, mikor a conservativ párthoz csatlakozott. (Közbeszólások a baloldalon: Nem csatlakozóit soha!') A hetvenes évek közepe felé tehát kezdtek már szaporodni azok,akik az állami administratio behozatala mellett voltak. De vájjon átment-e az egész nemzet vérébe az a meggyőződés, az a megérlelt politikai gondolat, a melynek be kell következni előbb, mielőtt egy oly törvényt megalkotnak, a mely nem egyes szűk köröket, de magát a nemzetet egészében a legközelebbről érinti ? Meg
