Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

JQg '286. orszátroíf ülés m fel. Mindezen vádak egy nagy mondatban — nehogy ugy fejezzem ki magamat, egy nagy mondásban — culminálnak, mely nagy mondat akként hangzik, hogy az igen t. képviselő ur kijelenti, hogy Tisza Kálmán 14 évi kormányzása nem árult el egyetlen egy politikai gondolatot, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon) liogy az egyetlen reformtörekvést sem tartalmaz, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) hogy az semmiféle politikai tartalommal sem bir, (Élénk helyeslés a bal-és szélső baloldalon), hanem hogy az, — miként ő mondja — csakis többé vagy kevésbé ügyes, furfangos, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) erőszakos, pártvagy hatalmi politika. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Engedje meg az igen t. képviselő ur, hogy ezen tényleges tévedésére nézve egy kis rectificatióval szolgáljak. (Halljuk! Halljuk!) Annyira elragadta-e volna szónoki heve az igen t. képviselő urat, hogy elfeledkezett volna minden alkotásokról, a melyek jelentősége oly világos ez országban, mint maga a nap. (Élénkderültség abalés szélső baloldalon.) Báró Kaas Ivor: Talán a főispánok? Schvarcz Gyula: Elfeledkezett volna a t. képviselő ur azon alkotásokról, melyek a külömbözetet képezik jelen állapotaink közt és azon állapotok közt, melyekhen a kormány, melynek élén Tisza Kálmán állt, ez ország kormányzatát átvette. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Vájjon megtagadhatja-e a nemes gróf, az igen t. képviselő ur mindazt a haladást, mely 1875. óta történt? Gróf Károlyi Gábor: Schwarczczá lett az ország. (Hosszantartó nagy derültség a bal- és szélső baloldalon. Élénkfelkiéiltások jobbfelöl: Rendre! Kendre!) Elnök (csenget): T. ház! Kénytelen vagyok gróf Károlyi Gábor képviselő urat ezen — ugyan nem sikerült — közbeszólásáért rendre utasítani. (Mozgás bal- és szélső baloldalon. Élénk helyeslés jobbfelől) Schvarcz Gyula: Vájjon az igen t. képviselő ur megfeledkezett volna mindezen alkotásokról, avagy talán az ő szónoki hevében nem is törődött, midőn e szavakat kiejtette, többé azzal, hogy mit fognak majd mondani a jelenleg élő nemzedék unokái, ha olvassák a képviselőház naplójából az ő remek beszédét, amelyben akként van feltüntetve Magyarország 14 évi története, hogy ezen idő alatt a közművelődés és a politika, az anyagi haladás szempontjából nem történt semmi? (Helyeslés jobbfelöl.) Avagy nem törődött volna az igen t. képviselő ur abban a perezbem melyben e szavakat kiejté, még azzal sem, hogy mit mondanak majd hozzá az országban lévő intelligens tanult emberek, kik véletlenül nem tartoznak az ő pártjához és kik ezen szavait elolvassák? (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a ijus I-én, kedden 188Í). t. képviselő ur, de ezen idő alatt alkotások létesíttettek, melyeket megtag, dni nem lehet, (Felkiáltások balfelöl: Hol vannak?) mert azok,akik ezeket megtagadják, egyúttal tagadják azt is, hogy Magyarország 1889-ben a haladásnak más színvonalán áll, miként állott 1875-ben. (Felkiáltások jobbfelől: Ugy van! A szélső baloldalon: Még máskép!) Ezt pedig csak az tagadhatja meg, a ki magát a szónoki felhevülés és rögtönzés által elragadtatni engedi. (Ugy van! jobbfelől.) Én ennek a lélektanilag kimagyarázhatatlan lehetetlenségnek nyitját abban látom, hogy gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur 14 év alatt nemcsak fényes szónoki tehetségével ragadta magával gyakran a házat és hódított meg saját pártján kivül még egy nagy pártot az ő vezénylete alá, a mely párt, az ő szomszéd pártja tulajdonképen éles ellentétben áll az ő programijával, hanem hogy gyakran bölcs mérsékletének adta jelét ezen 14 év alatt, midőn a kormány által beterjesztett törvényjavaslatok közül olyanokat is megszavazott, a melyeket kellett volna, hogy az ő akkori álláspontjával némi ellentétben állókul ismerjen föl. G-róf Apponyi Albert azonban a kormány által ezen 14 év alatt beterjesztett tömérdek törvényjavaslatnak több, mint kilencztized részét megszavazta. Már pedig azon alkotások, melyek Magyarország niveauját mindenesetre magasabbra emelték, mint a hol hazánk 1875 ben állott, azon törvényjavaslatokban gyökereznek, a melyeket gróf Apponyi Albert képviselő ur is megszavazott. Ha pedig ez áll, akkor ugyan minő logica alapjait mondhatja gróf Apponyi Albert képviselő ur, hogy Tisza Kálmán 14 évi kormányzása nem bir sem politikai tartalommal, (Igaz! Ugy van! balfelöl) sem eszmével, (Igaz! ügy van! balfelöl) sem reformtörekvéssel, (Igaz! Ugy van! balfelöl) hanem, hogy az tisztán többé-kevésbé ügyes és furfangos pártós hatalmi politikát árult el csupán. (Élénk helyeslés balfelöl. Ellenmondások jobbfelől.) En ezen nagy ellenmondás nyitját csak azon körülményben látom, a melyre t. képviselőtársam saját beszédéhen ráutal, a hol constatálja, hogy nem volt előre elkészülve arra, hogy a szombati ülésen felszólaljon, hanem tisztán a ministerelnök urnak felszólalása készteté őt erre és igy rögtönzött ő egy beszédet, a melynek szónoki remekségét ugyan beismerem, de a mely benső ellenmondást s lélektanilag lehetetlen dolgot foglal magában. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha nem rögtönözte volna az igen t. képviselő ur gyönyörű beszédét; ha időt vett volna magának komolyan megfontolni azt, hogy az államférfiúi követelmények mit kivannak attól, a ki nemcsak a saját pártjának vezére, hanem azonkívül még egy másik nagy pártnak is — hogy ugy mondjam — második, háttérben álló fővezére (Helyeslés jobbfelöl. Derültség balfelöl) és a ki mindenesetre igen nagy be-