Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
236, országos ülés május 7-én, kedden. 1889. Í97 mielőtt azok a szakbizottságok utján a ház elé kerülnek, nem utasíttatnak a házszabályok által rendelt s tényleg meg is alakult osztályok elé. Én nagyon értem a t. képviselő urnak álláspontját; de én azt hiszem, hogy figyelemmel kell lenni a jelen helyzetre, mert nézetem szerint is kétségtelenül jobb lenne, ha mód nyújtatnék minden egyes képviselőnek nemcsak saját tanulmányozásából, hanem lehetőleg nagyszámú képviselőtársainak eszmecseréjéből is tájékozni magát minden egyes törvényjavaslatnak árny- és fény oldalai felől. (Egy liang a szélső baloldalon: Be kell hozni az osztályüléseket.) Mondom, jobb lenne, ha igy ezt az elvet keresztül vihetnők s olyképen alkalmazhatnék, hogy mielőtt a javaslatok az osztályhoz tárgyalás alá kerülnének, szakértőkből álló bizottságok véleményes jelentéseiket e részben elmondhatnák. De ha, t. ház, tekintjük azt a véghetetlen nagy időpazarlást, a melynek a törvényhozási munkálatok igen gyakran áldozataivá lesznek: engedjék meg, hogy tekintettel az időpazarlásra és arra, hogy a törvényhozási politika egyik legnagyobb követelménye takarékoskodni az idővel is, nagyon természetesnek láttam, hogy azon osztályok által való előkészítés szünetel és a képviselőház eltérőleg jár el az 1848-ban nem törvény által rendelt, hanem az akkori házszabályok által behozott osztálytárgyalási rendszertől, melyet — mellesleg mondva — nem valamely democraíicus elvből rendelt el a törvényhozás, hanem egyszerűen azért, mert e rendszer dívott és követtetett Franczia országban a polgár-királyság alkotmányának idejében. Nagyon természetes tehát, ha szakbizottságokhoz utasíttatnak a törvényjavaslatok. S miután ezek érintettek, nagyon jól tudom, hogy lehetne erről pro és contra sokat beszélni s talán meg lehetne beszélni azon kérdést is, vájjon éppen a törvényhozási politikának nem állana-e érdekében a meglevő bizottságok számát egy államjogi, esetleg tágabb értelemben vett közjogi bizottság alakításával is szaporítani, mert tudjuk, hogy mindazon közjogi kérdéseket, melyek a véderő-törvényjavaslat felett legközelebb lefolyt vita alkalmából felmerültek, a különben igen kitűnő jogtudósokból álló jogügyi bizottság úgyszólván egyszerűleg mellőzte, mellőzte vagy legalább nem oly alaposan, rendszeresen ment ennek tárgyalásába, mintha e kitűnő tudományos férfiak, nem mint a jogtudományi szakbizottság tagjai ültek volna együtt, hanem, mint egy ad hoc megválasztott, állauijogi bizottság tagjai, adtak volna véleményt. Ezt csak mellesleg hoztam fel és csak azért, mert t. képviselőtársam szép tanulmányról tanúskodó beszédében e kérdést felemlítette. A magyar parlamenti ékesszólás történetében bizonyára számot fog tenni azon hévvel telt rögtönzött szónoklat, melylyel gr. Apponyi t. képviselőtársam (Élénk éljenzés a bal- és szélső halon) a múlt szombaton eddigi babérait szaporította, És ha csak arról volna szó, hogy parlamenti beszédet arhetoi rika szempontjából ítéljünk meg, meg vagyok | győződve, hogy alig akadna e házban képviselő, j ki pártkülönbség nélkül ne érezne örömet azon, ] hogy ime mai napság mily magasra emelkedhetik egy magyar elme az ékesszólás virtuositásában. Ámde miután nekünk, képviselőknek, nem az a feladatunk első sorban, hogy egy beszéd szónoki szépségén elmerengjünk, hanem, hogy a tárgynak l lehető leghiggadtabb, lehető legtárgyilagosabb j megbirálásával és minden ferdítéstől, tűlsötét színezéstől és izgalmat keltő mozzanattól lehetőleg ment feltüntetésével a tények kérlelhetlen logikájának, igyekezzünk elérni azt, a mire a törvényhozó testület munkálkodásának érvényesítésére első sorban szüksége van: a politikai meggyőződések fejlesztését. (Helyeslés jobbfelől.) Épen azért az igen t. képviselő ur, e különben nagyon szép, rögtönzött beszéde nem nagyon alkalmas arra, hogy a politikai meggyőződések fejlesztését épen az adott helyzetben előmozdítsa. (Ügy van! jobbfelől. Mozgás balról.) Midőn az igen t. képviselő ur megütközését fejezte ki azon, hogy a reconstruált cabinet egy ] nagytekintélyű tagja pozsonyi választóihoz irt levelében egy igen fontos kérdésben egyéni nézetének ad kifejezést, oly nézetnek, melyet nem tett még magáévá sem az egész kabinet, sem az igen t. ministerelnök ur és a midőn hangsúlyozta, hogy i a reconstructio előtt olyasmi az ő nézete szerint sohasem történt, hogy a kormány egy tagja, ha volt is saját egyéni meggyőződése, azt itt a házban vagy azon kivül nyíltan, ünnepélyesen hirdette és a megoldandó kérdések sorozatába felvette volna : akkor Visi Imre igen tisztelt képviselőtársam figyelmeztette őt arra, hogy téved, mert tényleg megtörtént az, boldogult, felejthetetlen emlékű Trefort Ágost részéről. Erre az igen t. képviselő | ur csakugyan igen nemesen azt mondta : köszönöm, * tényleges tévedésre nézve szívesen fogadom el a, ! rectificatiót. Ez e<rv iffen nemes cselekedet volt. [ (Derültség a bal- és szélső balon.) En szinten kérem i a t. képviselő urat, fogadjon el tőlem is egy kis i rectificatiót némely oly tényleges tévedésére nézve, | a melybe beleesni méltóztatott akkor, midőn olya1 nokkal méltóztatott vádolni az igen t. ministerelnök j ur politikáját, sőt személyét is, a melyekben uemj csak nem vétkes, hanem épen nehéz küzdelmek közepette szolgálatot teljesített magas hivatásának | irányában, sőt nem egy tekintetben érdemeket ! szerzett magának ezen nehéz időkben a haza körül. (Élénk helyeslés jobbfelől. Felkiáltások szélső balfelől : Mikor szerezte f) Az igen t. képviselő ur ugyanis nagy számú szétágazó, részben egymással benső ellenmondásban levő vádakat és panaszokat hoz
