Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-234

160 234. országos ülásmAjns 4-én, szombaton. 1889. találni: (Igaz! Vgy van ! bal- és szélső balfelöl) nem lehet csodálni a kedélyek elkeseredettségét és addig nem lehet elvárni azt, hogy a politikai küz­delmekben az az általam is óhajtott normális állapot álljon be, a mely lehetővé tegye sok kér­désben a kölcsönös megértést; nem várható, hogy a küzdelem itt a parlamentben, a politikai életnek ezen kicsúcsosodásában az ideális magaslaton áll­jon és azon megmaradjon, ha az gyökereiben, ha az keletkezésében, ha alsóbb emeleteiben van meghamisítva és megmételyezve. (Zajos helyeslés és tetszés a hal- és szélső baloldalon.) Hogy ezeken az állapotokon segítsen, azt a t. igazságügyminis­ter úrtól elvárom. * Hasonló szempont alá esik a t. igazságügy­minister ur levelének azon része is — sajnálom, hogy nincs előttem az a levél s szószerint nem olvashatom fel az egyes részeket, mert megvallom, nem voltam arra elkészülve, hogy ma szólaljak fel, de élénk emlékezetemben tartom azt — (Hall­juk!) melyben azt mondja, hogy az előbb említett követelményen, t. i. az államhatalom teljes részre­haj latlanságán kivül a kellő embereknek a kellő helyre állítása a közélet minden ágában az erkölcsi tisztaságnak és rendnek megóvása képezi a kor­mányzati működés egyik sarkalatos alaptételét. T. ház! Nincsen az az ember, a ki ezt az elvet elméletileg tagadja, de másrészt a kormány­zat eddigi tevékenységében azt a maga szigorú­ságában megvalósítva nem láttam. (Élénk helyeslés balfelöl.) Azt a kérlelhetlen szigort a visszaéléseknek kiirtásában, azt a kérlelhetlen ellenőrzést mind­azon közegek felett, a kik közvagyont kezelnek, ezt hiába keressük a kormányzat eddigi működé­sében; s arra a viharra volt szükség, a melyet a véderőtörvényjavaslat idézett elő, hogy egyéb szük­séges változások mellett ennek a legszükségesebb változásnak kényszerítő volta is felismertessék. Bár ez a felismerés megmaradna az új cabinet tagjai lelkében akkor is, midőn már a vihar im­pressiói elmultak. (Tetszés balfelöl.) De a legsajátságosabb, t. ház, az, a mit a t, ministerelnök ur az állami administratio kérdé­sére mond. 0 nem érti, hogy mikép lehessen fenn­akadni azon, hogy a t. igazságügyminister ur az állami administratio eszméjéhez való ragaszkodást képviselői programmjába felveszi akkor is, midőn mint minister és egyszersmind mint képviselőjelölt szól, holott ez a t. ministerelnök ur programmjában nem szerepel. Mert — úgymond a ministerelnök ur — hiszen az eddigi cabinet tagjai között sem lehetett minden, nem közvetlenül megoldandó kér­désre nézve nézetegység s erre a kérdésre nézve az eddigi cabinet tagjai között is voltak nézet­eltérések. T. képviselőház! Megengedem, hogy minden egyes kérdésre nézve jegy cabinet tagjai között sem lehet teljes nézetegység; megengedem azt is — a ministerelnök úrtól halljuk, de különben is volt róla tudomásom — hogy erre a cardinalis kérdésre nézive, az administratio rendezésének kérdésére nézve is voltak az eddigi cabinet tag­jai között nézeteltérések. De valami talán mégis új a mostani helyzetben. Mert én nem emlékszem arra, hogy az eddigi cabinetnek bármely oly tagja, amelynek programmja a közigazgatás rendezé­sére nézve a ministerelnök urprogrammjával ilyen elvi ellentétben állott volna, ezt az ő egyéni pro­grammját választói előtt, vagy bármely alkalom­mal itt e házban, vagy e házon kivül a megoldandó kérdéseknek sorozatába nyilvánosan felvette volna. Nagy'különbség van a közt, t. képviselőház, a mit egy cabinetnek tagjai meggyőződésük gyanánt éreznek, de nem hirdetnek és nagy különbség van a közt, a mit ők mint elérendő czélt kitűznek. Visi Imre: Trefort említette választói előtt! Gróf Apponyi Albert: Meglehet, tény­leges tévedésekre nézve a rectificatiót szívesen elfogadom. De a t. ministerelnök ur helyzete ezzel a kérdéssel szemben, a mint ö mondja, nem válto­zott; ő ma is azt vallja, hogy csak abban az eset­ben fogna Ő az állami administratiónak eszméjé­vel megbarátkozni, hogyha a tapasztalás őt arra tanítaná, hogy az eddigi — a mint ő állítja — történelmi alapon fejlesztett administrativ rend­szerrel jó közigazgatást teremteni nem lehet. Hát t. képviselőház: kérdem én, hány évi tapasztalás szükséges a t. ministerelnök urnak e meggyőző­désre? 0 14 év óta talán mégis csak elérhetett volna odáig, hogy magának definitív véleményt alkosson; (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) vagy abban az irányban, hogy a mos­tani administrativ szervezet jó, tehát ki kell mon­dani, hogy azt fenn kell tartani; vagy abban az ér­telemben — a mint én hiszem — hogy a mostani administrativ szervezet nem jó, hogy tehát azt alapjában át kell alakítani. (Élénk helyeslés a bal­és a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, 14 évi kormányzat után azt mondani, hogy ha majd meggyőződöm arról, hogy ezen administrativ rendszer fenn nem tart­ható, akkor átlépek más administrativ rendszerre; 14 évi kormányzat után új tapasztalatokra várni; 14 évi kormányzat alatt egy hol jobbra, hol balra jóakaratú neutralitásnak álláspontját ezen kérdés­ben fentartani: ezt politikailag komoly dolognak egyáltalában nem fogadhatom el, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És a ministerelnök még hozzáteszi, hogy ámbár neki az az óhajtása, hogy a mostani administrativ rendszer legyen fentart­ható s ez a reménye: mégis összes reformjait ab­ban az irányban concipiálja, hogy azok megköny­nyítsék az átmenetet az állami administratióhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom