Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-234
234. orszAgos ülés május 4-én, szombaton. 1889. 161 Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondtam! Gróf Ápponyi Albert: Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy: a közigazgatás terén részint eszközölt, részint ezentúl eszközlendő minden reform oly természetű, hogy az akkor, mikulás állami administratio létesítésének szükségességét ő is fel fogja ismerni, nem akadályt, hanem könnyítést képezzen. (Felkiáltások a baloldalon : Ezt mondotta!) Azt hiszem, majdnem szórói-szóra idéztem szavait, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ez, azt gondolom, ismét élénk világításba helyezi azt a komolyságot, melylyel % ministerelnök ur e kérdést tárgyalja. Szivének óhajtása gyanánt bemutatja az egyik rendszer fentartását; viszont részint a létesített, részint létesítendő reformok czélja gyanánt eleinkbe állítja a másik rendszerbe való átmenetelt. Hát megengedem, hogy egy nagy elvi kérdéssel szemben elfoglalt ilyen állás mellett, ennyi komolyság mellett, ennyi elvszilárdság mellett, ennyi meggyőződési erő mellett meg lehet férni egy cabinetben mindenféle irányzattal: azon egy feltétel alatt, hogy ezen irányzatoknak egyike se érvényesüljön tényleg, hogy a reform-törekvés azon megfeneklése tovább tartson, melynek az eddigi kormányzatban szemtanúi voltunk. De ez nem tételezhető fel a reconstmált cabinet új tagjai részére; azoknak előlegezni kell azt a bizalmat, hogy a minek megvalósítását czélul tűzték ki, azt meg is valósítják. Es a miben mi eltérünk, az, hogy mig ők bona fide azt hiszik, hogy a ministerelnök urnak kormányelnöksége alatt mindezen ezélokat megvalósítani lehet: a mi meggyőződésünk az, hogy az ő múltjánál, politikai szokásánál, felfogásánál, az ő meggyökeresedett kormányzati praxisánál fogva ez az egészséges reformtörekvés az ő kormányzata mellett lehetetlen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) És megmondom, miért és ezzel kapcsolatosan megadom azt a választ is, a melyet a ministerelnök ur beszédének befejező részével provocalt. Lehetetlen azért, mert az ő kormányzatának és az általa alkotott intézményeknek és azok kezelési módjának megvan egy consequens jellege, a mely kiengesztelhetlen ellentétben áll azzal a reform-irányzattal, a mely Magyarországon, a modern jogállamnak minden garantiáját akarja életbe léptetni. A modern államnak természete, sőt magának az államnak eszméje, a jogállamnak fogalma és az annak létesítésében legelőre haladottabb nemzetek praxisa azt mutatja, hogy az állam legfőbb czéljának, a jogrend megvalósításának feltétele az, hogy egyfelől a közhatalom minden kezelőjének, minden egyes közegnek hatásköre, hatalma, felelőssége a lehető legszigorúabban jogszabályokkal legyen körülírva; hogy viszont a honpolgárok kötelességei és jogai és azoknak KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XI. KÖTET. oltalma jogszabályok által lehető legnagyobb szabatossággal legyenek biztosítva és bírói functióra képesített, birói functio teljesítésére utalt közegek által legyen oltalmazva, szigorú jogi szervezetben, mely átvonul az állam minden egyes ágazatán. Ez véget vet az önkénynek, ez biztosítja a jogrendet, ez biztosítja a tisztviselő iránti tiszteletet, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) a mely attól füffg, hogy ő csak a törvénynek — nem pedig az önkénynek végrehajtója legyen; ez biztosítja a politikai szabadságot és az intézmények kezelésének erkölcsi szigorúságát és tisztaságát, ez biztosítja szóval az egész állami organismus összhang zatos, egészséges működését. Ezen irányzat van kifejezve pártunk összes politikai törekvéseiben ; és ez a törekvés van kifejezve a t. igazságügyminister ur pozsonyi levelében is. Ha pedig végig nézünk a ministerelnök ur által teremtett összes alkotásokon, ha végig nézünk főleg azokon, amelyek iránt valódi atyai szeretettel bir — a melyeket fejleszt, képez, dédelget ma is, hát akkor azt fogjuk látni, hogy az ő összes alkotásaiban egy állandó tendentia van: a praecis jogszabályoknak mennél szűkebb körre szorítása, (Igaz! TJgy van! balfelöl) a hatáskörök és felelősségi körök jogszabály általi definitiójának elmellőzése (ügy van! a'bal- és szélső baloldalon) s e helyett az önkénynek, a tetszés szerinti kormányzásnak mennél tágabb körre kiterjesztése. (TJgy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha ennek egy példáját kivánja látni a t. képviselőház, ennek egy példánya, egy valóságos díszpéldánya, egy unicum a modern államok szerkezetében, a melyet elküklhetnek a párisi világkiállításra, (Derültség balfelöl) a modern főispán, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon) a mint a ministerelnök ur azt megalkotta. (Igaz:! TJgy van! Tetszés a bal- és szélsőbalon.) Ez a közeg — az intézményről, nem az egyénekről szólok, mert az egyének itt-ott az intézmények hiányosságát eorrigálják jó tulajdonságaikkal, más helyeken rosszabbá 1 eszik az intézményt egyéni erőszakos hajlamaikkal — (Igaz! TJgy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon) ez a közeg, a melylyel én ma, nem tekintve az egyéneket, csak az intézményt, mint olyat, foglalkozni akarok, ez a közeg odavan állítva a törvényhatóságnak élére, a nélkül, hogy hatásköre egyáltalán körül volna irva; (Igaz! TJgy a bal- és szélső balon) saját belátása szerint van '. vagy nézője a választott közegek általi közigazgatásnak, (Tetszés balfelöl) vagy pedig minden egyes esetben egyéni belátása szerint azokat félretolhatja és saját kezébe veheti az egész kormányzást. A kormánybiztosság intézménye permanentiába helyezve: ez a domináló közigazgatási eszme ma. (Helyeslésabal- és szélsőbalon ) Azok az általános kormányzati felhatalmazások, melyek csak n
