Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-234
284. országos Illés május 4-én, szombaton 1889. 159 ur azt mondja, hogy egy pontot kivéve, melyre beszéde vége íelé visszatér, tudniillik az állami administratio kérdését kivéve, nem foglaltatott abban a levélben egyetlen oly tétel sem, mely a kormányzat eddigi eljárásának tökéletesen meg ne felelne. Hát emlékeztetem a t. házat arra, a mit Horánszky t. barátom e helyről a vita elején mondott. Az a pozsonyi programmlevél bizonyos általános jellegű politikai kijelentéseket tartalmaz, melyek, megengedem, talán többféle magyarázatot tesznek lehetővé ; de ha egy önérzetes, politikai jellemmel biró férfi a részéről, mint a minőnek az igazságügyminister urat ismerjük, ily nyilatkozatok téteknek: akkor az ily nyilatkozatok tartalmát meghatározza annak a férfiúnak egész politikai multj'a, meghatározzák azok a korábbi nyilatkozatok, melyek a mostani programmjában általánosságban érintett kérdésekre vonatkoznak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És azt talán nem fogják tagadni, hiszen a ház naplója tanúskodik róla s mindnyájunk élénk emlékezetében áll, hogy a t. igazságügyminister ur azokat az általános politikai elveket, melyekről a ministerelnök ur azt mondja, hogy azok teljesen eongruensek a kormány eddigi eljárásával, évek hosszú során át mindig akként alkalmazta, hogy az elvek consequentiája kényszerítette őt arra, hogy a kormányzatnak majdnem minden egyes tényével szemben az éles oppositio terére álljon. T. ház! Nem csupán az intézmények megalkotásának terén forgott és forog fenn köztünk és a t.kormányközi mélyreható differentia.Abban amultban, a melynek ellenzéki küzdelmeiből a mostani igazságügyminister ur oly nagy és dicső részt vindicálhat magának, nem csupán a kormány által a ház asztalára letett törvényjavaslatok, az általa contemplált alkotások és intézmények ellen léptünk fel erélyesen, hanem ép oly károsnak, sőt tán még károsabbnak, mint azon intézmények fonákságait és hiánvait, tartottuk az országra nézve azt a kormányzati szellemet, mely az intézmények alkalmazásában nyilvánult. (Zajos helyeslés a balés szélső balon.) És midőn én a cabinet egy tagjának választóihoz intézett programmszeríí nyilatkozatában azt olvasom, hogy a helyes kormányzat egyik főjellege, melynek érvényesítésére törekedni fog, mint a hogy törekedett az ellenzéki padokon, az, hogy az állam működésének jótékonysága egyenletes módon oszoljék meg minden honpolgár közt, hogy az állam lépjen annak a magasztos részrehajlatlanságnakpiedestáljára, hol csak honpolgárt és honpolgárt ismer és nem tekinti, ki a hatalmas és ki a hatalom nélküli, ki a befolyásos és ki a befolyás nélküli, ki a kormánypárti és ki az ellenzéki,. .. (Zajos helyeslés abal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Ez a programml Hosszantartó zaj) — akkor aztán, t. ház, lehetetlen vissza nem emlékezni arra, hogy a cabinetnek éveken át folytatott működése, kormányzati maximája, ezen elvnek épen ellenkezője volt. (Zajoshelyeslésabal- és szélső balon, ellenmondás jobbfelöl.) Igenis, t. ház, vannak ebben az országban egész megyék, hol a közigazgatás egész tevékenységén végig vonul az a tendentia, a választások közötti időközben az állam egész súlyát, az administratio által osztható kegyeknek összes malasztját, az általa egyes honpolgárokra róható secaturáknak egész súlyát szétosztani a szerint, a mint egyeseka képviselőválasztásoknál kormánypártiak, vagy ellenzékiek. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balfelöl. Elénk ellenmondás jobbfélöl.) Ez, t. ház, igy van és ha már ezen tárgynál vagyok, bátor leszek a t. igazságügyminister urnak programmnyilatkozatához egy megjegyzést fűzni. Sajnálom, hogy nincs jelen, de hiszem, fog erről tudomást szerezni. Hoitsy Pál: A ministerelnök ur sincs itt, pedig kötelessége volna. (Zaj. Egy hang szélső balfelől: Bujdosik!) Justh Gyula: Bár sohase jönne!! (Derültség.) Gróf Apponyi Albert: A t. igazságügyminister ur sokszor említett programmlevelében azt mondja, hogy a parlamentben a parlamenti élet természete szerint a pártokra oszlásnak megvan a maga jogosultsága és a pártok közti küzdelem is az alkotmányos élet természetében rejlik; kell azonban, hogy legyenek a pártok közt találkozási pontok ; kell, hogy legyen közös tér, a melyen egymást megérthetik; kell, hogy legyenek kérdések, a melyekben vállvetve működhetnek. T. ház! Ez tökéletesen igaz. Hogy mi erre a felfogásra a leghajlandóbbak vagyunk, azt ellenzéki működésünk számos éven át nem egyszer, de sokszor kimutatta; azonban t. ház, van annak, hogy a pártok közt ezen normális, a kölcsönös méltánylást és megértést lehetővé tevő viszony fennálljon, hogy bizonyos kérdésekben, bizonyos nagy nemzeti kérdésekben vállvetve működhessünk, egy nagy feltétele és ez az, hogy a pártok közti küzdelem annak minden phasisában loyális legyen. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És addig, t. ház, mig az országnak nagy részében — vannak az országnak oly részei, melyekre ez a vád az illető megyék és városok élén álló egyéneknek tiszteletreméltó tulajdonainál fogva nem érvényesül — a politikai küzdelmek terén valóságos ököljog uralkodik az ellenzékkel szemben, (Igaz! Ugy van! bal- Isö balfelől) addig, mig a választók összeírásától kezdve egészen a leszavazásig és egészen az igazolási eljárásig a hatalommal szemben álló pártra nézve minden meg van engedve a hatalom közegeinek, (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfelöl. Elénk ellenmondás jobbfelől) igazságot pedig sohasem lehet
