Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-232

232. országos ülés május 2-án, csütörtökön. 1889. 101 lugosi királyi törvényszék, királyi ügyészség és területéhez tartozó királyi járásbíróságok kezelőszemélyzetének Szathmáry Miklós, — a nagyváradi királyi törvényszék, királyi járásbíróság és királyi ügyészség kezelő tisztviselő karának Arany László ; — a módosi királyi járásbíróság segéd és kezelő személyzetének Csávosy Béla képviselő által leadott kérvényét, melyben fizetésük és lakbérük felemelése, 10-ed, illetve 5-öd éves pótléknak megadktása és szolgálati pragmatica megalkotása iránt kérelmeznek. A magyarországi bányakapitányságok tisztviselőinek gróf Teleki Gréza képviselő által beadott kérvényét, melyben fizetéseik aránylagos javításáért esedeznek. Dudás István konstantinápolyi lakosnak Orbán Balázs képviselő által beadott kérvényét, melyben Mayer dunapentelei esalád elleni követelésének behajthatása tárgyában kérelmez. Minden feliratok és kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén bejelentve, következik a napirend, úgymint a közigazgatási, közgazdasági; pénzügyi, mezőrendőrségi és a HorvátSzlavonországokkal megújítandó pénzügyi egyezmény létesítése végett kiküldendő országos bizottságba hiányzó egy-egy tagnak választása. A szavazásnál a horvát képviselő urak csupán a közgazdasági és pénzügyi bizottságba választanak, igy tehát csak az azokba választandó tagokra fogják szavazataikat beadni. Kérem a t. ház tagjait, méltóztassanak szavazatlapjaikat a ház asztalán lévő vederbe elhelyezni. A névsort Tibád Antal jegyző úr fogja olvasni, a távollevőket podig Nagy István jegyző ur fogja jegyezni. Tibád Antal jegyző (olvassa a névsort). Elnök: A jegyző urak a beadott szavazatok összeszámítására utasíttatnak azzal, hogy ez iránt jelentésüket az ülés végén megtegyék. Következik a napirend második tárgya: az 1889. évi költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Jelesen pedig ki következik szólásra? Nagy István jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond: Mélyen t. képviselőház! Midőn egy oly költségvetés fekszik a t. ház asztalán, melynek kiadási tétele 355.015,843 forint, nagyon természetesnek kell találnia a t. háznak, hogy képviselői hivatásomnál fogva bírálat tárgyává teszem a jelenlegi kormány politikáját, hogy vájjon lehetséges-e nyugodt szívvel és lélekkel ezt az óriási összeget részére megszavazni, igen vagy nem?. Mindenekelőtt szükséges, hogy kiterjeszkedjem a ministerelnök urnak a külügyekre befolyást gyakorló politikájára, és itt mély alázattal bocsánatot kell kérnem a mélyen t. háztól, ha kijelentésem egyes t. képviselő urak visszatetszésével találkoznék. De tekintve azt, hogy engem a jelen külügyi politika meg nem nyugtat, hogy nekem egyénileg aggodalmaim vannak azzal szemben, népképviselői kötelességemből kifolyólag ezen aggodalmakat itt a mélyen t. ház plenumában elmondani, azt hiszem, legszentebb kötelességem. Mélyen t, képviselőház! Én csak olyan emberrel kötök szövetséget, a ki semmi tekintetben az én telkemre nem aspirál, a ki engem véd és a kit én is védek a magántulajdon jogaiban, a vagyonnak tisztaságában. Azt hiszem, nincs a t. háznak egyetlenegy tagja sem, a ki nem tudná, nem érezné, hogy van Olaszországban egy hatalmas párt, mely a mi Felséges urunk, apostoli királyunk császári jogai alatt levő örökös tartományok egy részére, déli Tirolra és az olasz tartományokra áhítozik, hogy csak az időt, a pillanatot várja, midőn erre rátörhet, hogy azt el is vegye. Mert az olasz népnek az a szerencse jutott osztályrészül e század második felében, hogy rendesen csakúgy szedte össze magát, önerejének minden nagyobb megfeszítése nélkül, mások támogatása, alapján. Én tehát a t. ministerelnök urnak azt a külügyi politikáját, hogy Olaszországgal szövetkezett, hazámra és az örökös tartományokra a közel jövőben bekövetkezhető európai rázkódtatásokkal szemben egészséges dolognak nem tartom. A mi már most NémeTörszággal kötött szövetségünket illeti, engedje meg a mélyen t. ház, hogy e részben is elmondhassam aggodalmaimat. Tudvalevő dolog, hogy a német szövetségből minekünk juthat osztályrészül bizonyos óriási feladat, a mely bekövetkezik akkor, ha majd a franczia nemzet a világszabadság zászlajával kezében a revanche-háborúra megindul; a mi vérünket és a mi pénzünket a német érdekek megvédéseért a szabadságra hivatott népek ellen fogják feláldozni. De attól tartok, mélyen t. képviselőház, hogy ha majd egy nagyobb probléma megoldása fog felszínre kerülni, a midőn Magyarország és Áustria felett a lét vagy nem lét kérdésének koczkája eldől, akkor olyan politikát fognak ott űzni, a milyet űztek a franczia hadjárat alkalmával, mikor azt mondották Berlinben, hogy „franczia nemzet, nem ellened viselünk háborút, hanem a császár ellen." És a midőn a császár Sedánnálátadta kardját, meghajolt, megbukott, azt mondták: „A császárral már elszámoltunk, most már veied számolunk." És ez a dicső nemzet, a melytől mindenfelé szállott a szabadság áldást osztó levegője, öt milliárd hadisarczot fizetett. Attól tartok, hogy itt is be fog következni az, hogy midőn nekünk az éjszaki coloszszal okvetlenül meg kell verekednünk, mert ezt a létfen-