Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

Qg 206. országos ülés märezins 19-én, kedden. 1889. törvényesen a parlament többségének akarata következtében (Nagy zaj a szélső haloldalon. Halljuk ! Halljuk!) a király jóváNagyásával Magyarország ministerelnöki székében ül. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy ül! Nem is reá mondta! Mettemichre mondta! Nagy zaj.) Arról, a ki tényleg ebben a székben ül, nincs joga igy nyilatkozni. (Élénk helyeslés jobbfélöl. Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Mettemichről szólt!) Méltóztassék megengedni, én is csak értek magyarul. Ez.'akárhogy volt is mondva, egyenes czélzás volt a ministerelnök úrra. (Igaz! Ugy van! jobbfélöl. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Ha nem ugy értette a képviselő ur, (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Nem!) tessék ezt kijelenteni, én szívesen veszem tudomásul. De mivel ezélzást láttam benne, kötelességem volt észrevételeimet megtenni (Élénk helyeslés jobbfelöl) és csak azért nem élek rendreutasítással, mert a mint látom, a képviselő urak ezt ugy értik, hogy Metterniehre volt mondva. (Bei ültség és tetszés a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Compagnie-Geschäft! (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: T. ház! (Halljuk!) A ministerelnök úrral szemben nyilatkozott az utcza, nyilatkozott a nemzet. Legjobb hitein, meggyőződésem szerint ő nincs többé hivatva arra, hogy szolgálatokat tehessen még nemzetének a közügyek terén. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Menjen a ministerelnök ur addig, a mig mehet, menjen addig, a mig nem menesztetik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Menjen a ministerelnök ur ! Ez lesz az utolsó szolgálat, a mit tehet hazájának, talán a legnagyobb mindazok között, a melyeket tett. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Menjen, nehogy oly állapot következzék be, a mikor még oka lesz engem tartani jóakarójának, a ki folytonosan unszolta őt arra, hogy mondjon le. (Derültség jobbfélöl. Helyeslés és te'szés a szélső baloldalon.) És ne hivalkodjék a ministerelnök ur azzal a többséggel, a mely őt támogatja; ne hivalkodjék azzal, hogy bár nem a viták, de a szavazások alkalmával mindig övé a győzelem. Hiszen tudjuk azt a történetből régen és jól, hogy ott, a hol az elvek felett folyik a küzdelem, mindig az elvtelenség viszi el a pálmát. (Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Ott, a hol kitörnek a vallási háborúk, nem ez vagy az a hit dönti el a győzelmet erre vagy arra, hanem eldöntik a condottierik, a kiknek nincs egyéb hitük, mint a pénz, a melylyel megfizettetik szolgála,t&ik&t.(Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Nagy mozgás és felkiáltások jobb ról: Rendre!) Elnök: (Csenget.) T.ház! Ebben a képviselőházban egyik képviselő semmivel sem ér többet a másiknál (Felkiáltások a szélső baloldalon: A vallásháborúról beszél!) és ennek következtében kénytelen vagyok a képviselő urat az oly ezélzások miatt, a melyeket a többséggel szemben ily módon használ, rendreutasítani. (Zajos helyeslés jobbfélöl és felkiáltások : Éljen az elnök ! Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Hoitsy! Nagy zaj. Tisza Kálmán ministerelnök a terembe lép. Felkiáltások a szélső baloldalon : Hoch ! Hoch!) Orbán Balázs: Itt a halálmadár ! (Derültség a szélső baloldalon. Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Rendre!) Hoitsy Pál: Ha van valami, a mit sajnálni kell, t. képviselőház, ugy ez az, hogy odáig érlelődtek Magyarországon az állapotok, hogy sem az elvek harczát, még ha meg is mondom, hogy a vallásháború alkalmával történt, sem a condottierikat nem lehet említeni a nélkül, hogy ez czélzásnak ne vétessék. (Élénk derültség, helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a szakaszokat. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Mikor valaki igy kezdi: hasztalan hivalkodik a ministerelnök ur a maga többségével — és azután mondja azokat, a miket Hoitsy képviselő ur mondott, akkor minden ember érzi azt, hogy mire czélzott. (Zajos helyeslés jobbfélöl.) Vadnay Andor képviselő ur kíván személyes megtámad tatás következtében szólani s igy őt illeti a szó. Vadnay Andor: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hoitsy Pál képviselő ur felszólalalása elején azzal a kifejezéssel élt ellenem, hogy én a király kegyelmi jogai iránt elfogult vagyok s ezért vállalkozom védeni ő Felsége egyéb felségjogait. Erre a gyanúsításra én azonnal válaszolni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Tenni kívánom ezt, t. ház, nem a saját érdekemben, mert én arra Hoitsy képviselő úrral szemben nem szorultam, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon) hanem tenni kívánom a parlamenti tárgyalás tisztességének fentartása érdekében. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső balról: Oh, oh! ezt Vadnay mondja!) Deák Ferencz (Felkiáltások a szélső baloldalról: Ne vegye a szájába! A jobboldalról: Halljuk! Halljuk!) 1843-ban azon alkalomból, hogy őt kehidai magányából Kossuth elszólította az ő reformterveinek védelmére, Széchenyi támadásaival szemben, Kolozsvárott a neki és Vörösmarthy Mihálynak fáklyás-zenét adó ifjúság előtt többek közt a következő kijelentést tette .... Gróf Károlyi Gábor: Ezt Deák tette! (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Vadnay Andor: „Egyre figyelmeztetlek titeket. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Óvakodjatok a gyanúsításoktól és mindenekfelett a mások őszinte meggyőződését, intentióját érintő politikai * gyanúsítástól, mert ennél nemtelenebb fegyvere