Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

'206. országos fiUs iiiáreztus 19-én, kedden. 188!), 9 7 nincs az emberi észnek." (Élénk helyeslés a jobb oldalon. Mozgás a szélső balon.) Nem azért újítom fel, t. ház, Deák Ferencz e kijelentését, mintha ez abban az időben tőle helyén való lett volna, mert a későbbi szomorú események (Zaj és felkiáltások balfelöl: Ez nem személyes kérdés ! Halljuk ! Halljuk ! a jobbóldalon) Széchenyi látnoki szellemének jóslatait egytőlegyig nagyon is igazolták ; hanem felújítom azt a benne rejlő örök igazságért. Hoitsy képviselő ur (Éljenzés a szélső baloldalon) megjegyezhetné magának és lelkébe véshetné egész nyilvános carrierje tartamára, hogy a ki másokat és másoknak szavait, jellemét, meggyőződését és működését gyanúsítja : sohasem fogja megtalálni azokban azt, a mi valósággal bennük foglaltatik; de okvetlenül mindig megtalálja azt, a mit bennük keres. (Mozgás balfelől.) Valóban, t. ház, az emberi észnek a gyanúsításnál nemtelenebb fegyvere alig van. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Az én önérzetem azonban (Derültség a szélső baloldalon) sokkal erősebb ; öntudatom sokkal tisztább és nyugodtabb, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy mozgás és nyugtalanság szélső balfelől) hogysem ilyen silány, ilyen egy igaz férfiú kezébe nem i* illő fegyverrel szemben, akármily védekezést szükségesnek tartanék. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy mozgás és nyugtalanság szélső balfelől.) Hoitsy Pál: Csak két szót szólok, t. ház, (Hal'juk! Halljuk!) Mindenki, a ki hallotta, tudhatja, hogy gyanúsítással Vadnay Andor urat nem illettem. Ha ő annak vette, az csak privát nézete lehet; nekem nem volt szándékomban őt gyanúsítani. Hogy ő mit tart és mit nem tart nemtelen fegyvernek . . . Vadnay Andor: Deák Ferencz! Hoitsy Pál: Hogy mit mondott Deák Ferencz és mit mond '6, (Derültség és felkiáltások szélső baljelöl: Nagy különbség!) hogy milyen felfogása van a parlamenti tanácskozások tisztességére, nem tartozik reám, (Felkiáltások szélső balfelöl: Deák nem volt renegát) hogy én mit válaszszak magamnak dewise-ül egész életemre: ezt sohasem fogom a képviselő urtóí tanulni. (Élénk helyeslés a szélső balfelől. Zaj a jobboldalon.) Nagy István jegyző: Győry Elek! (FelMáltások a szélső balfelöl: Holnap ! Ma, interpellatio is van! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Győry Elek : T. ház! Miután interpellatio van bejelentve, nem tudom, kivánja-e t. ház, hogy most szóljak. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Holnap! Zaj.) Elnök: T. ház ! A házszabályok az interpellatiók előadására a tanácskozáson kiviili időt állapítják meg. Most még egy óra sincs; két óráig tartanak a tanácskozások, a házszabályok értelKÉPVH. NAPLÓ 1887—92. X. KÖTET. méhen tehát nem vagyok jogosítva a tanácskozást félbeszakítani. (Helyeslés.) Győry Elek: T. ház! Én is arról a szellemről, arról az irányról akarok főleg szólani, a melylyel Hoitsy t. barátom végezte beszédét és remélem, nem fogok azzal annyi félreértésre okot adni és nem fogom magamat oly magyarázatoknak kitenni, melyekben ő részesült, de a melyekre való törekvés, azt hiszem, esze-ágában sem volt. A 25. §. szerintem a legkiválóbb, legjellemzőbb és a dolog valódi mivoltát a legjobban eláruló szakasza e törvényjavaslatnak. (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső balon: Nem szabad fenyegetni! Rendre! Rendre! Elnök csenget) T. ház! ismételten azon kell kezdenem, mert ugy látszik a közbejött incidens folytán nem értettek meg, hogy a 25. §-t tartom én a legkiválóbb, legjellemzőbb és mindenesetre > a valódi mivoltát a legjobban eláruló szakasznak e törvényjavaslatban azon irányra és szellemre nézve, a mely ellen tiltakozni már az általános tárgyalás alkalmával kötelességemnek tartottam; azon irány és szellemre nézve, a mely majd rejtve, majd nyíltan nemzeti életünknek sokszor igen nagy gonddal, íáradsággal, tűrés és szenvedéssel ápolt mezején vakandok módjára folytatja munkáját; a mely, midőn rejtve működik, altatás és félrevezetés; midőn pedig — alkalmasnak találva a helyet és az időt — felbukkan: jogtagadás, centrálisaik), germanisatio és rendőri állam; (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon) a mely mindannyiszor, valahányszor a nemzetnek tétlensége vagy apathiája megengedi, hogy ismét felüsse fejét, az ellen, a mit a nemzet eddig kitartással, éber lélekkel megtartott, vagy kivívott magának, attól el- vagy visszafordul. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, a ki ezt látja, tudja, érzi, igaza van Hoitsy t. képviselőtársamnak, annak kötelessége útját állani itt e házban és másoknak e házon kivül a hazában. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezt teszsziik, t. ház, mi, midőn azoknak, a kik nem látnak, vagy látni nem akarnak és a kik nem hallanak, vagy hallani nem akarnak és a kik — megengedem öntudatlanul — azon reactionarins szellemnek útját egyengetik: mintegy sorakozva azt kiáltjuk, hogy : „Ne tovább!" (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezt teszik a házon kivül is a hazában azok az ifjak s a nép többi ezrei, a kik oda zúgják önöknek, hogy ne tovább! (Ugy van! a szélső baloldalon.) És midőn önök azt mondják, hogy itt rendetlenkedés van, a midőn a legszentebb kötelesség teljesítését összekeverik a rendetlenség fogalmával; midőn száz esztendeig csudálkoznak azon, mint Asbóth János képviselő ur is, hogy az egész nemzet felháborodott és a midőn a nemzet egy egész mozgalmát kicsinylik, ne higyjék, hogy ezzel el lehet némítani e szót, mely (Ugy van! Ugy van! 18