Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-205
52 205. országos ülés márczlns 18-án, hétfőn. 1889. ben javadalmazásuknak kellő mértékben való felemeltetéseért esedeznek. Bemutatom végre a homonnai államilag segélyezett polgári iskola tantestületének Szirmay Pál képviselő által beadott kérvényét, melyben az 1885. évi XI. törvényczikknek az állami polgári iskolai tanítókra való kiterjesztéseért kérelmez. Mindezen kérvények tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Dárdai Sándor jegyző: Széll Ákos, az állandó igazoló bizottság előadója! Széll Ákos: T. ház! (Halljuk!) Az állandó igazoló bizottság nevében tisztelettel jelentein, hogy Szathmáry Miklós, Krassó-Szörénymegye oraviczai választó-kerületében megválasztott képviselőnek megbizó-levelét a bizottság átvizsgálta s minthogy a választási jegyzőkönyv a törvény rendeletének ugy tartalmilag, mint alakilag megfelel, nevezett képviselő urat a harmincz napi kérvényezési jog fentartása mellett igazolta. (Helyeslés.) Elnök: Az állandó igazoló bizottság jelentésének alapján Szathmáry Miklós, Krassó-Szörénymegye oraviczai kerületében megválasztott országgyűlési képviselő a 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek jelentetik ki és a IV. osztályba soroztatik. Több jelentés nem lévén, következik a napirend: a „véderőről" szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, jelesen a 24 — 25. §-ok és az azokra vonatkozó határozati javaslatok tárgyalása. Nagy István jegyző: Szederkényi Nándor ! Szederkényi Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt számot adnék arról, hogy a vita harmadik havi folyamának végén miért veszem igénybe szólásjogomat, Meltzl Oszkár Nagy-Szeben városa képviselőjével kell egy pár szóval végeznem, a ki múltkori beszédében (Halljuk! Halljuk!) élesen apostrophálva bennünket, mint e törvényjavaslat ellen egyesült ellenzéket, jónak látta minket „Sehulverein"-os felsőbbsége érzetében még meg is dorgálni. Meg kell jegyeznem, hogy nem hiszem — és tudom is, hogy ugy van — hogy Erdély németajkú polgársága mind rokonérzemiíí Meltzl Oszkár képviselő úrral, de nem hiszem azt sem, hogy Erdély németajkú polgárai mindnyájan Szeben vármegyében e törvényjavaslat mellett és Meltzl Oszkár képviselő úrral tarta. nának, ha más szempontból nem, már a paedagogia szempontjából sein'és igy megjegyzésem nem ezekre vonatkozik, hanem csak Meltzl képviselő úrra és elvtársaira. (Halljuk! Halljuk!) Mi e házban sokszor tanúi voltunk olyan jelenetnek, hogy midőn Szeben vidéke „Sebulverein"-os törekvése és hazaellenes támadásai e házban napirenden voltak, a t. ministerelnök ur mindig magának tartotta fenn az első szót, hogy ezekkel szemben sziporkázó és fenyegető phrasisokkal az országot védelmezze és megmentse. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Akkor ők mosolyogva hallgatták ezt és mi tapsolva fogadtuk, mert a fellépésnek őszinteségében és következetességében hittünk és reméltünk; (Ugy van! a szélsőbalon) ma Meltzl Oszkár képviselő ur mosolyoghat reánk méltán, mert nem ő, hanem mi vagyunk a megcsalatottak ; (Helyeslés a szélső baloldalon) mert most már tudjuk, hogy azok a sziporkázó phrasisok nem voltak egyebek, mint magasra küldött röppentyűk, hogy azoknak czifra és szerte ömlő fénye szemeinket és az ország szemét elkápráztassa. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most már látjuk, hogy T e javaslatnak épen ezen intézkedése folytán Meltzl Oszkár képviselő ur és „Schulverein" os társai méltán ölelhetik keblükre Tisza Kálmán ministerelnök urat, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert ez az ő kedves társuk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha nem volna egyéb, t. ház, ez már magában is elegendő indok volna arra, hogy midőn Meltzl Oszkár képviselő ur és Schulvereinos társai védelmezik a javaslatot, az ellenzék vállvetve álljon szembe az ország érdekeit mélyen sértő törvényjavaslat káros hatása ellenében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És most áttérek, t. ház, arra, hogy harmadfél hónapon át tartott tárgyalás után miért veszem igénybe szólási jogomat. (Halljuk! Halljuk!) Ha a régi magyar alkotmányos gyakorlat szerint a szavazatokat nem számítanák, hanem mérlegelnék, nyugodtan adhatnám egyszerűen szavazatomat, mert érveink súlya az ország közvéleményével párosulva, számunk kisebbsége daczára, a mérleget részünkre billentené le ; (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) de ma a szavazatokat nem mérlegelik, hanem számlálják, kötelességünk tehát és nekem is kötelességem, hogy a győzelmet, ha egyébként nem, legalább erkölcsileg magunknak biztosítsam és azt teszem, a mit a régi katona, ki mert kardja rövidebb volt, megtoldotta egy lépéssel. Én is megtoldom azt egy indokolással. (Halljuk ! Halljuk!) Azt tehetném, a mit az egykori római polgár tett, midőn a fórumon szavazatát adta; azt irta reá: elvetem a javaslatot, mert a köztársaság java kívánja; elmondhatnám én is, hogy elvetem a törvényjavaslatot, mert az ország érdeke kívánja ; de vizsgálnom kell azt is, hogy a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, midőn az országnak oly fontos .érdekei, culturális, társadalmi, közjogi és állami feltételei mind érintve vannak, hogy vájjon ezen nagy kérdéseknél nem marad-e még egy rés, mely betöltetlen, még egy háttér, mely kellő megvilágítást ne nyert volna. S ha jelen beszédemmel e
