Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-204

44 204. országos ölés márczins 16-án, szombaton. 1SSÍ). ezért elismeréssel vagyok iránta, mert kötelességét j teljesítette akkor, midőn választóit a támadással szemben megvédeni iparkodott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azonban a t. képviselő urnak felszólalásából azon consequentiát vonom le, (Halljuk! Halljuk!) a mit már az előbb is mondtam, hogy akkor tegyék önök mindnyájan azt, hogy legyenek figyelmesek, legyenek előzékenyek választóik iránt; teljesítsék kötelességüket, feleljenek megmindazon Ígéreteknek, melyeket a választások napjai előtt oly hiven és készséggel tettek és hajoljanak azoknak felszólítására, kik most önökhöz fordulnak, hogy ezt a 25. §-t ne szavazzák meg és hogy ezzel teljesítsék a haza és nemzet iránti kötelességüket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az imént felelt Berzeviczy államtitkár ur Mocsáry Lajos t. képviselőtársamnak. De bármint iparkodott is magát tisztázni, felszólalásából csak az jött ki, hogy Mocsáry képviselő úrral szemben gúnyosan említette fel, hogy őt az oláhok választották meg s Doda Traján helyét foglalja el. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, t. ház, őszintén, hogy én magyar ember vagyok ugyan, de ha nekem mondaná valaki azt, hogy engem oláhok választottak, mint Mocsáry képviselő urat: ezt nem szégyelném. Meg is mondom, miért. (Halljuk! Halljuk!) Azért, t. ház, mert azon választók — a mint ezt megbízó leveléből fel is olvasta — szabad kezet engedtek neki arra, hogy a hazának, a nem zetnek, az alkotmánynak saját belátása szerint keljen itt védelmére. (Halljuk! Halljuk!) Mocsáry képviselő ur be is bizonyította mai beszédével, hogy csakugyan teljesíti is ezt a kötelességét, még pedig ugy, a mint mi itt egytől-egyig óhajtjuk ezt teljesíteni, (ügy van! a szélső baloldalon) mert ő is csak akkor hiszi biztosítva e hazának jövőjét, dicsőségét és nagyságát, ha az önálló hadsereg létesíttetik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nincs tehát sem a túloldalon, sem másutt senkinek oka arra, hogy ő vele olyan lenézőleg bánjon. (Ugy van! a baloldalon.) De hozzá teszem meg azt is, hogy sokkal nagyobb dicsőség lenne önök közül különösen azokra nézve, a kiket Erdélyből szinten az oláhok küldtek ide (Ugy van! a szélső baloldalon) és a kik számra nézve vannak körülbelől 30-an 35-en, ha követnék az ő példáját; mert higyjék el, hogy ekkor az ország „éljen"-t kiáltana önöknek. (Tetszés a szélső baloldalon.) Es még önök gúnyolódnak ! Hiszen igaz, hogy annak a 30—35 embernek nem került pénzébe a mandátum, mert egy főispáni parancs, egy szolgabírói intézkedés, sőt egy falusi jegyző felszólítása ía elégséges volna arra, hogy mint juhokat hajtsa be azokat az oláh választó-polgárokat. (Ugy van! a szélső baloldalon. Élénk ellenmondások és mozgás jobbfelöl.) Ábrányi Emil: Ez ugy van! Ezt én tapasztalásból is tudom. Elnök; Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék itt a parlamentben a választópolgárokról így nyilatkozni. Ez eddig itt nem volt szokásban és nem is járja. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Dobay Antal: Én csak tapasztalatomat és saját nézetemet mondtam el. Igen természetes tehát, hogy azon előzmények után, melyeket felhoztam, igen könnyen következtethet bárki arra, hogy én ezen törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés szélső baloldalon.) Sőt igen különösnek tartom, hogy akadt magyar ember, magyar minister, a ki ilyen törvényjavaslatot terjeszthetett a ház elé. (Ugy van! a szélső baloldalon) De van erre nekem egy rövid megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) Meglehet, hogy ez nem egykét szóból fog állani; de mégis elmondom. (Halljuk!) Igen sok idő, 14 év kellett arra, hogy Tisza Kálmán ministerelnök annyira trainirozzon egy pártot s olyan ministeri sort alakítson, a milyenhez most szerencsénk, vagy talán szerencsétlenségünk van. (Derültség a szélső baloldalon.) Nekem Tisza Kálmán ministerelnök és képviselő urat rég van már szerencsém ismerni. Természetes, hogy ezzel nem azt akarom mondani, hogy Tisza Kálmán ur engem is ismer, mert sokkal kisebb pont voltam és vagyok, most is, hogysem ismerhetne. Még kisebb pont voltam akkor, mikor a fusio alkalmával szerencsém volt e ház tagjának lehetni. De t. ház, én akkor nem azon a párton ültem, (A baloldal felé matat) hanem itt a legszélsőbb baloldalon, a negyedik padban legszélről. (Éljenzés a szélső balon.) Elég az hozzá, ismertem már akkor Tisza Kálmán urat — bocsánatot kérek, ha vissza megyek a rég történtekre, de hát a túloldalon is használták e fegyvert, tehát nekem is szabad (Helyeslés a szélső baloldalon) — ismertem Tisza Kálmán urat, mint a balközép vezérét. Akkor nagyobb számban ültek ott a baloldalon és megvallom, elmondom azt is, hogy én daczára annak, hogy ezen AZ oldalon ültem, azokat az eszméket is, melyeket onnan hallottam felemlíteni, olyanoknak találtam, a melyek csakugyan a haza és a nemzet jobblétének elősegítésére, az alkotmánynak pedig szélesbítésére szolgálnak, Engem Tisza Kálmán ur lekötelezett; roppant tisztelője voltam, olyannyira, hogy mikor a fusionálás következtében a ministerelnöki székbe jutott és kormányt alkotott, összevesztem a czimboráimmal, (Derültség) azért, mert én azt mondtam, hogy ime, elérte Magyarország, a mit óhajtott, megérjük, hogy Magyarország dicső és hatalmas lesz, mert Tisza Kálmán a ministerelnöke. Igaz, hogy én akkor fiatalabb ember voltam, (Élénk derültség) sőt mondhatom, fiatal ember voltam, mert annak