Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-204

204. országos ülés márczios 16-án, szombaton. 1880. 45 már 16--17 éve. (Egy hang jobbfelöl: Most is fiatal! Derültség.) Elkezdték, mint a vén huszár szokott bánni az ujonczczal- Te rekruta, (Derültség) még te mersz ilyet beszélni? Ki vagy te, mi vagy te? (Derültség.) Te mered mondani, hogy Tisza Kálmán ministerelnök megmenti a hazát a veszedelemtől és kivívja az alkotmányt oly magas mérvben, a minőben a nemzet csak kívánhatja? (Egy hang jobbfelöl: Ki volt az?) Meg is mondom a nevöket. (Halljuk! Halljuk!) Ott volt Csiky Sanyi bátyám (Éljenzés a szélső baloldalon. Derültség) ott volt Patay Pista bátyám, (Éljenzés a szélső haloldalon. Élénk derültség) ott volt Gál Miska bátyám; tiszteltem, szerettem, mint erős talapzatát a magyar alkotmánynak. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Ok azt mondták nekem: öcsém, Mítelen vagy a párthoz, vezekelj, egy hétig nem fogsz velünk ebédelni. (Hosszantartó zajos derültség.) Ez annál nehezebb volt nekem, mert Patay Pista bátyámnál voltam koszton (Egy hang jobbfelől: Jó koszt volt-e ? Zajos derültség) és olyan magyar kosztot adott, hogy el merem mondani, hogy annál különb széles ez országban nincs. (Hosszan tartó zajos derültség.) Igaz, hogy nem korcsmai koszt volt, a mint Meltzl képviselő ur mondta, hogy itt korcsmai módon viseljük magunkat. Elég az hozzá, vártam azt a nagy jövőt, azt a szép jövőt, mely hazánk, nemzetünk alkotmányára meghozza azt a dicső, fényes időt. (Halljuk! Halljuk!) Csakhamar jöttek a választások; de azt láttam, hogy nemhogy előbbre vitte volna a ministerelnök ur az állapotokat és azt a kicsit, a mit a nagy emlékű Deák Ferencz egyezség utján megtartott a nemzet javára és kieszközölt, tovább terjesztette volna, hanem azt vettem észre, hogy mindinkább behúzza vitorláit, csorbítja az alkotmányt és láttam, hogy roppantul csalódtam azon hazafiban, a kinél jobb magyart nem képzeltem. Mondom, már 14 évvel ezelőtt gondolkozott ő azon, mi által teheti a legjobb szolgálatot Austriának és mivel okozhatja a legnagyobb kárt a nemzetnek. Itt van most ez a törvényjavaslat és ezzel csak ugy állhatott elő, hogy teremtett magának egy nagy pártot, azt jól trainirozta és azt mondta nekik: barátaim, én nem kívánom, hogy gondolkozzatok, hogy cselekedjetek, csak azt az egyet kívánom, hogy engedelmeskedjetek és engem tüzön-vizen, árkon-bokron keresztül kövessetek és szavazzatok. (Ugy van! a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl.) Ez be is következett. És alakított egy ministeriumot. Legelőször a honvédelmi minister urat kell megemlítenem, mert legközelebbről ő van érdekelve. (Halljuk ! Halljuk!) Előre is mondhatom, hogy én sérteni nem akarok, hogy én a honvédelmi minister urnak igen nagy tisztelője vagyok, mert elismerem, hogy abban az iskolában, melyben ő nevelkedett, különb embert nevelni nem lehetett. (Élénk derültség.) Biztos vagyok arról, hogy akármikor szükséges lesz, mint katona, megállja a maga helyét ugy, a mint azt nemcsak osztráktól, hanem mint magyar embertől is kívánjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban — bár ne lenne igaz, a mit most mondani fogok —- a honvédelmi minister ur nagyon is sokat szívott be abból az osztrák szellemből (Élénk derültség) és az is igaz, hogy ha a minister ur, mint magyar mágnás, ennyit szívott be, akkor azzal a szegény nyomorult önkéntessel annyit tudnak beszívatni, hogy az azt nem birja kiállani és ennek következtében a legszerencsétlenebb, a legnyomorultabb lesz. Különben erre még visszatérek. De arra kérem a honvédelmi minister urat, vessen számot magával, gondolja meg, hogy amit mi kérünk, a mi mellett mi küzdünk, az nem árt sem a hazának, sem a nemzetnek, sem a koronának; ez hazafiúi kötelesség. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De a törvényjavaslatot keresztül viszik, mert a honvédelmi minister ur erős katona, makacs, tántoríthatatlan, kemény. (Derültség.) A ministerelnök ur tehát jó választást tett benne. De tovább megyek. Nem említem fel mind a minister urakat, csak kettőt-hármat. (Halljuk!) Az igazságügyminister úrban azért tett szerencsés választást a t. ministerelnök ur, mert az lágy. (Derültség.) A mint hallottam, szolgált régen ; azt mondják, hogy ama kellemetlen, szomorú időkben szolgált. Én csak hallottam ezt és eddig még megnem czáfoltak, tehát elhiszem, hogy igyvan. Szolgál most is: most pedig egészen más körülmények és viszonyok vannak, egészen mást várunk az igazságügyminister úrtól, mint egy oly törvényjavaslat védelmezését, mely a ház asztalán fekszik. Elég az hozzá, hogy a t. igazságügyminister ur azért jó, mert lágy. Hajlott akkor, hajlik ma, engedett akkor és enged mais. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt van azután egy derék, jó szál magas minister, a kiről azt hinné az ember, hogy roppant erejébe kerül a meghajolás, de hát arról már meggyőzött bennünket egy bizonyos alkalommal, hogy bizony meg tud hajolni és tudja a puszikat osztogatni. (Derültség. Ugy van! a szélső baloldalon.) Jön azután a cultusminister ur, a ki megint megállja a helyét, mert azt mondja, hogy én vagyok az az ember, a ki segíthetek a honvédelmi minister úron és Tisza ministerelnökön, mert alig lehet a nemzet által gyűlölt ezen törvényjavaslatot keresztül vinni, hogy németül legyen köteles letenni a tiszti vizsgát az önkéntes, inig én nem segítek.-Meg is tette, mert nem tudom, hány hónappal ezelőtt, elkészítette a talajt arra, hogy a német nyelvet tanulják meg a magyar ifjak ésigy könnyű szerrel csinálnak abból a jól megtermett, magyar embernek született ifjúból korcs-magyart.