Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-204

S'Ji. országos ülés márez odaNagyni vagy sem, ezen kérdésre azzal a felhívással felelt, hogy a bűnös is meghallgatandó ! No hát tökéletesen igazsága van; de én ugy tudom, bogy a bűn akkor is bűn, mig az csak kísérlet és hogy a ministerelnök ur és az egész kormány megkisérlette Magyarország alkotmányának megsértését, ez oly kétségtelen tény, melyet objective eltagadni ma már senkinek sem lehet. Ebből aztán azt a consequentiát levonni, hogy a kormány tagjai mégis csak ott üljenek, a hol ülnek, ez lehet ugyan nemes passió, de semmi esetre sem tisztessége azon helynek, a melyet elfoglalnak. Ezzel kapcsolatosan van egy pár szavam Tisza István képviselőtársamhoz. Nagy pathosszal szólalt fel egy alkalommal és kérdezte, ki az ebben a házban, a ki meri mondani, hogy Tisza Kálmánnak nincsen báTörsága? Én azt hiszem, senki sincs; én legkevésbé, sőt azt mondom, hogy vakmerő, mert nem ismerek a magyar történelemben olyan vakmerő embert, a ki Magyarország alkotmányát ily merészen megtámadta volna, mint épen Tisza Kálmán. (Ugy van! a szélső halon.) Még egy tanácsot is adott nekünk Tisza István képviselő ur, hivatkozva Deák Ferencz abbeli szavaira, hogy ne a néptől kérjen a képviselő tanácsot, hanem, inkább a népképviselő adjon tanácsot. En annak a vitatásába nem bocsátkozom: vájjon Deák Ferencz, ha ma is azon helyen ülne, igy nyilatkoznék-e? De én in thesi hajlandó vagyok ezen tételt elfogadni; hanem itt is bekövetkezett, mint annyiszor az életben, a gyakorlat nevetségessé teszi a theoriát. Mert azon kérdést intézem Tisza Istvánt, képviselő úrhoz: adjon nekem és kaposvári választó-társaimnak tanácsot, kitől kérjünk mi tanácsot: attól a megválasztott képviselőtől-e, a ki otthon van, vagy pedig attól-e, a ki nem lett megválasztva és itt van? (Élénk helyeslés és tetszés a szélső balon) meg vagyok győződve, a t. képviselő ur önmaga is irtóznék attól, ha valaki azt mondaná neki, hogy tanácsadás qualificati ójára elég, ha valaki közönséges hamisítással mandátumhoz jut. (Ugy van! a szélső balon.) Elnök : (Csenget.) Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék megválogatni szavait; mert azok a szavak nem illenek ide. (Közbekiáltások a szélső baloldalon : De ugy van az!) A képviselő uraknak ahhoz sincs joguk, azt mondani, hogy az ugy van, (Helyeslés jobbfelől) mert a biráló-bizottság tagjai ítéltek ebben a dologban és igy ez az ügy a házszabályok szerint el van intézve. (Helyeslés a jobboldalon.) Szalay Károly: Minden közelebb van hozzám, mint az, hogy amelyen t. elnök urunkkal egyáltalában szóba vagy vitába keveredjek, de miután szavaimat megmagyarázni óhajtom, legyen szabad kijelentenem annyit, (Halljuk! Halljuk! a 43 szélső baloldalon) hogy én azért voltam bátor azt mondani, mert a mit mondtam, otthon Kaposvárott köztudomású és bevallják azt mindazok, a kik — nem tudom Hannibál képviselő úrral vagy nélküle — a fókákat olvassák. (Derültség a szélső bal oldalon.) Kétségtelen előttem, t. ház, hogy a törvényjavaslat kérdése Magyarország önállóságának, Magyarország ősi és megszerzett jogának kérdése, szemben a militarismussal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A kérdés fel van vetve és nagyon természetes dolog, hogy én egy pillanatig sem habozom a felett, hogy mely oldalra szavazzak, épen azért nem fogadom el e szakaszt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Elnök: Ki következik? Nagy István jegyző: Dobay Antal! (Felkiáltások a jobboldalon: Eláll! Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy áll el! Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Dobay Antal: {Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! Csodálkozom, hogy önök között a túloldalon akadt olyan, a ki azt gondolja, hogy ha rám néz, én mindjárt elállók a szótól. (Derültség. Helyeslés balfelöl.) Hát nem nézik ki önök belőlem azt, hogy én testestől lelkestől, tetőtől talpig magyar ember vagyok. (Derültség jobbfelől. Tetszés balfelöl.) Igaz, hogy feltehetik rólam is, hogy én is ép oly kevéssé értem a közjogot és Verbőczyt, mint a t. minister ur, (Derültség) de azért rólam, mint magyar emberről, mint oly választók képviselőjéről, a kik szintén magyarok és kik engem nem pénzen küldöttek ide, hanem azért, mert tudták, hogy a haza sorsát, e nemzet jogait és alkotmányát épen ugy szeretem és ahhoz ép oly hűen küzdök és ragaszkodom, mint ők és ez a párt, a mely a független gondolkodású emberek küldötteiből áll, nem tételezhetik fel, hogy elállják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, én nem is itt akartam kezdeni; de ha már belovaltak igy folytatom is, (Derültség balfelöl) habár nem tudom, hogy hová jutok igy. (Halljuk!Halljuk!) Én, t. ház, nem akarom azt a hálátlanságot elkövetni választóimmal szemben, a melyet a túloldalon azok követnek el, a kik megkapták választóiktól azon feliratot, a melyben a választók arra kérik, hogy ezen törvényjavaslatot, a mely hazánkat, nemzetünket és culturánkat öli meg, ne fogadják el. (Helyeslés szélső baloldalon.) T. ház! Nem tudom, az ehó 11-én vagy 12-én tartott ülésben, talán Tarnóczy Gusztáv t. képviselő ur, roppant indignatióval vette Thaly tisztelt képviselőtársam azt a közbekiáltását, hogy talán őt vagy talán más képviselő urat, tótok vagy románok választották. Minthogy azonban a t. képviselő ur ennek következtében felszólalt és igy választói érdekét képviselte: én megvallom, hogy DS 16-án, szombaton. 1889. s-<-