Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-204

42 204. országos ülés märczias 16-án, szombaton. 1889. már létező seregrendek tökéletesen magyar lábra állíttassanak. Végre — és itt tűnik ki, hogy a magyar ember és Magyarország önkárára is nagyon lovagias és talán túlságosan lovagias volt. 7. §. Azon hadi tisztek, kik a régibb seregátalakulásakor a magyar ügyvitelre képességgel nem bírván, szolgálatukat nem folytathatják, ha egyébként a magyar álladalom irányában kötelességüknek hűséggel megfeleltek, rangjukhoz képesti díjazásukról törvény által biztosíttassanak. Én azt hiszem, t. honvédelmi minister ur, hogy ez sem jámbor óhajtás, sem pedig a német nyelvnek oly mértékben való kiterjesztése, mint a hogy azt a minister ur mondja. Nem egyszer hozatott fel a t. túloldal részérő], hogy hiszen sem a 68-iki, sem a 79-iki, sem a mostani törvényben a had sereg nyelve nem érintetik, arról rendelkezés nem történik, tehát minek hozzuk mi azt fel. Ennek meg van a maga oka, t. ház és én azt hiszem, hogy ez igen logicai ok, mert ez szükségképeni consequentiája annak, hogy ma már a törvény szövege nem hasonlít sem a 68-iki, sem a 79-iki törvényhez. Én is a józan észre merek hivatkozni, hogy akkor, midőn előbbeni törvényeink a magyar hadseregről szólnak, nem volt szükséges annak nyelvére nézve intézkedni; mert ez a „magyar hadsereg" szónak természetes következése és ha itt a német nyelv lett volna legális nyelv, azt kellett volna róla a törvényben kimondani. Egészen másként áll a dolog ma, midőn a hadsereg közösnek neveztetik ugy a közéletben, mint a törvényben, mert a közös hadseregnél a paritás csak akkor óvható meg, ha a törvényben adunk kifejezést annak, hogy ezen magyar résznek nyelve magyar. (Igaz! ügy van ! szélső balfelöl.) A t. túloldal nagy tapssal fogadta Grajári t. képviselőtársam határozati javaslatát. Én csakugyan nem tudok erre találóbb kifejezést, mintha azt mondom, hogy ez: „Nesze semmi, fogd meg jól!" mert mit mond ez a határozati javaslat? Ez azt mondja, hogy a vizsga folyamán az államnyelv használható. Szól ez talán az oktatási nyelvről ? Mit akar tehát elérni akkor, midőn azt a fiatal embert jól vagy rosszul az egész esztendőn át németül oktatták és az nem vitte annyira, hogy az oktatás nyelvén vizsgát tehessen, azt kívánják tőle, illetőleg megengedik, hogy erről az oktatási nyelvről fordítsa le a tudományt saját nyelvére s azon tegye a vizsgát, tehát egy helyett kétszeres nehézséggel küzdjön. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, mindezen visszásságok oka — ismétlem — meggyőződésem szerint semmi más, mint azon hatalom, mely a törvényhozáson kivül Magyarország sorsára annyira gyászos befolyást gyakorol s ismét gyakorolni megkísérti. Ennek kifolyása, t. ház, magának a többségnek az állása is. Sokszor a szemünkre vetették azt, t. ház, hogy mi okon mondjuk mi a túloldalról, hogy pártja nem elvek pártja, hanem személyek pártja. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) Mondjuk azért, mert a képviselő urak, élükön legkiválóbb szónokaikkal, ezt határozottan kinyilatkoztatták. Kérdezzék meg Hegedüs t. képviselőtársukat, nem mondotta e azt: nekünk vannak aggályaink, a melyek eloszlatva nincsenek s a mig ezen aggályokról van szó, mi szívesen megyünk veletek; de abban a pillanatban, a midőn ezen aggályok eloszlatásának az a következése, hogy Tisza Kálmán ezt a helyet kénytelen elNagyni, abban a pillanatban a kérdés megváltozik. (Derültség balfelől.) Ha pedig megváltozik, t. ház, ennek természetes folyománya az, hogy önök az elvi tért elNagyták s ráléptek a személyes térre, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) megszűntek elvi párt lenni és lett önökből érdekpárt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) S valóban furcsa, t. képviselőház, hogy még Ivánka képviselő urat is meglepte a látnoki szellem 1867-ben, mert egyik felszólalásában, melyet az 1867-iki kiegyezés ellen tartott, világosan azt mondja, neki főindoka, a miért a 67-es kiegyezést el nem fogadja, az, mert ő előre látja a jövőt és a jövő az érdeké lesz. (Derültség balfelől.) Hegedüs Sándor t. képviselő úrra hivatkoztam, t. ház s ez alkalommal nem tagadhatom meg magamtól, hogy kérdést ne intézzek hozzá oly tárgyra nézve, melyet ő felhozott. Az egyik az, hogy nevezetes beszédjében — melynek hatását magam sem tagadom — az akkori mozgalom súlyának csökkentéséül egy anecdoíát beszélt el a Józsefvárosban valahol létező háziszolgáról, ki nek tiz forintot fizettek azért, mert egész éjjel kiáltotta: „Abzug Tisza Kálmán!" Az én meggyőződésem szerint, t. ház, ilyen nevezetes ember Pest városában csak igen kevés lehet és ha Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, ezen igen kevesek egyikét feltalálta, lehetetlen el nem ismernem kutató tehetségének nagy mérvét: én azt hiszem, igen nagy szolgálatot tenne az egész országnak, de talán magának a t. kormánynak is, ha ezen kutatását ellenkező irányban folytatná és kiderítené, kik és mennyit kapnak azok. a kik még ma is azt kiáltanák, hogy éljen Tisza Kálmán. (Zaj és mozgás balfelől. Ellenmondás jobbfelől.) r És még egyet, t. képviselőház. (Halljuk!) A t. képviselő ur akkor, midőn arról volt szó, vájjon a ministerelnök ur, felvetve a cabinet-kérdést, miután azon kérdésben, melyben azt felvetette, eredményt el nem ért: tartozik-e állását