Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-204

2Ö4. omágos ttlés mftrczitjs lö-án, szombaton, 1889* 39 többen. Én csak a saját nézetemet akarom erre nézve elmondani. (Halljuk!) Nagyon furcsa dolog, t. ház, hogy ezt a kérdést a t. kormány és a túloldal most szóba hozza, ha abban a véleményben volt, hogy a democratiának és a közteherviselésnek elvét ő csakugyan oly módon akarta propagálni, mint a hogy azt most velünk elhitetni akarja, akkor, t. képviselőház, nem most van ennek az ideje, hanem akkor lett volna, a midőn az egyéves önkéntesi intézmény behozatott, (Ugy van! a szélső baloldalon.) De a mint, t. ház, meg nem engedhetjük most azt, hogy bármi tekintetben a szolgálati idő kiterjesztessék, akár az egyéves önkéntesekre alkalmaztassék az, akár a többi polgárokra, hát épen megengedhetőnek nem tarthatjuk a demoeratia hamis czíme alatt, hogy most az egyéves önkéntesekre az eddiginél nagyobb terheltetés rovassék. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez a tiszta és az egyedül helyes logica és mi bizonyára, ha ebben a demoeratia és a közteherviselés elvének sérelmét látnók, ehhez hozzá nem járulnánk. 1867. és 68-ban, mikor ez az önkéntesi intézmény behozatott, Deák Ferencz még élt és ezen intézménynek akkor a democratiába ütköző tendentiáját, czélzatát senki nem vitatta, sőt ellenkezőleg kimutatták, hogy az a democraticus szempontoknak is tökéletesen megfelel; már pedig, t. képviselőház, nem hiszem, hogy önök democraticusabbaknak éreznék magukat, mint maga Deák Ferencz volt azon időben. T. képviselőház! Ezek után, bár ha én az 1867-es alapnak teljes megváltoztatása és különösen ezzel kapcsolatosan az önálló magyar had-' seregnek felállítása nélkül a czélt, a nemzeti czélt az állami lét egyik legfőbb kellékét elérhetőnek nem látom, pedig szerintem minden törekvést erre irányzandónak tartok; de minthogy itt most oly intézkedés terveztetik, mely még az 1867-es törvényben lefektetett jogot is csorbítja és ez ellen mind azoknak, a kik az 1867-es állásponton állanak, mind azoknak, a kik ezen álláspont ellenesei, tiltakozniuk kell, én a törvényjavaslat megszorító intézkedését el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szalay Károly :T. ház! (Halljuk i Halljuk!) A múlt napokban egy képviselő ur a túloldalról az ellenzékhez azon felszólítást intézte, hogy mi ne legyőzni, hanem meggyőzni iparkodjunk őket. Nincs szándékom e föltevés őszinteségét kétségbevonni ; de legyen szabad megjegyeznem, hogy ha a túloldalt mindazok, a melyeket itt az ellenzék kitűnőségei elmondottak, álláspontjának helytelensége felől meg nem győzték, ez egyáltalán nem az érvek gyöngeségéből, hanem a t. túloldal előre elfoglalt álláspontjából következik, (ügy van! a szélső balon.) Ez azonban, t.ház, még igénytelen önmagamat sem ment fel attól, hogy szavazatomat indokoljam és pedig azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy vannak igazságok, melyeket nem lehet eléggé ismételni és hangsúlyozni. (Ugy van! a szélső balon) A törvényjavaslatnak a kormány által bevallott czélja az, hogy a hadseregnek harczképessége emeltessék. Egyetlen szónoka az ellenzéknek e czélt meg nem támadta. A szóban forgó szakasz indokolásául a honvédelmi minister ur azt hozta fel, hogy ennek szokatlan — nem akarok erősebb kifejezést ezúttal használni — intézkedései a tiszti létszám szaporítását hivatvák előidézni. Szép czél, talán szükséges is. De akkor, midőn az ellenzék részéről ezen tétel már alapjában megezáfoltatott, midőn ki lett mutatva az, hogy a hadseregnél ugy a rendes szolgálatban, mint a tartaléknál a tiszti létszámban nincs hiány, de sőt abban felesleg van, ezen kijelentés legalább is gyanús és még gyanúsabbá lesz, ha magát a törvényt vizsgáljuk és összehasonlítjuk azzal, a mit a minister ur idevonatkozólag mondott. A honvédelmi minister ur bizonyos cathegoriákat állított fel, melyeken alul esők már a priori tisztek nem is lehetnek. De magában a törvényben is van egy cathegoria: az államköltséges önkéntesek cathegoriája, mert hiszen ezek épen azért szolgálják önkéntesi évüket az állam költségén, mert a szükséges 600 forinttal nem rendelkeznek. Ha tehát ezekre vonatkozólag már előre meg van állapítva, hogy tisztek soha nem lehetnek, kérdem a minister úrtól, mi az oka annak, hogy ezek a tiszti vizsgának kötelező letevésére szoríttatnak (Helyeslés a szélső baloldalon) és mi az oka annak, hogy ha ezek, a kik tisztek ugy sem lehetnek, a tiszti vizsgát nem teszik le, a második évi szolgálatra köteleztetnek? Egyáltalában nincs szándékomban, t. ház, kétségbe vonni az államnak azon jogát, hogy akár a honvédelmi, akár más intézményei körében, kény szerrendszabályokat alkalmazzon, de ezen elvet csak ugy fogadom el, ha ott van a feltételnek : a casus supremae necessitatis, vagyishogy az állam czéljai elérésére más eszközökkel nem rendelkezik. És azt hiszem, t. ház, hogy épen ezen szempont az, a hol az új tanok, a socialisticus tanok az általános állami egyéb tanokkal határozottan szembeszállnak és ellenkeznek ; és akkor, midőn e törvényjavaslat a nélkül, hogy bármely eszközt megkisérlene, a mely a tiszti létszám szaporítását egyébként eszközölné, ily cathegoricus, durva eszközökhöz nyúl, akkor határozottan a socialismus terére lép. (Helyeslés a szélső balon.) És csodálatos, hogy épen azok, a kik legjobban emlegetik a logicát, nem akarják elismerni azt, hogy egyedül a logica az, mely transactiót nem tűr, a mely előbb-utóbb levonja a maga következtetéseit. És mi következik akkor ? Ha van joga az államnak arra, hogy akár