Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-204

204. országos Illés márczins 16-án, szombaton. 1889. 35 Ezekben óhajtottam szavaim értelmét helyreigazítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nagy István jegyző : Simonffay János ! Simonfay János : T. képviselőház ! (Halljuk! Bálijuk!) Hogy a vitának hosszú folyama után szót emelek és a t. ház türelmét igénybe venni bátorkodom, ezt főleg ezért teszem, hogy azon benyomást, melyet én e vitából merítettem és azon tanulságot, a melyet ebből kivonni lehet, a t. ház előtt képviselői kötelességemből kifolyólag elmondjam (Halljuk!) s egyúttal ezekből és politikai és közjogi pártállásomból kifolyólag az egyedül helyes politikai következtetéseket levonjam, ígérem, t. ház, hogy tárgyilagos leszek. E vita folyama alatt mindkét ellenzék vezérférfi ai és jeles szónokai munumentalis beszédekben és a tudomány magaslatán álló közjogi fejtegetésekben és történeti deductiókban fényesen kimutatták és megdönthetlenül bebizonyították azt, hogy a törvényjavaslat 24—25. §-ban tervezett és törvényerőre emelni szándékolt, a magyar nemzeti nyelv s a magyar nemzeti eulturának érdekébe mélyen bemarkoló, megszorító intézménynek sem szüksége, sem czélszerűsége fenn nem forog; bebizonyították, t. ház, hogy a most említett szakaszok megszorító intézkedései ép a magyar nemzeti közművelődés és a magyar nemzeti nyelv tekintetében mind az ifjúságra, mind a nemzetre nézve kártékonyak és következményeiben veszélyesek ; kimutatták továbbá, t. ház, hogy a kormánynak ezen kérdésben elfoglalt, makacsul és szívósan fentartott álláspontja teljesen helytelen, a nemzet alkotmányos jogát és nyelvét mélyen sértő indokolásában pedig az őszinteséget mellőzi és érvei teljesen valótlanok. Ugyancsak teljesen lerontatott ezen vita alatt és megfosztatott minden plausibilitásától a t. kormány és pártja által felállított azon elmélet, mintha az egyévi önkéntesi tiszti szakvizsgának magyar nyelven letehetése a törvénybe azért nem volna beiktatható és illetőleg az ellenzéknek ezen szerény kívánsága azért nem fogadható el, mert szerintük ezt az 1867-iki kiegyezési törvényben fentartott felségjogok akadályozzák és ehhez az országgyűlésnek hozzászólási joga nincs. De nem védhető, t. ház, a kormánynak és pártjának álláspontja, a gyengeség vagy habozás és kapkodás politikájának rendszerint álarczul szolgálni szokott és ritkán a politikai bölcsességen alapuló opportunitással sem, mert erre is kellenek legalább némi plausibilis okok, a a mik itt egyáltalában nincsenek meg. Ezeket, mint a vita folyama alatt minden kevéssé elfogult ember előtt kétségtelenül bebizonyított tényeket, azért voltam bátor felemlíteni, illetőleg eonstatálni, hogy ezzel magamat azoknak további bizonyítgatásától és a t. házat felesleges ismétlésektől megkíméljem. Hiszen az ellenzék részéről felhozott érveket a t. kormány és pártja is kénytelen elismerni, nem is védekezik azok ellenében és ha közülök egy-egy szónok a saját vagy társai megnyugtatására, avagy talán választóit megnyugtatandó, felszólal, a beszédében szorultságból felállított okoskodások csakis az ellenzék álláspontját és igazságát erősítik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De ha ez így van és a midőn a kormány meggyőződhetett arról is, ha akar és bizonyosan meg is győződött róla, mert kötelessége, hogy ezen kérdésekben a közvélemény is a kormány ellen van és az ellenzék részén áll: ugy mondom, azt kérdezem a t. kormánytól és pártjától, hogy miért ragaszkodnak mégis oly makacsul és oly szívósan ezen szigorító intézkedésekhez és ezen intézkedésekben foglalt álláspontjukhoz. Én azt gondolom, t. ház, hogy miután a t. kormány és pártja ennek okát sem meg nem mondotta, sem megmondani nem képes, ennek okát másban nem kereshetjük és találhatjuk fel, mint parlamentarismusunk elfajulásában. A parlamentarismus rendszere abban áll, hogy a törvényes, megválasztott többség uralkodik és kormányoz. Ennek a többségnek azonban törvényesen megválasztott többségnek kell lennie. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ott, a hol a kisebbség e jogát a parlamenti többség és a kormány megtámadja, ott a parlamenti absolutismus üti fel a fejét, mely minden más absolutismusnál veszélyesebb. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen absolutismus ellen mind az ellenzék, mind a közvélemény nemcsak jogosult, de köteles is a leghatározottabban és a parlamenti rendszer és alkotmány által nyújtott minden eszközzel küzdeni és az alkotmány és parlamenti intézmény tisztaságát, tekintélyét és méltóságát visszaállítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A. mi viszonyaink, t. ház, a múlt választások alatt tapasztalt visszaélések s törvénytelenségek és a vita alatt felmerült és észlelt jelenségek után azon feltevésre jogosítanak, hogy mi itt e házban a kormány és a többség által inaugurált parlamenti absolutismussal, személyes parlamenti kormánynyal állunk szemben, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) mely absolut és párttörekvéseit csakis ezen az utón, a parlamenti rendszer álarcza alatt képes érvényesíteni. Mert másként nem érthetem meg azt, hogy miután önöknek is vannak aggodalmai és ezeket mesterséges okoskodásokkal igyekeznek elnémítani, mindezeknek daczára a tervezett súlyos intézkedéseket elfogadhassák és megszavazhassák. És még önök vetik szemébe az ellenzéknek, hogy a parlament tekintélyét aláássa, arra hiván fel bennünket, hogy mi érvekkel harczoljunk, küzdjünk önök ellen. No, t. ház, a parlamenti tekintélyt fiz assci alá, ki a nemzeti közvélemény által hangosan követelt és jogosult igényei és a kisebbség igazságos érvei előtt meg nem hajol, a parlamenti kisebbség igazságos érvei 5*