Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-204
36 20á. országos niés márczlns 16-án, szombaton 1889. előtt meg nem hajlik. Azt kérdem, t. ház, hogy mikor nem küzdött az ellenzék önökkel szemben érvekkel és kérdem, vájjon az ellenzéknek egyetlenegy érve az önök részéről meghallgatás vagy csak szelíd elbánásban részesült-e? (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, bizonyosan nem vagyok barátja a zajongásnakésnem vagyok barátja sértő insinuatióknak, de azon eljárás utáu és folytán, amelyet a t. kormány és pártja az ellenzékkel szemben követ, ezt érteni és menteni tudom. Ma a t. kormány és pártja a t. többség az én feltevésemet s a mint hiszem, az ellenzék és közvélemény azon feltevését is, hogy itt mi tulajdonképen egy parlamenti absolutismussal állunk szemben, tagadja, módja van a közönségelőtt bebizonyítani és ezt a feltevést nem okoskodással, hanem tényekkel lerontani. Tegye meg azt a kormány és pártja, egy vagy más módon, megteheti, hatalmában áll és bizonyára nem csak az ellenzék, hanem a közvélemény is örömmel fogja ezen tényét üdvözölni. Nekem még mindig reménységem van, hogy a t. kormány és pártja talál módot és alkalmatarra, hogy azon aggályokat, a melyeket ezen törvényjavaslatban 'foglalt intézkedések a parlamenti kisebbség és a nemzetben keltettek, egy vagy más módon eloszlassa; mert nem képzelhető, hogy az ellenzék és a nemzet jogosult és törvényes kívánsága előtt önök siketek és érzéketlenek maradni tudjanak. T. ház! Most még pártállásomból kifolyólag e vita folyamán tapasztaltakból kívánom levonni a következtetést. Ha ezen szokatlanul hosszú és történelmileg tanúságos vitának nem lenne is azon eredménye, a melyet mi óhajtunk, a mit azonban én a kedvezőtlen látszat daczára sem merek önökről elhinni, a jövőre nézve mindenesetre megvan azon kétségtelen és nagybecsű haszna, hogy ezen vita következtében a nemzet előtt ezen kérdés teljes világításban áll, ugy a mint eddig nem állt még soha. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ebből azon kötelesség hárul a nemzetre, hogy a hadsereg nyelvének kérdését, annak végleges megoldásáig a napirendről levétetni ne engedje és azon tanulság következik, hogy ezen kérdés megoldásának más biztos módja nem lehet, mint az önálló magyar nemzeti hadsereg létesítése. (Igás ! Ugy van ! a szélső balon.) Nekem, mint a 48-as párt igénytelen tagjának, mindig az volt és a vita folyamán megerősödött azon meggyőződésem, hogy az 1867-iki kiegyezés nem mindenben, a mi egy államot megillet, biztosította a nemzet jogait. És a 67-es alap hivei és ellenei közt mindig az volt a különbség, hogy mi azt vitattuk, hogy ez alap mellett a nemzet nem boldogulhat, sem nemzeti haderejét nem szervezheti kellőkép, sem az anyagi és szellemi előmenetelére szükséges lépéseket nem képes megtenni: addig az 1867-es alap hivei mindig azt hitték — talán most már hinni nem fogják — hogy a nemzet ez alap mellett is megélhet időről-időre, a nemzet szükségleteihez képest ez alap fejleszthetőlesz. A kik e hitben ringatták magukat, azokat az e törvényjavaslat idézett szakasza felett folyt vita keserűen kiábrándíthatta. Itt nem a 67-es alap kiépítéséről van szó. Itt a nemzettől ismét áldozatot követelnek, melyet a törvény alapján a nemzetnek joga van vagy megadni, vagy feltételekhez kötni. És, t. ház, mit mond erre a t. kormány és a többség? Nemcsak nem bővíti a 67-es alapot, hanem a nemzetnek a 67-iki törvényben lefektetett e jogát tagadásba veszi. A fejlesztés tehát csak visszafelé történik. Nem tagadom feltétlenül ugyan, hogy nemzeti kormány és rendes alkotmányos és parlamentáris viszonyok mellett a 67-es alap a nemzet jogai kibővítésére ne volna alkalmas. Elismerem azt is, hogy annak alkotója valószinűleg a viszonyok felett illetékes helyen nyilvánított aggodalmak előtt meghajolva, maga is azon feltevéssel alkotta meg a 67-es alapot, hogy ha nem is biztosíthatta a nemzet némely lényeges jogát, de legalább fentartotta azt, hogy e jogosult igényeket kedvezőbb idők beálltával érvényesíthesse. De határozottan tagadom, hogy ez alap mellett a nemzeti jogok fejlesztésére teendő bármely csekély lépés nem ugyan olyan erős küzdelmébe kerülne a nemzetnek, mint maga a végezel. Mert a mint azon irányban, nemzeti szellemben egy lépés előre tétetni szándékoltatnék, ugyanily akadályokkal és ellenzéssel találkoznék, mint maga a végezel. És így, ha a nemzet anyagi és szellemi ereje ezt a folytonos és egymás utáni küzdelmet kibírná is, a küzdelem állandósittatnék és a controversiák, melyek minduntalan felmerülnek, megerősíttetnének. íme, t. ház, 20 év múlt el azóta, hogy a 67-es alap megalkottatott; 20 év a nemzetek életében is számot tesz és kérdem, t. ház, hogy ezen békében lefolyt 20 év alatt nemzeti felelős kormányunk mellett, daczára annak, hogy ez a viszonyok változtatásának és fejlesztésének alkalmas ideje volt, mennyire haladt, mennyire fejlődött a 67-es alap? Én azt gondolom, hogyha csak egy szempillantást vetünk vissza a tárgyalás alatt levő véderő-javaslatra, mindenkinek el kell ismernie, hogy ha csak leplezetten mutatkozik is, de a 67-es alapban foglalt bizonyos jogok 1868-tól kezdve az országgyűlés által feladattak vagy legalább oly módon változtattak megésszövegeztettek, hogy ebből maholnap ép ugy, mint most, jogfeladás fog kimagyaráztatni. (Ugy van! szélső balfelöl.) Mit bizonyít ez, t. ház? Bizonyítja azt, hogy a nemzetnek nem lehet megelégedni azzal a kecsegtetéssel és reménynyel, hogy lassan-lassan, lépésről-lépésre küzdje ki a nemzet hiányzó jogait. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) Én azt hiszem, hogy maga a 67-es alap alkotója sem igy gondolta a fejlesztést,