Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-217

217. országos ülés április 2-itn, kedilon. 188!) 363 dődnek. A vizsgálat kérdését nem orvosolták önök az elfogadott határozati javaslattal. Mert hogy mikép fog a nyelv dolga ennek a határozati javas­latnak következtében alakulni, azt ma —jó lélek­kel mondhatjnk —• senki sem tudja; az tisztán a gyakorlattól és az előzékenységnek azon mérté­kétől függ, melyet a keresztülvitelére hivatott té­nyezők alkalmazni fognak. (Igaz! ügy van! a 'bal­és szélső baloldalon.) Ez egy előttünk ismeretlen mennyiség és ha e tekintetben tényleges javulás fog beállani, akkor méltóztassék majd annyi mél­tányossággal lenni, hogy azt a legnagyobb mér­tékben nem annak a határozati javaslatnak, hanem azon nagy vitának köszönhetik, (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) a mely ebben a házban folyt és a mely figyelmeztetésül fog szolgálni az illető tényezőknek, hogy ih en ellentéteket újra fel ne idézzenek. (Élénk helyeslés balfelöl.) De hát, t. ház, nem a vizsgálat kérdésével s nem a vizsgálattal kezdődik a nyelvi nehézség, hanem magával a , tartaléktiszti oktatással. Ne felejtsék el, hogy önök azt a magyar ifjút, a ki éveken át, gyermekkorától kezdve, egész fiatal­ságán át magyar nevelésben, magyar műveltségben részesült, a ki minden tantárgyat magyar előadás­ban hallgatott, a ki csak magyarul tanult gondol­kozni, ha esetleg a német nyelvből elsajátított is annyit, a mennyit az iskolában valamely nyelvből elsajátítani lehet, hogy azt a fiút önök odaviszik előtte teljesen ismeretlen, teljesen idegen tanul­mányok elé. S ezekben a tanulmányokban nélkü­lözni fogja azt a segítséget, mely nélkül az átla­gos felfogásúak sikeresen nem tanulhatnak, mert a tiszti tanfolyam előadásait nekik német nyelven nyújtják. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) Akár­mint alakuljon tehát a gyakorlatban, a vizsgálat kérdésének megoldása az önök által elfogadott határozati javaslat folytán, atanulásnak, az idegen nyelven nyert előadásnak nehézségei nincsenek elhárítva. (Igaz! Ugy van!a bal- és szélső balolda­lon.) És igy jó-lélekkel senki sem állíthatja, hogy maga a nyelvkérdés, hogy maga a magyar mű­veltség nem lesz igen-igen sok esetben annak okozója, hogy valakit a második évi szolgálatra fognak kötelezni. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) Ha pedig ez igy van, t. ház, akkor a leg­kevesebb, a mit kérhetünk, a legkevesebb, a mit önöktől a magyar műveltség elvárhat, valóban az, hogy ezt a következményt legalább annyira enyhítsék, a mennyire az önök által elfogadott katonai czél megengedi. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) És én megvallom, nem hallottam még katonai ellenérveket; nem tudjuk mi ellen kell tulajdon­képen küzdenünk, ama dicséretes eljárás folytán, hogy az ellenérveket hivatott részről csak akkor adják elő, midőn azokra már senki sem válaszol­hat. (Igaz! Igás ! a bal- és szélső balon.) Gondolkodnunk kell, keresnünk kell nekünk magunknak, hogy mi tehát az, mivel ez ellen az annyira méltányos, annyira igazságos kívánság ellen küzdenek. (Halljuk!) Keresem, de eszemnek minden erőltetésével sem birom azt megtalálni; ha csak abban a makacsságban nem, (Igaz! Ugy van! balfelöl) mely semmit sem akar engedni, a legméltányosabb óhajtásokkal szemben is, melyek a kisebbség részéről erednek. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) És ha ezzel meg nem érdemelt vádat emelek, akkor tulajdonítsák ezt annak, hogy valóságos érvekkel hivatott oldalról nem állottak elő abban az időben, mikor mi önöknek válaszolhattunk volna. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Én kérve kérem a t. többséget, ne méltóz­tassék ezt, a keserűségnek úgyis annyi alkotó elemét magában foglaló kérdést még jobban elke­seríteni azzal, hogy a most utoljára önök felé nyújtott békejobbot most is visszautasítsák, (ügy van! Tetszés a bal- és szélső balon.) Nagyon kérem önöket, méltóztassék a 25. §. megszavazása által tett, szerintem helytelen, önök szerint talán helyes, de a nemzet zöméi-íl nézve kétségkívül súlyos következményekkel járó lépést legalább azzal ellensúlyozni, hogy Nagy István t. barátom indít­ványát elfogadják. (Élénk helyeslés és tetszés a bal­és szélső balon.) Valóban nem tudok ellenérveket találni, kíváncsi vagyok meghallani, hogy mik azok. Ha mi azokra meg nem felelünk, nem a mi álláspon­tunk gyengeségének, hanem azon eljárásnak mél­tóztassanak tulajdonítani, melyet önök velünk szemben követtek; és méltóztassanak saját jobb meggyőződésük, saját jobb lelkiismeretük, nem­zetünk iránti szeretetük és nemzetünk iránti köteles kímélettől vezéreltetve határozni. (Zajos helyeslés és meg-megújuló éljenzés a bal- és szélső bal­oldalon) Elnök: Gróf Andrássy Manó képviselőül" kivan személyes megtámadtatás czíraén szólni. Gróf Andrássy Manó: T. ház! Rövididő alatt többféle czímeket kaptam többi képviselő­társaimmal együtt. Most csalfa demokratának nevezett gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ő méltósága. (Felkiáltások a szélső balf elől: Ez a demokrata!) Igenis, ő azt mondta, hogy a democra­tiát helytelenül értelmezem, midőn azt állítom, hogy az ifjúság ugyanazon elv uralma alatt álljon, a melyet az 1848-iki pozsonyi országgyűlés ki­mondott, midőn az egyforma teherviselést tör­vénybe iktatta. Ezt e házban igen sokszor elfelej­tették, de én nem tudom elfelejteni. Méltóztassa­nak az országban körültekinteni. Azon fiatal emberek, a kik gazdaságban nevelkedtek, a kik szüleik támaszai, három évig kötelesek katonás­kodni és mikor visszajönnek, elszoktak a munká­tól, már nem értenek a gazdasághoz, ezek tehát 46*

Next

/
Oldalképek
Tartalom