Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-217

360 217. országos ülés április 2 án, kedden. 1889. inkább elfogadni méltóztassék, mert ezzel a hadseregnek is nagy szolgálatot tesznek, mert a második év folytonos reeriminatiókra fog alkalmat adni és azok, a kik e miatt szenvedni fognak, a hadsereg iránti méltatlan antipathiát fogják terjeszteni. (Helyeslés balfelöl.) Nagy István jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Azon reményben voltam, hogy midőn a t. ház Nagy István kép viselőtársan indítványát a bizottsághoz utasította, a többség azon sérelmeket, a melyeket a 24. és 25. szakaszok a fiatalsággá! szemben tartalmaznak, némileg enyhíteni kívánja. Elismerem én is, n mint ezt az indítványozó ur maga is mondotta, hogy a 4. pontra vonatkozólag a honvédelmi minister kijelentése megnyugtató. Némileg meg vagyok nyugtatva a 2. pontra nézve is, hogy tudniillik a katonai tanulmányokat esetleg a második évben is folytathatják; e részben azonban mulhatlanul szükséges volna intézkedni, hogy oly helyen tölthessék el a második évet, a hol ez lehető. A mi azonban a többi sérelmes pontot illeti, ugy az ország polgárainak megnyugtatása tekintetében, mintáz ifjúság érdekében sajnálom, hogy ezen sérelmeket sem a ministerur, sem a kormánypárt többsége nem méltányolta. Nem szólok a katonai szakoktatásról, mert hiszen azok, kik e részben szakemberek, már bebizonyították, hogy az által, hogy az az ifjú a második évben folytatja polgári tanulmányait, semmit sem veszt katonai tekintetben. Mert hiszen azt, a mit neki, mint altisztnek, tudnia kell, már az első év első felében is megtanulja. Nem értem tehát, raiértnem akarják megengedni a fiatalságnak, hogy ha már két évet kell szolgálnia, legalább a második évben folytathassa polgári tanulmányait. Tegyék szivükre kezüket uraim: mért kell azt a második évet is leszolgálni ? Nem azért, mert a katonai tanulmányokat nem sajátították el, hanem mert nem tudtak eléggé németül, mert nem anyanyelvükön nyervén oktatást, nem birták elsajátítani, a mit kellett. Mert egy értelmes magyar ifjú, hogy ha anyanyelvén tanítják, egy évnél sokkal rövidebb idő alatt is tisztté képezhető. A másodéves szolgálat leginkább azokat bünteti, kik nem voltak abban a szerencsés helyzetben, hogy meg birtak volna tanulni tökéletesen németül. Ez tehát a legnagyobb igazságtalanság, melyet most jóvá tehet a t. ház, enyhítvén a 24. és 25. §-ban a magyar ifjúságon ejtett sérelmeket. Ezek azon indokok, melyeknél fogva Nagy István t. képviselő ur módosítványát szavazatommal támogatni kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) Gróf Andrássy Manó: T. ház! Bátor leszek Madarász képviselő urnak válaszolni a most előadottakra és ámbár Bécsben a magyar ifjúságról máskép gondolkoznak, egy históriás adatot hozok fel Mária Terézia korából. Ha van köztünk historicus, az megmondhatja, hogy ugy történt-e? Ez abból áll, hogy ,,vitám et sanguinem" azt áldozunk, de az „avenam", vagyis a pénztől, mely hozzá kell, (Egy hang balfelöl: Zabot!) attól mindig irtózunk. Most oly állapotban vagyunk, hogy az egész világ katona. Még Anglia is milliókat kénytelen kiadni, világos tehát, hogy nekünk is kell áldoznunk. Es én kérdem az előttem szólt t. képviselő urat, hogy azon időben, midőn a miuisterium arról gondolkozott, hogy meghosszabbítsa a doctoratns sal a terminust és a két esztendei praxist, hogy minél lassabban menjen a dolog, akkor azt miért nem ellenezte senki? (Ellenmondás szélső balfelöl.) Ma pedig azt az áldozatot, mely a legnagyobb mértékben a hazának javára szolgál, nem akarják meghozni. (Helyeslés jobbfdől,) Méltóztassanak megengedni, hogy akkor, mikor csak nemes ember volt képviselő, természetesen nehéz volt a fizetés; de ma máskép állunk, az egyenlőség alapján és én emlékeztetem Madarász képviselő urat, hogy ő 1848-ban hasonlókép az egyenlőség mellett harezolt s azt hiszem, kötelességünk ép a democratia elvénél fogva az ifjúságot arra szorítani, hogy a terhek viseléséhez nagyobb részben járuljon. (Zaj.) Ma nem aristocraticus képviselők vagyunk, hanem a nép választottjai s nekünk a nép érdekét kell védelmeznünk, a mely nép ezt a terhet érzi és érezni fogja. Báró Kaaslvor: Bizony fogja! Gróf Andrássy Manó: Nekem van egyetlen fiam, ki 14 esztendős koráig egy szót sem tudott németül, de azért katonáskodott Boszniában és most a honvédségnél szolgál és ott vizsgákat tesz. En ezt az egyetlen fiamat nem tartom vissza az áldozatoktól: méltóztassanak önök is igazságosak lenni és elismerni, hogy rendet, lovagiasságot, engedelmességet és pontosságot sehol sem tanul a fiatal ember ugy, mint épen a katonaságnál, nem pedig a pesti társaságban. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak megengedni, hogy ha egy fiatal ember két esztendeig szolgál a katonaságnál, azt mindenre lehet alkalmazni; ez tehát nem oly áldozat, a melyet meg ne lehetne hozni, hanem ez nagyon helyes és szükséges. En csak Madarász képviselő urnak akartam emlékezetébe hozni, hogy legyen egyenlőség a terhek viselésében és ezért ajánlom a szakaszt ugy, a mint van, elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl) Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tehetem, hogy pár szóval ne válaszoljak az előttem szólt t. képviselő urnak. Két dolgot hozott fel. Először a doctoratust, melylyel szintén meghosszabbíttatott a fiatal emberek carrier-je és az ellen senki sem szólalt fel. Engedelmet kérek, de tévedni méltóztatik, mert igenis, mi ezen oldalról ez intézkedést akkor elleneztük ép azon szempontból, mert tekintettel a szegényebb sorsúakra, nem