Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-217

21". országos iiiés április 2-án, kedden, 1889. 361 tartottuk helyesnek, hogy maga a törvényhozás lehetetlenné tegye a fiatal embernek, hogy kellő időben existentiát biztosítson magának. Azon kivül ne méltóztassék összezavarni két ilyen különböző, sőt ellentétes dolgot. Ott, ha a fia­tal ember két évet tovább működik ugyanazon a téren, a melyre tulajdonképen készül, csak többet tanul és annál inkább lesz képes existentiát bizto­sítani és pályáját megalapítani. Holott itt arról van szó, hogy egy fiatal embernek oly hosszú idő szakit­tatik ki a pályájából, hogy annak nagy része el fog zülleni és nem fog többé hozzájutni, hogy eredetileg tervbe vett pályáját tovább folytathassa. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Az igen t. előttem szólott gróf ur igen szép, általam is helyesnek talált példát hozott fel a saját családja köréből. Ez igen szép tőle; sőt elismerem azt is, hogy a katonaságnál nagyobb fegyelmet tanul az ember, mint egy g-rófi család körében a gouvernante-ok mellett. (Derültség bal felől.) De egyre vagyok bátor a t. képviselő urat figyelmez­tetni, (Halljuk!) hogy kedves fiának, midőn már leszolgálta mindazt a katonai szolgálatot, a mikor haza kerül, hála Istennek lesz kenyere, őt nem zavarja meg ez a két esztendő, ő tudja, miből fog élni, (Igaz! Ugy van! balfelöl) de az a szegény fia­tal ember, a ki két esztendeig kiszakíttatik a maga köréből, ha visszajön, elfelejtette mindazt, a mit tanult, újra kell kezdenie s igy csakugyan köny­nyen ki van téve a nyomornak és a végleges elzül­lésnek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Csak ennyit akar­tam megjegyezni s kijelentem, hogy Nagy István t. képviselő ur indítványát pártolom. (Elénkhelyes­lés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Gróf Apponyi Albert: T. ház! '(Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy az első megjegyzés, a mit tennem kell, ismét azzal a rendes és szokásos vá­laszszal fog találkozni, hogy mindenki akkor szól, a mikor neki tetszik s igy a minister is, a mikor szükségesnek látja. De mikor kiíogást emelek az ellen, hogy ily fontos indítvány tárgyalásánál a kormány részéről nyilatkozat nem történik a vita bezárásáig, akkor én nem valami irott törvényre, hanem a helyes parlamenti eljárásnak szabályaira teljes joggal hivatkozhatom.(Igú<.,s! Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! Nem tréfa dolog, hanem igen fontos tárgy az, a melylyel ma foglalkozunk. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Ez az utolsó kísérlet, a mely békülékeny szellemmel történik erről az oldalról arra nézve, hogy az ellenzésüak daczára a ház által megsza­vazott szakasznak rossz, kellemetlen, kemény kö­vetkezményeit enyhítsük. (Élénk helyeslés balfelöl.) Midőn ilyen kísérletekkel foglalkozik a ház, midőn az annak elérésére vonatkozó indítvány tárgyilagos komoly érvekkel támogattatik, akkor hivatkozhatom a világ bármely országára és a KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. X. KÖTET. \ helyes parlamenti eljárásnak elemeiben jártas ko­I moly férfiakra — igen helytelen az, hogy ha a ; kormány részéről az ellenérvek csak akkor hozat­j nak fel, midőn a házszabályok szerint azokra ! már senki sem válaszolhat. (Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, a kormány eljárásának azon hiá­nyosságát némileg pótolja gróf Andrássy Manó t. képviselőtársam, a ki felszólalt az általa megtáma­dottnak képzelt szakaszvédelmére, mert az ő beszé­dének utolsó szavai szerint ítélve, azt látszik gon­dolni, hogy még mindig egy a kormány javasla­tában foglalt szakasz módosításáról van tzó, ho­lott most új szakasz indítványoztatok. De mellőzve ezt a botlást, beszédének intentiója az volt, hogy ezen új szakasz mellőztessék és maradjon minden úgy, a mint az a ház utolsó szavazásai szerint ala­kult. Ezen álláspontnak támogatására t. képviselö­i társam felhozott több igen helyes és szép dolgot, csakhogy a legtávolabbról sem birom sejteni: minő összefüggésben állanak az általa felhozottak azzal a tárgygyal, a mely ma. a ház napirendjén van? (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) T. képviselőtársam felhozta azt, hogy Mária­Terézia idejében azt mondották: „Vitám et san­guinem, sed avenam non!" (Közbekiáltások a bal­és szélső baloldalon : Nem Mária Teréziának mondták, hanem Ferencz császárnak!) Erre én nem fektetek súlyt; de ha ezzel arra a logicátlanságra akar czélozni, mely abban rejlik, hogy ha valamely nem­zet, vag} 7 " annak képviselete, ember- és véráldo­zatokra kész, de az ahhoz szükséges anyagi áldo­zatokat megtagadja, akkor azt kérdem a képviselő úrtól, hogy: kivel polemisált ő tulajdonképen, mikor ilyen pracedensre hivatkozott? (Helyeslés bal- és szélső bálfelöl. Halljuk! Halljuk!) Az ellenzékkel? Hát találkozott-e az ellenzék részén bárki, a ki az anyagi áldozatok mértéke ellen felszólalt ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem mutatta-e ezen vita inkább azt a majd­nem példátlan tüneményt, hogy midőn itt hatalmas ellenzés merült fel egy katonai javaslat ellen köz­jogi és nemzeti szempontból, akkor másrészről a monarchia védelmére követelt legsúlyosabb áldo­zatok mértéke és felemelése ellen egyetlen egy szó sem emelkedett. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Kát, t. uraim, a túloldalon, ha arra súlyt fek­tetnek, hogy ezen nemzeti áldozatkészség és a monarchia ebben rejlő erejének hitele a külföldön ne csökkentessék, akkor méltóztassanak erre a je­lenségre felhívni a külföld figyelmét (Helyeslés balfélöl) és ne méltóztassanak abból a szándékból, hogy az ellenzék befeketíttessék, az ellenzék ellen vádat emelni és az önöktől függő tudósításokat mind akként szerkesztetni, hogy azokból a mi dol­gaikbanjáratlan külföld csakugyan azon impressiót meríthesse, mintha itt a katonai kívánalmak talál­nának ellenzésre. (Élénk helyeslés ahol- és szélső bal­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom